Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
7. szám - Kornisné Akantisz Zsuzsa: Saját alluviumukban kanyargó folyók vándorlásának vizsgálata kismintán
Kornisné Akantisz Zs.: Saját alluviumukban kanyargó Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. 311 vények alakját. Azt tapasztaltuk, hogy míg az inflexiós szelvények helye és alakja nem változott, rövid vizsgálati idő alatt a partvonal sem módosult, addig a tetőponti szelvények környezetében a domború oldalon minden esetben lerakódás keletkezett, a homorú part és a partmenti mélység nem változott; a hossz-szelvényen a böge legmélyebb pontja pedig a tetőponti szelvénytől lefelé tolódott. Fentiek miatt részletesebb vizsgálatokat végeztünk és a kanyarfejlődés folyamatára vonatkozó tapasztalatainkat az alábbiakban foglaljuk össze. 1.) A pontonkénti sebességmérések szerint a tetőponti szelvényben a maximális sebesség nem a sodorvonalban, azaz a legmélyebb függélyben alakul ki, hanem a domború oldalon a tengelyvonal közelében, a mederfenék fölött. Itt a fenékközeli sebesség 10—15%-kal nagyobb, mint a függély-középsebesség. 2.) A sebesség ábra ilyen torzulása azt eredményezi, hogy a víz a tetőponti szelvény domború oldalát — a vízhozamtól függően változó szakaszon — megbontja, alatta dűnészerűen zátonyt épít, szűkítve az áramlási szelvény szélességét. 3 ) A vízfolyás szállította hordalékból a tetőponti szelvénytől lefelé haladva a domború oldalon egy zátony lerakódása kezdődik meg. 4.) A keletkezett dűne és zátony miatt az áramlási szelvény leszűkül, a homorú partnál növekszik a vízmélység és a sebesség, a felgyorsult víz alámossa a homorú partot és az időnként leszakad, ezáltal a kanyar eltolódása jön létre. Az elmondottakat szemléltetik a leürítés után a száraz modell mederről készült távlati képek (3., 4. ábra). A kanyarfejlődés folyamata tehát a következő: a két inflexió távolságának felében levő „tető3. ábra. A kísérleti szakasz 8. kanyarjáról készült távlati kép, a 168 m 3/s-os vízhozam okozta domború oldali zátonyképződés és a tetőponti szelvény alatti homorú parti partleszakadást mutatja be Abb. 3. Das über der 8. Krümmung der Versuchsstrecke angefertigte perspektivische Bild zeigt die durch die Abflussmenge von 168 m 3/s verursachte Versandung an der konkaven Seite und den Uferbruch am konkaven Ufer unter dem Scheitelprofil 4. ábra. A kísérleti szakasz 1. és 2. kanyarjáról készült távlati kép, a 168 m 3/s-os vízhozam okozta mederváltozást mutatja be Abb. 4. Das von der 1. und 2. Krümmung der Versuchsstrecke angefertigte perspektivische Bild zeigt die durch die Abflussmenge von 168 m 3/s verursachte Bettveränderung ponti" szelvény domború oldala megbomlik, alatta dűné keletkezik, amely a sodorvonalat a homorú part felé nyomja és a medret ott kimélyíti. A part beszakad, ezáltal a kanyar a homorú part felé és lefelé tolódik. Ha a meder anyaga homogén, benne az inflexiós szelvénynél küszöbképző anyag nincs, úgy a kanyarok tetőpontjának lefelé csúszását az inflexiók elmozdulása is követi. Az inflexiók mozgása azonban sokkal lassúbb folyamat, mint a tetőpontoké. Megállapításainkat a medertérfogat és szelvényterület változások is igazolják. Az 5. ábrán láthatjuk az 1. táblázat 7. számú kísérlet végén végzett felmérés eredményeit. Jól látható, hogy a szelvényterület növekedése, azaz a kimosás a 2. és a 3. ív kivételével mindig a beépített tetőpont után található, előtte pedig a dűnék lerakását a szelvényterület csökkenése mutatja. A kanyarfejlődés időbeli alakulásával kapcsolatos feltételezésünket ar 6. ábrán feltüntetett fenékszint változási hosszszelvények is igazolják. Az ábrán láthatók mind a nyolc vizsgálat után végzett felmérés adatai. A kis vízhozamoknál a tetőponti szelvény domború oldalának megbontása csak kismértékben jön létre (vízmélység kicsi), általában az egész hossz-szelvény mentén lerakódás tapasztalható. Az 5—8. beépítéseknél már szembetűnő a bögeküszöbök lassú mozgása, ill. a legmélyebb pontok gyorsabb letolódása. Míg ugyanazon vizsgálati idő alatt pl. a 4. beépítés 6. ívén a mélypont elmozdulása 30 m, addig az alatta levő küszöb elmozdulása jelentéktelen. Meg kell említenünk, hogy bár ábráinkon a teljes kísérleti szakaszon nyert eredményeket feltüntettük, az értékelésbe az utolsó két ív (9., 10.) adatait nem vontuk be, mert ott az alvízszabályozó duzzasztása a kanyarfejlődés folyamatát torzította. Az 5. és a 6. ábrát nézve fenti állításunkat nem minden szakaszon láttuk igazoltnak, ezért kerestük az ellentmondások okát, ami feltételezésünk szerint a különböző kanyarulatok egymásra hatásában keresendő.
