Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

12. szám - Dr. Molnár Béla–Iványosi Szabó András–Fényes József: A Kolon-tó kialakulása és limnogeológiai fejlődése

Dr. Molnár B.—Iványosi Szabó A.—Fényes J.: A Kolon-tó kialakulása Hidrológiai Közlöny 1979. 12. sz. 555 K 6. ábra. A Kolon-tó jellemző üledéktípusaiban előforduló különböző ökológiai igényű Mollusca-csoportok százalékos előfordulása (összesített és átlagolt értékek). I. 1. Folyóvízi üledék: a) Finom kőzetliszt; b) Durva kőzetliszt; 2. Semlyék üledék: a) Aprószemfl-; b) Finom szemfi futóhomok; 3. Tavi üledék: a) Karbonátiszap; b) Tőzeg; i. Futóhomok. II. Különböző ökológiai Igényű csoportok: 1. V/l-típus; 2. V/2-tipus; 3. V/3-típus; 4. Sz/l-típus; 5. Sz/2-típus; ö. Sz/3-típus; 7. Sz/4-típus; 8. Sz/5-típus (Lásd az 1. és a 2. táblázatot is). Puc. 6. %-H ecmpeiaeMocmb paiAwinux munoe MOAAWCKOS e xapaianepubix oniAOJtceitunx 03epa KOAOH (cyMMupoeaHHbie u ocpedneHHue daHHbie) Abb. 6. Prozentuelles Vorkommen der in den charakteristischen Sedimenttypen des Kolon-Sees vorkommenden Molluskengruppen von verschieden ökologischen Anforderungen (Summierte und durchschnittliche Werte) I. Flusswasser-Sedimente: a) Feines Steinmehl; b) grobes Steinmehl; 2. Moorsedimente: a) Kleinkörniger-; b) Feinkörniger Flugsand; 3. Seesedimente: a

) Karbonatsehlamm; b) Torf; 4. Flugsand II. Gruppen mit verschiedenem ökologischen Anforderungen: 1. Typ V/1; 2. Typ V/2; 3. Typ V/3; 4. Typ Sz/1; 5. Typ Sz/2; (i. Typ Sz/3; 7. Typ Sz/4; 8. Typ Sz/5 (Siehe auch Tabellen 1. und 2.) nátiszap kicsapódásához az egykori tóvíznek jelentős nátrium és összes oldott sótartalmának kellett lennie (MOLNÁR B.—M. MURVAI L— HEGYI—PAKÓ J. 1976, MOLNÁR B. 1979). A tó életében ez azaz időszak, amikor a tó vize szikes volt. Vagyis a nyári aszályok szélsőséges hidrometeorológiai viszonyai miatt a pH-érték is nagy volt. A tó esetleg időnként ki is száradhatott. b) A karbonátiszapra 0,2—0,3 m-es sötétszürke mocsári tőzeges csigás finom és durva kőzetliszt rakódott átmenetként a 0,5—1,2 m-es tőzeges kőzetliszt fölé. A tőzeges rétegek szervesanyag-tartalmát izzítással határoztuk meg (2B ábra). Áz ábra szerint a tőzeg a tó Ny-i oldalán vékonyabb, középen és a K-i oldalán pedig vastagabb. A tőzeg alatti és feletti üledékekben szintén a tó K-i oldalán több a szervesanyag. Az izzítási veszteség legnagyobb értékei 40% körüliek. Ez azt mutatja, hogy a szervesanyag-tartalom mellett, még a makroszkóposán tőzegnek látszó rétegek is igen nagy mennyiségben tartalmaznak szervetlen anyagot, elsősorban karbonátiszapot és durva kőzetlisztet. A tőzeg Ny felé a futóhomokbuckák alatt folytatódik, majd kiékelődése után kisebb foltokban és eltérő t. sz. f. magasságban, újra megjelenik. A tó K-i oldalán a tőzeg az I. szelvény kivételével mindenhol előbb kiékelődik, mint a karbonátiszap, tehát kisebb elterjedésű. A tőzegnek az É—D-i irányú szelvényben való többszöri kiékelődése csak annak az eredménye, hogy a szelvény a tó Ny-i peremén húzódik, így ahol kiékelődik, ott a futóhomok már előbb betemette a tó Ny-i peremét és tőzeg nem is képződhetett. 4.) A tavi üledéksorra a Ny-i homokbuckák felől a nyári széljárással futóhomok rakódott le. A II. szelvény Ny-i részén látható, hogy a tavi üledék a futóhomok alatt még 500 m-re is megvan, vagyis a futóhomok az egykori tóból ennyit már eltemetett. Ez a futóhomok települését, és mint később látjuk, faunáját tekintve is eltér a tavi üledék (karbonátiszap és a tőzeg) alatti homokétól. A korábbi felszínhez viszonyított homorú formákat itt a domború formák váltják fel, amelyet az 58., 59. sz. fúrásban a közbetelepült talajszint is bizonyít. A futóhomok DK felé történő mozgása szinte napjainkig tart. Ezt az 1. ábrán, a Bikatorok környékén, ujjszerűen a tó felé benyúló homokbuckák is mutatják. A II. szelvény 2/a, 6. és a 12. sz. fúrás mintáinak részletes laboratóriumi vizsgálati eredményeit az 5. ábra mutatja. Mindhárom fúrásban jól látható, hogy alul finom, ill. durva kőzetliszt települ. Erre homok következik, majd a karbonátszázalék hirtelen növekedése jelzi a karbonátiszap megjelenését. A 2/a és a 6. sz. fúrásban még a tőzeges réteg is 40—50% karbonátot tartalmaz. A Kolon-tó tavi szakaszában az üledékképződés menete úgy képzelhető el, hogy a futóhomok lerakódása után, a környezethez képest még mindig mélyebb terület bővebb csapadékú időszakban vízzel telik meg. Közben a víz a magasabb környezet finomabb anyagát kimosta és a tóba hordta, majd a vízből lassan megkezdődött a karbonátiszap kicsapódása is. Amikor az éghajlat és a feltöltés miatt a tó a vízi növények tömeges megjelenésének kedvezett, megindult a tőzegképződés. Ekkor a karbonátiszap kiválása ugyan valamelyest csökkent, de nem szűnt meg. A tőzegképződéssel egyidőben, a tó K-i részére a környező löszterületről újra a finomabb anyag mosódott be. Állandó vízborítás a medernek ezen a részén már nem volt, így a dús vízi vegetáció is hiányzik és ezért nincs tőzegképződés sem.