Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Kornisné Akantisz Zsuzsa: Saját alluviumukban kanyargó folyók vándorlásának vizsgálata kismintán

Kornisné Akantisz Zs.: Saját alluviumukban kanyargó Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 313 J ELM AGYARA2A TBeépített partvonal Beépített tengelyvonal Beépített inflexiós szelvényhely R- kanyarulati sugár a-középponti szög g Bt+Bj+Bj B'~3 7. ábra. A kanyarok paramétereinek értelmezése Abb. 7. Deutung der Krümmungsparameter a) eingebaute Uferlinie b) eingebaute Achsenlinie c) Ort des eingebauten Inflexionsprofils d) R-Krümmungsradius e) Zentriwinkel f) entstandene Uferlinie g) entstandene Achsenlinie h) Ort des verschobenen Inflexionsprofils i) L — Länge des Bogens j) H — Saitenlänge kialakult partvonal Kialakult tengelyvonal Eltolódott inflexiós szelvény helye L - ív hossza H - húr hossz Kanyarulati paraméterek változásai A folyók szabályozása ós a szabályozás tervezése hoszszú múltra visszatekintő mesterség, mely ma már szg,mos tudományág kutatási eredményeit hasznosítja. Ezért a folyószabályozás tervezéséhez szükséges az élő folyóra jellemző mennyiségek és paraméterek egységes meghatározása. Ezeket foglalja össze az „A korszerű folyószabályozás alapelvei és módszerei" című tervezési útmutató [3]. Ennek nyomán a 7. ábrán bemutatja a kanyarulatok jellemzésére használt paraméterek értelmezését, ahol: — a kanyarok ívhossza; a szomszédos inflexiós szelvények távolsága a tengelyvonalon mérve, L, — kanyarulati sugár; az inflexiós szelvények közötti folyószakasz tengelyvonalára illeszkedő közelítő körív sugara, R, — vízfolyás átlagszélessége a kanyarulatban; két inflexiós és tetőponti szelvény víztükörszélességének számtani közepe, B, — kanyarulat húrhossza; két inflexiós szelvény középpontja között mért egyenes távolság, H, — kanyarulat középponti szöge; két szomszédos inflexiós szelvényhez a kanyarulati kör középpontjából húzott sugár által bezárt szög,«. A fenti paraméterek ismeretében a folyókanyarulatok jellemezhetőek, sőt a kanyarfejlődés tendenciája is értékelhető. Az értékeléshez az 1. ábrán látható módon elkészítettük a beépített folyószakasz partvonalát, középvonalát, feltüntetve az inflexiós és tetőponti szelvények helyeit, meghatároztuk a kanyarulati paramétereket. Korábbi kísérleteinknél megállapítottuk, hogy az állékony kanyarulatra jellemző szám az R\B, ezért ezt is meghatároztuk. A kísérlet végén felmértük a módosult meder keresztszelvényeit, és elkészítettük a mélységvonalas helyszínrajzot. Megszerkesztettük a kísérlet során kialakult tengelyvonalat (középvonal), meghatároztuk az inflexiós és tetőponti szelvények helyét, lemértük a kanyarulati sugarakat, ívhosszat, középponti szögeket, stb., és ezeket a beépítettel hasonlítottuk össze. (2. táblázat). A fenti vizsgálatokat elvégeztük az 1. táblázatban felsorolt valamennyi beépítésnél. Tapasztalatainkat az alábbiakban foglaljuk össze: A tíz kanyarból álló kísérleti szakaszon a kanyarulatok középponti szögei kiegyenlítődésre törekedtek, ami azt jelenti, hogy a kis (20—40°) középponti szögű kanyart közrefogó, két inflexiós szel-