Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Könyvismertetés

94 Hidrológiai Közlöny 1979. 3. sz. Schulhof Ödön Könyvismertetés Horváth Imre: A szennyvíztisztítási technológia néhány méretnövelési kérdése. ,,A kémia újabb eredményei" kiadványsorozat, 40. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1978. (217 old., 33 ábra, 6 tábl., 219 irod. hiv., 13 egyéb irod.) A szennyvíztisztítási technológiában a különböző tisztító berendezések eltérő méretekben történő alkalmazása során a méretnöveléssel, vagy méretcsökkentéssel együttjáró hatékonysági kérdések elméletileg és gyakorlatilag még nincsenek kellőképpen tisztázva. Nyilvánvaló, hogy nem csupán a laboratóriumi kisminta kísérletek eredményeinek átszámításánál, hanem a kisebb üzemi méretről nagyobb üzemi móretekre történő áttéréseknél is hasonlóságelméleti megfontolásoknak kell érvényesülniük. Itt azonban nemcsak az átszámítási szabályoknak, hanem a móretarányhatásnak is fontos szerepe lehet. Méretnövelési és általában hasonlóságelméleti kérdések a szennyvíztisztító berendezéseknél előfordulhatnak a kismintavizsgálatok során, a fólüzemi kísérleti eredmények hasznosítása során ós az egyes folyamatokat leíró összefüggések általánosításánál. Az ismertetett mű lényeges következtetése, hogy még a közelítő méretnövelési módszerek alkalmazásával is pontosabbá tehetők az üzemi méretű tisztítórendszerek tervezésénél figyelembe veendő alapadatok. Maga a könyv két fő részből áll: a szakirodalom kritikai áttekintéséből és a hasonlóságelmélet eleveniszapos szennyvíztisztítási technológiában való alkalmazásának bemutatásából. A szakirodalmi áttekintés igen részletes, terjedelmét tekintve a kiadvány mintegy háromnegyed része. A szerző a mechanikai, kémiai és biológiai tisztítás és iszapkezelés méretnövelési kérdéseivel foglalkozik és sorra veszi a rácsok, homokfogók, ülepítők ós szűrők, illetve a flokkuláló berendezések, a derítők ós aktívszén adszorpciós berendezések, valamint a csepegtető testek, eleveniszapos levegőztető medencék, majd a rothasztók ós sűrítők irodalmában alkalmazott, a működésre és a méretnövelésre vonatkozó főbb összefüggéseket. A mű viszonylag rövid terjedelme ellenére meglehetősen sok részletkérdésről ad számot. A hasonlóságelméleti rész több olyan kérdést is tárgyal, amellyel a laboratóriumi modellkísórletezés irodalma alig foglalkozott. így a turbulencia-viszonyok modellezésének felvetése, a reakció-kinetikai hasonlóság, a biológiai, termikus és technológiai hasonlóság kérdéseinek tárgyalása feltehetően gyakorlati szükségszerűségek által sürgetett feladatok megoldásánál vált fontossá. A tárgyalt problémák sokrétűsége világít rá, hogy a szennyvíztisztítási technológia a laboratóriumi kismintakísérletek elméletének olyan kiterjesztését követelte meg, de indította is meg egyúttal, amely alighanem eltérő irányzatot jelent a kinematikai és dinamikai hasonlóságon alapuló, leginkább mechanikai kérdéseket megoldó hidraulikai modellkísórletezés elméletével és formáival szemben. A könyv tehát nemcsak a szennyvíztisztítás gyakorlati szakemberei, hanem a hidraulika elméleti szakemberei részére is tartogat néhány érdekességet. Érdemes megjegyezni, hogy az ismertetett művel azonos kötetben megjelent még Lászity Radomir: „A reológia jelentősége a biológiai ós élelmiszeripari műveletekben" c. 71 oldalas munkája is, amely a hidraulikusok részére is érdeklődésre számot tartó reológia tudományának egyes alkalmazásait mutatja be. Dr. Vágás István Schmieder Antal—Kesserü Zsolt—Juhász József— Willems Tibor—Martos Ferenc: Vízveszély és vízgazdálkodás a bányászatban. Műszaki Könyvkiadó, 1975. (4ö0 old., 207 ábra, 26 tábl., 276 irod., orosz, angol, német ny. tartalomj.) A vízgazdálkodás ós a