Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre–dr. Magó István–dr. Stehlik József: Az iszapkezelés egységesítése

Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 511 Az iszapkezelés egységesítése DK. JUHÍ8Z END KE» — DK. MAGŐ ISTVÄ N»* — DK. S T E H L I K JÓZSE F*** A termelés fő célkitűzése megfelelő minőségű, mennyiségű árú, anyag gazdaságos előállítása. Következésképpen a gyártási folyamatban keletkező melléktermékekről, hulladékokról való gondoskodás ma olyan mértékűnek ítélhető, amely tevékenység a hulladékeltávolítást a gyártást akadályozó jelenség megszüntetésének, csökkentésének eszközéül tekinti. A települések, ipari üzemek szennyvizeiből előállított tisztított szennyvíznek (mint terméknek) mellékterméke a szennyvíziszap. A települések fejlődése, azokon belül vagy közelében települt ipari üzemek törvényszerű kapacitásnövekedése megnövelte az aktív élővízvédelemnek, a szennyvíztisztításnak a melléktermékeit is. Ezért a nyomasztó környezeti hatások csökkentéséhez a szennyvíziszapok kezelésére és elhelyezésére jól koordinált, egységes irányelveket kell kidolgozni a komplex környezetvédelmi (élővízvédelem, víz és tápanyagainak fokozott hasznosítása, egészségügyi igények kielégítése, műszakigazdasági optimumok megközelítése, ipari háttér tisztázása stb.) célkitűzések meghatározása és jellemzése érdekében. Ezt a munkát a szennyvíziszapkezelés egységesítésének első lépéseként 1973ban a Vízgépészeti Vállalat megrendelésére a MÉLYÉPTERV készítette el a VITUKI közreműködésével. A hézagpótló tanulmány komplex felépítése és terjedelme ellenére sem foglalkozott az iszapkezelés és elhelyezés valamennyi környezetvédelmi szempontjával, de a mérsékelt információs lehetőségek maximális hasznosításával, a hazai állapotok és körülmények átfogó ismertetésével nagy szerepet kapott a célirányos hazai szemlélet-kialakításban. Hazánkban ugyanis a szennyvíztisztítás technológiájában és gépészetében az utóbbi évtizedben ugrásszerű fejlődés következett be. A minőségi változással egyidőben a mennyiség, azaz a települések közművesítésének a fejlesztése is hatalmas mértékben növekedett. Idejében kitűnt, hogy ha lépést akarunk tartani a megnövekedett igényekkel, akkor a gyakrabban előforduló szennyvíztisztítási műveleti egységeket, gépeket tipizálni kell. Hogyan lehet, és kell az iszapkezelést fejleszteni? Természetesen csak egységes technológiákkal, melyek mindegyike tipizált műveleti egységekből és gyártmányokból tevődik össze. Ahhoz azonban, hogy hazánkban a környezetvédelmi szempontokat messzemenően kielégítő, és szűkös anyagi helyzetünket is figyelembe vevő egységes technológiák kialakíthatók legyenek, a kutatók, tervezők, gyártók több éves ütemes munkája szükséges. * Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. ** Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest. *** Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. Ezt követően az Országos Vízügyi Hivatal megbízására a VITUKI koordinálásában folyó fejlesztési munka egyik jelentős részeredményeként 1977-ben ajánlás formájában jelent meg a „Szennyvíziszap kezelési technológia fejlesztése" c. anyag, amely a települési szennyvíztisztítás egységesítésével párhuzamosan — annak eredményeit figyelembe véve —, már — a kezelendő szennyvízmennyiségtől függő — technológiai folyamatokat is kidolgozta. A fejlesztési munka megalapozottságát bizonyítják a következők: 1973-ban elvégeztük a hazai iszapkezelés helyzetének, valamint a szakirodalom áttekintése révén a világhelyzetre vonatkozó technológiai színvonal felmérését. 1974-ben elkészítettük az iszapkezelés fejlesztésének 5 évre szóló ,,célprogram"-ját. A célprogramban előirányzott kutatás-fejlesztési munkák közül a technológiai ajánlás elkészítéséhez az egyik legfontosabb lépés a gépláncokra történő javaslattétel volt 1975 és 76-ban. A MÉLYÉPTERV és a VIZITERV a VITUKIval együttműködve, előbb 1975-ben elkészítette a „Javaslatok iszapkezelési gépláncokra" című téma első részjelentését. E részjelentés bemutatta az iszapkezelő technológiát megvalósító műveleti egységeket, felsorolta a szóbajöhető beszerzési forrásokat, ahol akkor is a legnagyobb bizonytalanságot a hazai lehetőségek jelentették. A bizonytalanság eloszlatására és a magyarországi lehetőségek feltárására a tanulmányt szétküldtük mindazon vállalatoknak, szövetkezeteknek — amelyek ilyen berendezések gyártására szóbajöhetnek — abból a célból, hogy nyilatkozzanak, vajon látnak-e lehetőséget üzemeikben ezek előállítására. A beérkezett válaszok és az e célból összehívott tárgyaláson elhangzottak szerint, lehetőség kínálkozott a berendezések többségének hazai előállítására. Fentiek előrebocsátása után, illetőleg azok alapján készülhetett el a téma. A zárójelentés a beérkezett, és gyártási készséget jelző válaszok figyelembevétlével határozta meg az alkalmazásra ajánlott gépcsaládokat és az ezzel kapcsolatos teendőket. Hazánkban a keletkező szennyvíziszap-fajták száma ugyanis a fejlődés következtében ingadozik. A kezdeti oldómedence és a kis és nagy terhelésű csepegtetőtestes berendezések anaerob úton rothasztott iszapja mellett az 1950—70 évek között a mechanikai és biológiai szennyvíztisztítási eljárások iszapjának mindegyike megjelent: a) — egyszerű és bővített oldómedencék iszapja, b) — kis- és nagyterhelésű csepegtetőtestes telepek anaerob úton (kétszintes ülepítők) kirothadt iszapja, c) . — kétszintes ülepítőkben kirothadt primer iszap,