Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A nyugat-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai
72 Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. ürített felszínalatti tározótér újbóli feltöltődése sem indul még meg. Ugyanis a pillanatnyilag érvényesülő vízutánpótlódási adottságok a rendszerben pontosan ugyanennyi vízhozam képződését biztosítják, mint amennyit hasznosítunk, vagyis a sokévi átlagos természetes forráshozammal egyenlő vízhozamot. Ennélfogva a szükséges maximális tározótérnek — a tározótér maximális nagyságának jelentkezése időpontjában — a sokévi átlagos forráshozamhoz a forrás foglalás előtti állapotban tartozó vízfelület alatti térben kell rendelkezésre állnia. Számítani kell azonban arra, hogy a maximális tározótérszükséglet jelentkezését közvetlenül megelőző egy-két évben — amikor a szükséges tározótérnagyság a maximálisai már csaknem níegközelíti — lehetséges olyan vízutánpótlódási helyzet, melyben a forrás foglalás előtti állapotában minimális hozamot szolgáltatott volna. Ennélfogva biztonságból az a megnyugtató, ha a szükséges maximális tározótér (VT) közelítőleg azon vízfelület alatt is rendelkezésre áll, mely a foglalás előtti állapotban a minimális forráshozamhoz tartozik (3. ábrán II-vel jelölt tartományban). F alapterületen kialakuló Vf tározótér esetén a vízkészletfogyasztási időszakban előálló legmélyebb vízszintnek a minimális forráshozamhoz (foglalás előtti állapotban) tartozó vízfelszín alatti átlagos mélyösszefüggéssel nyerhető. A forrásfoglalást megvalósító kútban (kutakban) kialakuló vízszint a kút(ak) felé irányuló depresszió létrehozása, valamint a kútellenállás következtében ennél természetesen mélyebb helyzetű. A vízkészletfogyasztás során felhasznált vízmennyiség teljes visszapótlódásának időpontjára (8. ábrán ,,G" pont) az a jellemző, hogy ekkor a visszapótlódás már megszűnik, de az újbóli vízkészletfogyasztás sem indul még meg. Ugyanis a pillanatnyilag érvényesülő vízutánpótlódási adottságok a rendszerben pontosan ugyanannyi vízhozamot biztosítanak, mint amennyi hasznosításra kerül, vagyis a sokévi átlagos forráshozammal egyenlő vízhozamot. Ennélfogva a visszapótlódás befejeződésének időpontjában ugyanolyan vízfelület alakul ki a forrás mögötti térségben, mint amilyen a forrásfoglalást megelőző időben a sokévi átlagos forráshozamhoz tartozott. Tekintetbe kell venni azonban azt is, hogy a visszapótlódás már közelítőleg teljessé válhat a visszapótlódási folyamat befejeződését közvetlenül megelőző egy-két évben és ezekben az években lehetséges olyan vízutánpótlódási adottság, amelyhez tartozóan a forrás foglalás előtti állapotban maximális hozamát szolgáltatta völna. Ennélfogva a kutas forrásfoglalás megvalósítása után is kialakulhat időlegesen a természetes maximális forráshozamhoz foglalás előtti állapotban tartozó vízfelületet többé-kevésbé megközelítő (de azt teljes egészében el nem érő) vízfelszín. Az elmondottakból következik, hogy a kutas forrásfoglalás megvalósítása titán a forrás hátterében a vízszintingadozás megnövekszik a természetes állapotban észlelthez képest. A foglalást megelőzően Aujeszky G.— Dr. Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karszt. a forrás hátterében a vízfelület helyzete a maximális, illetve a minimális természetes forráshozamhoz tartozó vízfelületek között ingadozik (a 3. ábrán bejelölt I. tartományban). A kutas forrásfoglalás megvalósítása után — közelítéssel — a természetes minimális forrásvízhozamhoz tartozó vízfelület alatt elhelyezkedő legnagyobb szükséges tározótér nagyságának ( VT) megfelelően kialakuló vízfelület és közel a maximális természetes forráshozamhoz tartozó vízfelület között ingadozik majd az egyes időpontokhoz tartozó tényleges vízfelszín (közelítőleg a 3b ábrán bejelölt I. és II. tartományok együttesében). A kutas forrásfoglalás megvalósítása utáni időszakban tapasztalt nagyarányú vízszintingadozásra példa a Ny-i Bükkben a bervai karsztaknában és karsztkútban (10. ábra), illetve a bélapátfalvi Mária-forrás melletti karsztkútban (11. ábra) megfigyelt vízjárás. Arról, hogy a sokévi átlagos forrásvízhozamnak megfelelő egyenletes víztermeléshez a szükséges felszín alatti tározótér rendelkezésre áll-e és ha igen, akkor milyen mélységközben — a forrásfoglalást megelőző fúrásos feltárással lehet előzetes tájékozódást szerezni. A forrás hidrogeológiai vízgyűjtőterületén mélyített kellő számú és mélységű fúrásban harántolt hézagok, repedések, barlangjáratok térfogata, mélység szerinti eloszlása alapján következtethetünk a felszín alatti tározótér nagyságára, mélységbeli helyzetére. Azonban még viszonylag sűrű fúrásos feltártság esetén is, a valóságos kifejlődés — részleteit tekintve — ismeretlen marad. Ezért a forrásfoglalást megvalósító kút (vagy kutak) mélységét — az előzetes becslés alapján szükségesnek ítéltnél — célszerűbb biztonságból nagyobbra felvenni. A vízkészletfogyasztással igénybe vett felszín alatti tározótér tényleges mélységbeli elhelyezkedése és ennek függvényében a forrásfoglalást megvalósító kútban (vagy kutakban) kialakuló tényleges vízszintváltozások csak a forrásfoglalás üzemelésének első időszaka (évei) után válik az üzemelési tapasztalatok során ismertté. IRODALOM [1] Almássy B. : A sy.ilvásváradi Szalajka-völgy karsztforrásainak feltárása és foglalása. Mérnökgeológiai Szemle 1964—65. p. 100—116. [2] Almássy B.— Scheuer Gy.: A Kács—Sályi források vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Tájékoztató. 1967. 7. p. 72—76. [3] Aujeszky G.— Scheuer Gy.: Eger-bervai karsztakna hidrológiai vizsgálata. Hidrolór/iai Közlöny 1970. 50. p. 132—141. [4] Aujeszky G.— Scheuer Gy.: Adatok a Bükk-hegység karsztvízföldtani viszonyaihoz. Hidrológiai Közlöny 1974. 54. p. 173—183. [5] Aujeszky G.—Karácsonyi S.— Scheuer Gy.: A DNy-i Bükk karsztvízföldtani viszonyai. Hidrológiai Közlöny 1974. 54. p. 465. [6] Aujeszky G.—Liptai E.— Scheuer Gy.: Az ÉNy-i Bükk vízföldtani viszonvai. Hidrológiai Közlöny 1977. 57. p. 273—283. [7] Balogh K.: A Bükk-hegység földtani képződményei MÁFI Évkönyve 1964. XLVIII k. 2. p. 24—719.' [8] Ja.kucs L.: A karsztok morfogenetikája. Földrajzi Monográfiák. VIII. k. 1972. Akadémiai Kiadó. Bp. [9] Kessler ft.: A lillafüredi Anna-barlang forrásai. Hidrológiai Közlöny. 1953. 33. p.
