Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

11. szám - Dr. Juhász Endre–Ódor István: Szennyvíziszapok deponálása

Hidrológiai Közlöny 1979. 11. sz. 485 Szennyvíziszapok deponálása DR. JUHÁSZ ENDRE* — ÓDOR ISTVÁ N** A társadalom szociális ellátottsági színvonal fejlesztésének egyik fontos tényezője a lakosság minél tiagyobbmérvű közművesítése. A civilizá­lódási folyamat természetes velejárója mind a csa­tornázás, mind a korszerű szennyvíztisztítási rendszerek szükséges és mielőbi kiépítése, mely egyben környezetvédelmi és közegészségügyi szempontból megelőző tevékenység is. Az elmúlt évtized intenzív településfejlesz­tés időszaka volt, amikor országunk számos városa és községe jutott csatornahálózathoz és „korsze­rű" szennyvíztisztításhoz. A lakosság további csatornaellátottságával párhuzamosan folyamato­san növekedik a tisztított szennyvíz mennyisége is. A hosszútávú fejlesztési tervek vetített mutatói szerint a csatornával ellátott területen élő lakos­ságból az ellátottak aránya %-ban kifejezve az alábbiak szerint alakul: év 1975 % 33 1980 43 1985 00 1990 70 Az »ezekből a számokból levezetett szennyvíz­mennyiség és a tisztítási kapacitás várható alaku­lását az 1. ábra adatai tükrözik. Az ország valamennyi üzemelő szennyvíztele­péről elszállítandó iszapmennyiség (sz.a t/nap ill. W = 70% víztartalom függvényében) 1975 és 2000 évek között közel tizenháromszorosára növekszik (2. ábra). A hatékony szennyvízkezelő telepeken egyre nagyobb mértékben jelentkezik — a korábbiak­hoz képest — a szennyvíziszap, mely tömegénél fogva új feladatot jelent az üzemeltetők számára, mivel elhelyezése nemcsak mint egyszerű beruhá­zási, ill. üzemeltetési költségtényezőként jelent­kezik, hanem — az elhelyezendő anyag jellegét tekintve — a társadalom által emelt „fal" szük­ségszerű áttörését is jelenti. Köztudomású, hogy a szennyvíztisztító telepek azért vonják ki az emberi közösség hulladékanya­gait a szennyvizekből, hogy védjék a természetes környezetet. A kivont anyagot azonban kezelni kell, hogy a környezetbe való visszajuttatása ré­vén azt egyáltalán ne, vagy csak az eltűrhető mér­tékig károsítsa. A korszerű szennyvíztisztítási eljárásoknál az iszapkezelés ma már legalább olyan súllyal jelent­kezik, mint a vízfázis kezelése, mivel annak beru­házási költséghányada a teljes megvalósítási ösz­szeg közel 50%-át éri el, s az iszapvonal kezelő létszám igénye már ugyanannyi, mint a vízvonalé. A telepen belüli szennyvíz- és szennyvíziszapke­zelés technológiai kialakítását az elhelyezés mód­ja egyértelműen meghatározza. A keletkezett iszapok elhelyezése tekintetében — a tárca szem­* Vízügyi Tervező Vállalat, Budapest, ** Fővárosi Csatornázási Művek, Budapest. 1. ábra. A szennyvízelvezetés és tisztítás aránya Puc. 1. riponoptfuu omeoda cmo'inbix eod u oiucmicu ux Abb. 1. Mass der Abwasserbehandlung und Abwasser­klärung léletén túlmenően — a népgazdasági érdekeknek kell kidomborodni. Természetes világjelenség, hogy — területi adottságok miatt — az iszap elhelyezését elsősor­ban a mezőgazdaságban szorgalmazzák annak ellenére, hogy a „mesterséges trágya anyagokhoz" képest a benne rejlő tápanyagok nagyságrenddel alacsonyabb értékűek. Az iszap keletkezése folyamatos, az elhelyezés azonban általában időhöz kötött. Ezen túlmenően az iszap tartalmazhat olyan anyagokat, melyek kizárják a mezőgazdasági elhelyezést. Ebben az 2. ábra. Az iszap várható mennyisége Puc. 2. OncudaeMoe KOAUiecmeo UAA Abb. 2. Die zu erwaetende Schlamm-Menge

Next

/
Oldalképek
Tartalom