bányavízvédelem tudománya — amelyek eddig is érintkeztek — az utóbbi években egyre inkább összekapcsolódik. Erre való tekintettel is figyelmet érdemel tehát ez az új könyv, amelyben az említett két tudományág elméleti és gyakorlati kérdései kapcsolódnak. A könyv öt szerzője közül négyen az 1962-ben megjelent, Ajtay Zoltán által szerkesztett ,, Bányavizek elleni védekezés" c. könyv megírásában is részt vettek. Azóta nem készült olyan összefoglaló mű, ami a cím szerinti tárgykörrel foglalkozott volna hazánkban. A mostani kötet témaköre a korábbihoz képest bővült, hiszen ma sokkal jobban ismerjük a természeti folyamatokat ós sokat közülük már pontosabban is le tudunk írni. A témakör ugyanakkor szűkült is, hiszen egyes témakörök időközben új szakterületté váltak. A könyv két fő részben foglalja össze mai ismereteinket. Az első részben a bányavízveszély értelmezésével, az azt meghatározó vízföldtani tényezőkkel, a fogalomkörbe tartozó víz- és kőzetmozgási folyamatok minőségi és mennyiségi elemzésével, valamint ezek előrejelzésének módjaival és lehetőségeivel foglalkozik. Tárgyalja továbbá a mozgásjelensógek földtani- és vízföldtani tényezőit, a megfigyelt törvényszerűségekből levonható megállapításokat, eredményeket. A második rósz a bányavíz elleni védekezés, a vízelvonás következtében jelentkező bányakárok előrejelzésének és elhárításának lehetőségeit, továbbá a kiemelt bányavíz hasznosításának kérdéseit tartalmazza. A szerzők érdeme, hogy a víz elleni védekezés gyakorlati feladatai kapcsán az ott lejátszódó legfontosabb természeti folyamatokat jól szemlóletető egyszerűsített analitikai modelleken mutatják be. így a gyakorló mérnökök kellő biztonsággal ítélhetik meg, hogy a rendelkezésre álló alapadatok, tapasztalatok és műszaki eszközeik ismeretében milyen módszerrel védekezhetnek a káros természeti folyamatok ellen, vagy, hogy hogyan befolyásolhatják azokat. A könyv sok, agyakorlatban megvalósított példát mutat be és közli a védekezési rendszerek méretezési számításait is. A könyv a védekezési technológiák és gépészeti megoldások részletezését elkerülve, rögzíti az adott feladat megoldásához szükséges alapelveket, a legfontosabb természettudományi és műszaki alapismereteket. A természeti környezet nagy változatossága miatt nem kész receptek felsorolására törekedett, hanem az adott helyen és az adott helyzetben alkalmazható lehetőségek közötti mérlegelést igyekszik megalapozni. A bányavizek elleni védekezés gyakorlatában minden egyes új feladat újabb problémákat is felvethet, így a helyes elvek ós szakmai tapasztalatok alkalmazásának nagy jelentősége van. Jelentős része a könyvnek a kutatással, annak megbízhatóságával foglalkozó fejezete. A számítandó paraméterek pontosságának kérdései, az egyes jelenségek előfordulási valószínűsége, a várható vízkárok előrejelzése útján a védekezési költségek gazdasági optimumának meghatározása mind olyan kérdések, amelyeket a könyv újszerű szemléletben vet fel és amelyek a gyakorlatban igen fontosak lehetnek. A könyv tehát mind a bányászat, mind a vízgazdálkodás szakemberei részére hasznos tudnivalókat tartalmaz. Az iránta megnyilvánuló érdeklődóst mutatja, hogy magyar kiadása már elfogyott, s angol kiadása ez idő szerint folyamatban van. Oeszler Ödönné > Árpád Kézdi: MANUAL DE LA MECHANIC A DE SUELOS. (Talajmechanikai kézikönyv) Tomo I. Fisica del Suelo. Caracas, 1975. Kézdi Árpád akadémikus szakkönyvei jól ismertek a világon. Számos nyelven, számos kiadásban jelentek és jelennek meg. Az utóbbi időben a Talajmechanikai kézikönyv c. műnek, amely hazánkban ós külföldön egyaránt alapvető szerepet tölt be az oktatás és a gyakorlati élet területén, 1 — 1 kötete spanyol és orosz nyelven is kiadásra került. Ö. G. 4