Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

2. szám - Aujeszky Géza–Dr. Scheuer Gyula: A nyugat-bükki karsztforrások foglalásainak vízföldtani tapasztalatai

66 Hidrológiai Közlöny 1979. 2. sz. Aujeszky G.—

Dr. Scheuer Gy.: A Ny.-bükki karszt. 3. ábra. A Ny-bükki karsztforrásokhoz kapcsolódó karszthidrodinamikai rendszer elvi vázlata a. Természetes állapotban; b. Kutas forrásfoglalás és üzemelés hatására kialakult rendszer. I. A karsztvízszint ingadozásának tartománya. II. A vízkészletfogyasztás által igénybe vett felszín alatti tározótér. I + 11. Kialakult új dinamikus karszt vízkészlet tartomány. III. statikus karsztvíz tartománya. 1. A karsztvíz legmagasabb szintje. 2. Eredeti statikus karsztvízszint. 3. Az üj dinamikus tartomány legalsó határa. 4. Vízvezető karsztos kőzetek. 5. Vízzáró harmadkori rétegek. 6. Karsztforrás. 7. Üzemelő mélyfuratú kút Abb. 3. Prinzipschema des an die Karstquellen des westlichen Bükk-Gebirges anschliessenden karsthydrodynamischen Systems a. In natürlichem Zustand; b. Quellfassung mit Brunnen und das auf Einfluss des Betriebs entstandene System. I. Bereich der Karstwasserspiegelschwankung; II. Der durch den Wasservorratsverbrauch in Anspruch genommene unterirdische Speicherraum. I. + II. Gebildeter dynamischer Karstwasservorratsbereich; III. Bereich des statischen Karstwassers; 1. Höchstes Niveau des Karstwassers; 2. Ursprüngliches statisches Karstwasserniveau; 3. Unterste Grenze des neuen dynamischen Bereichs; 4. Wasserführende karstige Gesteine; 5. Tertiäre wasserdichte Schichten; 6. Karstquelle; 7. In Betrieb befindliche Tiefbohrbrunnen folyó összes vízmennyiséget megfogni, ezért a foglalás csak részben érte el célját. A forrásfoglalási munkálatokban az FTI mellett a MÉLYÉPTERV is közreműködött. 3. Szalajkai Szikla forrás. Nagyszerű természeti látványosság, mert a forrásvíz a terep felett levő barlangjáratból kifolyva kb. 2 m-es magasságú vízesést képez. A forrás kampilli mészkőből fakad. Hozama nagyon ingadozó, szárazság esetén kiapad. E forrásnál íb kutatótáróval tárták fel a helyi vízföldtani viszonyokat. A kutatótáróval sikerült feltárni a forrás vízvezető járatrendszerét. Kisebb forrásküszöb süllyesztés is történt, amivel a hozamingadozás részben kiegyenlítődik. A munkálatokkal és a forrásfoglalással a kívánt célt ennek ellenére csak részben érték el, mert a kimutatott vízelszökéseket nem sikerült megakadályozni. A számított hozamnövekedés nem következett be. 4. Bélapátfalvai Mária forráscsoport. A Bélkő lábánál a középkori templomromok közelében középső triász mészkőből fakadnak. A forráscsoport 3 forrásból áll: a névadó Mária, a Névtelen és a Salátás forrásokból. A legjelentősebb a Mária, mert ennek vízhozama 80—300 l/p között változik, a Névtelen forrás csak pár liter vizet ad. A Bélapátfalvai Cementgyár részére kezdetlegesen foglalták a harmincas években. Az új cementgyár vízellátásának biztosítása érdekében nagyobb arányú feltárások indultak. A fúrások adatai szerint a forrásoknál a triász és a miocén rétegek igen meredek 80°-os vetők mentén érintkeznek egymással, ezért a forrásvíz a domboldal felől lejtő törmeléken keresztül szivárog a kilépési helyig, mert a forrás feltörési helye alatt már vízzáró miocén agyagmárga van. így megállapítást nyert, hogy a forrásokat az adott kilépési helyen sem aknával, sem pedig kút létesítésével foglalni nem lehet. Ezért gazdaságosan csak kút létesítésével oldható meg a forrás vízkészletének hasznosítása. A kút telepítésére az adatok alapján maga a kis mészkőrög, vagy a rög és a Bélkő közötti terület jöhet számításba. A próbafúrások alapján bebizonyítást nyert, hogy a legjobb hozamokat a köztes területen feltárt vetők szolgáltatják, bár magán a rögön belül is vannak jó vízvezetői tulajdonságú szakaszok is. A feltárások azt is bebizonyították, hogy a Bélkő alatt húzódó ÉK—DNy irányú mészkőrögsor elfedett mészkövön keresztül vízvezetői kapcsolatban van a fennsíki mészkővel. A kivitelezett végleges kút igen kedvező eredményeket szolgáltatott és átmenetileg létesített forrásküszöb-süllyesztéssel teljes egészében hasznosítható a források vízkészlete. 5. Mónosbéli forráscsoport. A források vize kis középső triász mészkőrögből fakad, amelyet K-i irányból félkörívben agyagpala, Ny-ról pedig miocén rétegek fognak közre (1. kép). A környék egyik legjelentősebb forrása. Sokéves vízkivételének átlaga 1800—2000 m

3/n. A foglalás előtt, de részben még ma is a mészkőrögből származó víz az igen kiterjedt mésztufában sokfelé elszivárgott és ezért nem egy helyen koncentráltan, hanem szétszórtan számos helyen kisebb vízhozammal lépett ki a felszínre. A források foglalását megelőzően végzett feltárások feltárták azt a repedésrendszert, amely a legjelentősebb vízmennyiséget szállítja és erre a járat és törésrendszerre telepítették a táróval kombinált aknát. Az akna mélysége 14,00 m, a kapcsolódó táróé pedig 10 m. A foglalással nem sikerült egy helyen összefogni a karsztvizet, ezért ma is több kisebb forrás működik az édesvízi mészkő elterjedési határán kilépve. Az 1971—1972-ben végzett kiegészítő forrásfeltárások és vizsgálatok bebizonyították, hogy a