Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
12. szám - Dr. Dávid László: A vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás fejlesztésének fontosabb kapcsolatai
Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 543 A vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás fejlesztésének fontosabb kapcsolatai* DR. DÁVID LÁSZLÓ** Megjegyzés: A tanulmány az MHT Vízgazdálkodási Szakosztálya és az ETE Vízenergia Munkabizottsága közös előadóülésén 1978. I. 18-án a szerző által tartott előadás alapján készült. Felhasználta az OMFB keretében dr. Muts Rudolf vezetésével működött munkabizottság által kidolgozott „A vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás nagy távlatú fejlesztésének összefüggései" c. 9—7603-Et sz. tanulmány főbb megállapításait. A munkabizottság tagjai voltak: Barna Aladár, Czipper Gyula, dr. Dávid László, Karkus Pál, dr. Kertai Ede, dr. Koncz József, Láczai Szabó Tibor, dr. Major László, Wahlner Aladár. A tanulmány kidolgozását Novoszáth József koordinálta. Hazánkban a gazdasági építőmunka jelen időszakában kiemelt célkitűzés a termelési struktúra korszerűsítése, a hatékonyság fokozása, a gazdasági tevékenységekben rejlő tartalékok feltárása, természeti erőforrásaink hatékonyabb hasznosítása. A vízgazdálkodás és az energiagazdálkodás, mint két alapvető népgazdasági tevékenység fejlesztésének egyre szorosabb összehangolása ma már a világon számos országban megfigyelhető. A társadalmi-gazdasági fejlődés növekvő energiaés vízigényekkel lép fel, ugyanakkor mindkét ágazat erőforrásai korlátozottak. Mindkét területen a fajlagos ráfordítások növekednek, nagy az eszközlekötés a fejlesztési célok megvalósításához, a létesítmények egyaránt hosszú élettartamúak és megvalósításuk hosszú időt, körültekintő döntéselőkészítést igényel. Ugyanakkor egyre jobban fokozódik a kölcsönhatás a két ágazat döntései, megvalósult létesítményei és azok működése, hatásai között. A fejlesztés összehangolása ezért alapvető népgazdasági jelentőségű. A tanulmány célja — az ez irányú első hazai átfogó vizsgálat alapján {OMFB, 1978) — a két ág fejlesztésében a fontosabb kapcsolatok bemutatása és a fejlesztés összehangolási lehetőségeinek felvázolása. 1. A vízgazdálkodási és energiagazdálkodási feladatok alapvető összefüggései A vízgazdálkodási és energiagazdálkodási feladatok mindkét feladatrendszer különböző hierarchikus szintjén számos kérdésben kapcsolódnak egymáshoz. Az alapvető kapcsolatokat és azok erősségét a fejlesztés szempontjából az 1. táblázat vázolja fel. A kapcsolatrendszert az OMFB tanulmányának számszerű becslései alapján készítettük (OMFB, 1978). Látható a táblázatból, hogy a két ágazat fejlesztése során legjelentősebb kölcsönhatást a jövőben * Előadásként elhangzott a MHT Vízgazdálkodási Szakosztálya és az ETE Vízenergia Munkabizottsága 1978. január 18-i közös rendezésű előadóülésén. **Országos Vízügyi Hivatal, Budapest. a villamosenergia-gazdálkodás elemei és a lefolyásszabályozás — többcélú vízszolgáltatás között tételezhető fel. A továbbiakban ezért a hangsúlyt ezen összefüggések elemzésére helyezzük, annál is inkább, mert üzemi szinten már hosszú évek óta kialakult gyakorlat a víz- és energiagazdálkodás egységes irányítása, tudatos összehangolása. 2. A vízgazdálkodás energiaigényének és energiagazdálkodási lehetőségeinek fejlődése A vízgazdálkodás energiaigénye jövőbeli alakulásának felvázolásához a vízgazdálkodás várható fejlődési tendenciái szolgálnak alapul. Ezek közül az energiaigény szempontjából a legfontosabbak a következők. A társadalmi-gazdasági fejlődéssel összefüggésben hosszútávon folytatódik a frissvízigény abszolút értékű növekedési tendenciája a növekedési ütem fokozatos csökkenése mellett. Egyidejűleg fokozódik a vízigényszabályozás módszereinek alkalmazása (vízforgatás, ismételt vízfelhasználás, technológiaváltás, vízmentes technológiák alkalmazása stb.), amelyek energiaigény szempontjából viszont nem egyértelműen csökkenő tsndenciájúak. A víztermelés—szolgáltatás helyi létesítményei integrálódnak. Fokozódik a regionális, több célú vízszolgáltatás jelentősége. Nő a víz szállításának távolsága és az előtisztítás mértéke a felszíni és a felszín alatti vízbázisok elszennyeződése miatt. Fokozódik a felszíni vizek lefolyási viszonyainak szabályozása a kis, közép és nagyvízi tartományokban egyaránt. Növekszik a táróZäS, cl síkvidéki és dombvidéki szivattyús tározás jelentősége. Nagy térségi, több célú, nyersvízszállító vízátvezető rendszerek fejlődnak ki. A szennyvíztisztítás és a vizek hőterhelésének kérdése egyre fontosabbá válik nemcsak környezetvédelmi, hanem vízkészletgazdálkodási szempontból is a vízkészletet befolyásoló hatások miatt, tekintettel az ismételt felhasználásra. Az ár- és belvízmentesítés fokozása egyre inkább a lefolyásszabályozás keretében valósul meg (Dávid—Nagy 1972, OMFB 1975, OVH 1978). A hivatkozott tanulmányokban részletesen feltárt fejlesztési tendenciák alapján a vízgazdálkodási ág teljes energiaigényét a népgazdaság egészében a 2. táblázat foglalja össze az OMFB (1978) tanulmányban elfogadott becslési rendszer alapján. A 2. táblázat a népgazdaság összes vízgazdálkodási tevékenységének energiaigényét tartalmazza, azaz magában foglalja a vízgazdálkodási ágon kívül a más ágazatokban végzett vízgazdálkodási tevékenységek energiaigényét is. Ilyen például az ipari üzemek belső vízgazdálkodásának vagy a mezőgazdasági üzemek üzemen belüli öntözésének energiaigénye. Látható, hogy míg 1975-ben a teljes