Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Dr. Dobos Irma: Legfontosabb ivó- és hévizeink bromid, jodid és fluorid tartalmának vizsgálata

81 Hidrológiai Közlöny 1979. 3. sz. Schulhof Ödön Legfontosabb ivó- és hévizeink bromid-, jodid- és fluoridtartalmának vizsgálata DR. DOBOS IRMA* Ivó- és hévizeink nagy részét a pleisztocén és felsőpannon, illetve néhány helyen a homokos kifejlődésű felsőpliocén (levantei) képződmények tárolják. Az ivóvízbeszerzés az Alföldön általában a 300—400 m vastagságú pleisztocén homokos rétegekből, míg a Dunántúlon a vékony pleisztocén alatti felsőpannon képződmények felső szintjeiből biztosítható. A felsőpannon porózus rétegek mindkét területen kedvező kifejlődésűek, jelentős vastagságúak és nagy mennyiségű hévizet tárolnak. Vizsgálatainkat éppen ezért kizárólag a fiatal képződmények rétegvizein végeztük el részben a hidrogeokémiai összefüggések keresése céljából, részben pedig a közegészségügy részére kívántunk áttekintést nyújtani. A haloidok vizsgálatának fejlődése és élettani szerepe A haloidok közül a kloridot vizsgálták legtöbben és hidrogeokémiáját is tisztázták. Ugyancsak régóta elemzik, különösen az ásvány- és hévizek jodidés bromidtartalmát viszonylag megbízható módszerekkel. A jódnak nagy és fontos szerepe van az élő szervezetekben. Valamely terület jódmennyiségén a levegő, a helyi élelmiszerek, a talaj és kőzeteken kívül az ivó- és egyéb vizek jodidtartalmát együttesen kell érteni. Ismeretes, hogy a jódhiány vagy -többlet pajzsmirigyrendellenességet okoz, ezért — többek között —- az ivóvíz jodidtartalmának ismerete rendkívül fontos. A bróm jelentősége szintén régóta ismert, de fontos élettani funkciójára csak a néhány évvel ezelőtt elvégzett vizsgálati sor eredménye mutatott rá [6]. Kiderült, hogy a központi idegrendszer, a pajzsmirigy, sőt a feltételes reflex-tevékenységet is lényegesen befolyásolja az élő szervezetbe került bróm mennyisége. A fluorid kimutatására a 18. és 19. század vízelemzői nem sok gondot fordítottak. Hazánkban az első fluorid vizsgálat Than Károlytól származik, aki először a városligeti I. sz. hévízkút vizét vizsgálta 1880-ban és abban 0,069 mg/l fluoridot mutatott ki. Ezt 1885-ben a felsőalapi keserűvizes kút, majd 1886-ban a tatai angolkerti források vízelemzése követte. A nagyobb számú haloidokra vonatkozó elemzés az 1940-es években kezdődik, és Papp Szilárd 1957-ben a fenti három adaton kívül már 58 ásvány- és gyógyvíz vizsgálati eredményét közli. Straub F. Brúnó szerint a kevés vizsgálatnak az lehetett az oka, hogy a még Bunsentől származó * Vízkutató és Fúró Vállalat, Budapest. meghatározási módszerrel a valódi értékeket nem lehetett kimutatni. Az utolsó néhány évtizedben a mikro-módszerek alkalmazásával viszont egyszerűsödött az elemzés és a kapott értékek is jól megközelítették a valóságot. Az 1940-es és 1950-es években mind a talajvízre telepített kutak, mind a vízvezetéki vizek fluoridtartalmának vizsgálata erőteljesen megindul. Az eredmény elsősorban az orvosokat érdekelte, mert már korábban is észlelték, hogy egyes területeken jelentős, másutt egyáltalán nem lehetett fogszuvasodást kimutatni. A vegyvizsgálatok azután bebizonyították, hogy a fogszuvasodást a fluoridhiány, a foltos fogzománcképződést pedig fluoridtöbblet okozza. Az 1960-as évektől az ország lakosságának ivóvízellátását mindinkább a mélységi vizeket feltáró ártézi kutakkal oldották meg, s ezzel együtt elindult a nagyarányú vízművesítés is. A haloidok fontos élettani szerepe ellenére az ivóvízben kizárólag a klorid kimutatása kötelező. Néhány intézmény azonban az ivóvizű kutak vizét a többi halóidra is vizsgálja és részben ezek, részben pedig a kötelező vegyvizsgálatok (ásvány-, gyógy- és hévizek) adatai alapján vizsgáltuk az ivó- és hévizek területi és mélységi változásait. Az egyes alkotók határértékeit az ivóvíz szabvány szerint vettük figyelembe és a hévizekre is alkalmaztuk, mivel jelentős szerepük van az ivókúrában. A fluoridra és a jodidra a magyar előírásokat, míg a bromidra El'Piner, L. I. és társainak vizsgálata alapján az ivóvízben megengedhető 0,2 mg/l mennyiséget vettük figyelembe. A jodidra a megengedhető határérték 0,01—0,14, a fluoridra 1,0—1,5 mg/l. A viszonylag nagy koncentrációjú bromid- és jodidtartalmú vizeket nem emeltük ki, mert úgy tűnik, hogy megfelelő technológia hiányában a gazdaságos ipari hasznosítás feltételei még nem adottak. Bromid és jodid az ivó- és hévizekben E két alkotó együttes tárgyalását a közel azonos származási és feldúsulási feltételek indokolják. Az alsópannon beltavi üledékösszletben a feltűnően nagy bromid- és jodidtartalmú rétegvizek a felsőpannon összlet legmélyebb szintjeiben is nyomozhatok. Felfelé a fokozatos kiédesedés következtében a tavi üledéket sekélytavi, delta-fluviatilis, majd pedig folyóvízi, ártéri és mocsári üledék váltja fel. A csökkenő bromid- és jodidtartalom ugyancsak a rétegvizek kiédesedését bizonyítják. Az eddigi vizsgálatok alapján megszerkesztett térképek a felsőpannon összlet megnyitott vízadó szintjeinek jellegét tükrözik (1. és 2. ábra). Abban