Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
12. szám - Dr. Molnár Béla–Iványosi Szabó András–Fényes József: A Kolon-tó kialakulása és limnogeológiai fejlődése
Dr. Molnár B.—Iványosi Szabó A.—Fényes J.: A Kolon-tó kialakulása Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. 559 TT ZG3 10. ábra. A Kolon-tó jellemző üledéktípusaiban előforduló szikes vizet is tűrő Anisus spirorbis (L.); II.1 JArmiger crista (L.); II. 2) fajok egymáshoz viszonyított százalékos aránya. I. Jelmagyarázata a 6. ábránál. Puc.JO. %-e coomHomenue Mexcdy eudaMu ecmpenaeMbiMU e om /iojiceHuax 03. KOJIOH, Komopbie eunocAuebie e omnouieHuu cono Hoeamocmu eodu. I. o6o3HateHUsi noKa3anu na puc. 6 Abb. 10. Der in den charakteristischen Sedimenttypen des Kolon-tó-Sees vorkommende auch sodahaltiges Wasser vertragende Anisus spirorbis (L .); IIA. Armiger crista (L.) II. 2. Prozentuelle Mass der miteinander verglichenen Spezien. I. Zeichenerklärung bei Abb. 6 I. o 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100 [Vj a fiatal holocén rétegekben is megvan. Eddig úgy tudtuk, hogy a holocén felmelegedéssel fokozatosan eltűnik a faunából. Miután a faj néhány cm-es mélységből is előkerült, feltehető, hogy a tóban ma is jelen van (KROLOPP E. 1973). ' További érdekesség az, hogy az aprótermetű mocsári fajok közül igen sok a torzult és rendellenesen kicsi egyed. Ez valószínűleg a tó kemizmusának és kiterjedésének gyors változásaival hozható kapcsolatba. Holocén lápi üledékből származó torzult csigaházakról KORMOS T. is említést tesz (KORMOS T. 1909). A Kolon-tó fejlődéstörténete Az üledékföldtani és őslénytani vizsgálatok alapján a, Kolon-tó története a következő: 1. A tó mai szintje alatt kb. 10 m-ben a Duna egykori feltöltött folyóága van, ennek üledékében a finom kőzetliszt esetében szegényes, kevés fajú, gyengén mozgó (áramló) vízre utaló fajokat is tartalmazó fauna jelenik meg. A durva kőzetlisztben valamivel gazdagabb faj- és egyedszám mutatkozik és különösen fontos faj a szikes vizet is jól elviselő Anisus spirorbis (L.), (RICHNOVSZKY A. 1970). Miután a finom és a durva kőzetliszt nagyjából egyidőben rakódott le, a szemcseösszetételbeli és faunisztikai különbséget az egykori folyóág Ny-i és K-i partja közötti földtani és morfológiai különbség okozta. 2. A feltöltött folyóágba befújt futóhomokban kevés a faj- és az egyedszám. Az ekkor létrejövő semlyék nem kedvezett a Mollusca-faunának. A homok Mollusca-faunája is elsősorban a csapadékosabb években élhetett, ezért van az, hogy a futóhomok, származása ellenére is állóvízi fajokat tartalmaz. Az aprószemű homokkal nagyjából egy időben keletkezett finom homok faunája jellegében a fentiekkel egyező. A finom homokban is uralkodnak a nagyohb ökológiai tűrőképességű fajok. 3. A semlyék utáni időben kezdődik a tavi időszak, amelyet egymás felett települve, egymástól jól elkülöníthető két üledéktípus jellemez. A kémiai kicsapódású karbonátiszap és felette a tőzeg. Mindkettő Mollusca-faunájára az igen nagy faj- és egyedszám a jellemző. A tó ekkor optimális élettér. A vegetációs periódusban a molluszkafauna tömeges. Kiszáradáskor, vagy legalábbis a víz szikesedésekor azonban az elcsökevényesedett és torzult alakok is megjelennek. Szokatlan a karbonátiszap ilyen gazdag Mollusca-faunája. MOLNÁR, B.—SZÖNOKY, M. (1975) korábban még a hasonló karbonátiszapos, felette szintén tőzeget tartalmazó bugaci Kerek-tónál sem észleltek — még megközelítően sem — ilyen gazdag faunát. Egyébként, mint láttuk a Kolon-tó esetében a tőzegben is jelentős a karbonátiszap. A tőzeg felé tehát fokozatos az átmenet, ami azt jelentheti, hogy a tó szikesedése soha nem érte el a Duna—Tisza közi Hátságon a mai szikes tavak 9—11 közötti pH-értékét. A karbonátiszap kiválásában az utóbbi tavak esetében elsősorban a sókoncentrációriak, a Kolon-tónál pedig még a dús növényzet széndioxid-elvonó hatásának is szerepe lehetett. A Kolon-tó a molluszkumok számára kisebb pH-értékével kedvezőbb tiotóp volt. Ezért az itteni korbonátiszap faunája gazdag. 4. A tavi üledékre fújt futóhomok faunája azonos a Duna—Tisza közi futóhomokbuckák faunájával. Ezt a faunát a kevés egyed- és fajszám jellemzi. A meglevő fajok erős napsugárzású helyeken éltek, vagyis ez az üledék és fauna már a tavi szakasz befejeződését jelzi. IRODALOM [1] Erdélyi M. (1960): Geomorfológiai megfigyelések Dunaföldvár, Solt és Izsák környékén —- Földr. Értesítő 9. 3. pp. 257—276. Budapest. [2] Horváth A. (1954): Az alföldi lápok puhatestűiről és az Alföld változásairól —- Állattani Közlem. 44. 1—2. pp. 63—70. Budapest. [3] Kormos T. (1909): A Fejér megyei Sárrét geológiai múltja ós jelene — A Balaton tudományos tanulmányozásának eredményei 1. 1. Paleontológiái függelék pp. 1—66. Budapest. [4] Krolopp E. (1976): Pleisztocén molluszka-faunák paleoökológiai vizsgálata —- Őslénytani Viták 8. pp. 1—4. Budapest. [5] Krolopp E. (1973): Quaternary malacology in Hungary (Negyedkori malakológia Magyarországon) — Földr. Közlem. 21. 2. pp. 161—171. Budapest.
