Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája

300 Hidrológiai Közlöny 197!). 7. sz. is lényegesen tovább növelheti a műtrágyák és növényvédőszerek használata, a koncentrált állattartás és a települések szennyvize is. A víz minőségére nézve kedvezőtlen az is, hogy a Győri-medence siillyedékének mélyedményei között széles árvízmentes területeken vannak a települések és a mezőgazdasági nagyüzemek,,de itt vannak a legtermékenyebb talajok is. E területek sokszor könnyű vályogtalaja lefelé durvuló szemcsézettségű homokba megy át, amely a kavicsra települ. Sem a vályogtalaj, sem a kisebb területű homoktalajok, sem pedig a homokos altalaj nem vízzáró. A talajvíz szennyeződésének lehetősége éppen a legértékesebb területeken a legnagyobb, ott, ahol a talajvíz minőségileg is a legjobb. E veszély súlyosbodhat azzal, hogy a természetes utánpótlódás is lényegesen megcsökken. A Kisalföld kavicsában van talán az ország legnagyobb felszínalatti vízVagvona. Ezzel egyenértékű csak a déltiszai süllyedek vízkincse. A Győri medence durvaszemcsés kitöltése 21,8 km

3, 95%ban kavics és durvább szemcsézettségű homok. 25 %-os porozitással számolva 5,43 km

3 vizet tárol. A kavics alatti artézi víztartókban jelentős mennyiségű és kitűnő minőségű rétegvíz van. Az utóbbi években a szerző megfigyelése szerint az artézi víz nyomása helyenként rohamosan csökkent. A Kisalföld kavicsának vize nagy érték a távolabbi környék jövőbeni fejlődésében is. Ez a víz a Duna mentén a komáromi, a tatai és esztergomi iparvidékre könnyen elvezethető (Győr mellett a Szigetköz terepszintje 112—113 m, Dunaalmásé 109 m a tengerszint felett.) A szerző véleménye szerint a Kisalföld közepének felszínalatti vize a főváros távlati vízellátásának is egyik fontos tényezője lehet. Mindezek miatt idejében kell gondoskodni arról, hogy a megcsappanó természetes felszínalatti vízforgalom ellenére is megvédjük talán egvik legnagyobb természeti kincsünket. IRODALOM [1] Alföldi, L. : Hévízfeltárási lehetőségek a Kisalföld középső részén. Hidrológiai Közlöny 46 (1966): 1. [2] Ádám L. : A Rábántúli kavicstakaró. Földrajzi Ért. XI (1962): I. [3] Ádám L. és Marosi S. (szerkesztők): A Kisalföld és a nyugat-magyarországi peremvidék. Magyarország tájföldrajza k. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1975. [41 Bendefy L. : Adatok a Fertő és a Hanság medencéje kialakulásának kérdéséhez. Hidrológiai Tájé' koztató 1969. jan. [5] Csorna J. : A felső-dunai mellékágrendszerek mederváltozása. Földrajzi Ért. XVII (1968): 3. [6] Csorna .]. : A Felső-Duna elhagyott medrének vizsgálata. Vízgazd. Tud. Kut. Int. 1975. évi Tudományos Napok kiadványa. [7] Erdélyi M. : Magyarország vízföldtani tájai. Hidrológiai Közlöny 51 (1971): 4. [8] Erdélyi M. : Nyugat-Dunántúl és a Kisalföld vízföldtana. Hidrológiai Közlöny 51 (1971): II. [9] Erdélyi M. : A Magyar Medence hidrodinamikája Beszámoló a VITÚKI 1973. évi „Tudományos Napok" előadásairól. Budapest. [10] Erdélyi M. : A Magyar Medence hidrodinamikája. Hidrológiai Közlöny 55 (1975): 4. [11] Erdélyi M. : Hydrogeologie und Hydrodynamik des Kleinen Ungarischen Tieflandes. Beiträge zur Quartär- und Landschaftsforschung (Festschrift zum 60. Geburtstag von Julius Fink). F. Hirt. Wien, 1978. [12] Fink, J. : Die Südostabdachung der Alpen. Mitt. Österr. Bodenkundl. Ges. Wien 6 (1961). [13] Fink, J

. : Die Faläogeographie der Donau, Limnologie der Donau, Teil 2. Schweizerbart. Stuttgart, 1966. [14] Franyó •/. : A negyedkori rétegek vastagsága a Kisalföldön. M. ÁLL. Földtani Int. Évi Jelentése 1965-ről. [15Góczán L. : A Marcal-medence. Földrajzi Ert. XI (1962): 1. [16] Jámbor, A.—-Solti, G. : Geological conditions of the Upper Pannonian oil-shale deposit recovered in the Balaton Highland and at Keineneshát. Acta Mineralogica Petrographica (Szeged) XXII/1 (1975). [ I 7] Károlyi Z. : A Kisalföld vizeinek földrajza. Földrajzi Közlöny X (LXXXVI) (1962): 2. [ I 8] Korim K. : A Kisalföld hévizei az újabb kutatások tükrében. Hidr. Közi. 53 (1973): 1 1. [19] Körössy L. : Nyugat-magyarországi medencék rétegtani és szerkezettani felépítése. Földtani Közi. XCV (1965): 1. [20] Körössy L. : Entwicklungsgeschichte der Neogenen Becken in Ungarn. Acta Geol. Hung. Tom. 14. Budapest, 1970. [21 Lévárdy F.-né—

Scheuer Gy.—Tóth I.-né: Balf fürdő és környékének vízföldtani viszonyai. Hidrológiai Tájékoztató 1973. [22] Magvarország Hévízkútjai. I. k. (1965), II. k. (1971), III. k. (1977). Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Központ), Budapest. [23] Pécsi M. : A magyarországi Dunavölgy kialakulása és formakincse. Földrajzi Monográfiák IV. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1959. 124] Rónai A.: Vízföldtani tanulmány a Kisalfpldről. Hidr. Közlöny 40 (1960): 6. [25] Rónai A. : A Kisalföld talajvízviszonyai. Földrajzi Közi. X (LXXXVI) (1962): 2. [26] Schmidt E. R. és munkatársai: Vázlatok és tanulmányok Magyarország Vízföldtani Atlaszához. M. Ali. Földtani Int. Alkalmi Kiadványa. Műszaki Könyvkiadó. Budapest, 1 962. [27] Somogyi S. : A vasi Hegyhát és a Kemeneshát. Földrajzi Ért. XI (1962): 1. [28] Szádeczky—Kardoss E. : Geologie der rumpfungarländischen Kleinen Tiefebene. Sopron, 1938. [29] Szebényi L. : Ikervár és Hosszúpereszteg környékének földtani viszonyai. M. Áll. Földtani Int. Évi Jelentése 1950-ről. [30] Török, E. : Geomorfológiai ós hidrológiai megfigyelések a Marcal völgyében. Hidrológiai Közlöny 41 (1961): 4. [31] Urbancsek J. (szerk.): Magyarország Mélyfúrású Kútjainak Katasztere. I—II. k. (1963), III. k. (1966), IV. k. (1971), V. k. (1973), VI. k. (1975), VII. k. (1975). |32] Wein Gy.: A Dunántúl neogén rétegekkel fedett, ÉNy-i részének szerkezet földtani vizsgálata. M. Áll. Földtani Int. Évi Jelentése 1969-ről. 0 rHAporeoJiorHH h rnapoAHHaivuiKe MajIOft HH3IYieHH0CTH JJ-p Spde/ibu, M. KIIUIA^(()EJIA — 3TO AKKYMYIIHUHOHNAFL paBHima, CBoeoőpa3HaH orpoMHaH naiua, 3anojiHeHHaa MeTBepnmHbiMH OTJioweHHflMH. rnflporeojiornqecKori OCBIO STOÜ TeppitTopnn MO)KIIO na.iBaxh AOJiHHy penn Mapaajr, nepeceKa-