Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

7. szám - Dr. Erdélyi Mihály: A Kisalföld hidrogeológiája és hidrodinamikája

298 Hidrológiai Közlöny 1979. 7. sz. Dr. Erdélyi M.: A Kisalföld hidrogeológiája galmi szintjének térképén (1. ábra) a Marcalvölgybe mélyen benyúló szintvonalak, a kedvezőbb vízhozamok, nagyobb oldott anyag tartalom és a gázos kutak. A Rába-völgy viszont nem jelentkezik a rétegvíz nyugalmi szintjének térképén (1. ábra). A vízhozamok és nagyobb oldott anyag tartalom természetesen nagyobb részben a hidrodinamikai helyzet — erős pozitív függőleges gradiens — következménye. A Kemeneshát és a tőle Ny-ra levő kavicstakarók kőzetanyaga keletalpesi eredetű. A Marcalvölgy és a Ny-i Bakonyalja (1. ábra 3. 4.) kavicsa az E-i és Ny-i Bakonyban nagy területű miocén kavicsból származik. A Marcal-vidék déli részét takaró kavics, amely a felső-zalavidékinek folytatása, kőzetanyagának eredetét tekintve még ismeretlen. Lehet, hogy itt találkozik az alpesi és bakonyi eredetű kőzetek törmeléke. Ez a kavicstakaró ,,egy emelettel" mélyebb helyzetű, mint a Kemeneshát. A Marcal-medence déli részén és a Ny-i Bakonyalján ez a kavics vékony és gyakran hézagos, kötőanyaga csak helyenként agyagos, tehát a beszivárgó csapadékvizet könnyebben átereszti. A Ny-i Bakonytól a Marcal sávjáig húzódó lejtőségen a felső-pannon összlet gyengén táblás kibillenése és eróziós csonkoltsága miatt a rétegfejeken át jóval kedvezőbb a rétegvíz utánpótlódása, mint az Alpokalján. Az ilyen települési helyzet kedvezőtlen a tározásra, mert a völgysíkok vékony, homokos kavicsos kitöltését borító öntéstalaj is erősen homokos, nem zár jól. 4. Északi Bakonyalja, Vértesalja, Hármashalom, Komáromi Dunavölgy Az É-i Bakonyalja (1. ábra 4. 1) és a Vértesalja (1. ábra 4. 2) hegységperemi sávja erősen szabdalt dombvidék, ugyanúgy, mint a síkságba lenyúló Hármashalom (Pannonhalmi dombvidék (1. ábra 4. 3). ^ A főkarsztvizet tartalmazó felsőtriász karbonátos kőzetek vízzáró ,,raibli márga" fekűje Szűcs és Bakonykoppány mellett a felszínen van, de szén-, bauxit- és szerkezetkutató fúrások a hegység határán túl is szélesebb sávban érték el, így Pápateszér és Fenyőfő körül. A főkarsztvizes felsőtriász karbonátos kőzeteket a Vértesalján Tata, Kecskéd, Tatabánya (Bánhida), Bokod környéki szénkutató fúrások értek el. A Bakonyalján, ugyanezt a vízadót Bakonvsárkányban 562 m-ben, Pápán 812 m-ben, a felszín alatt értek el. A hegység peremétől távolabb, Tárkány mellett olajkutató fúrás 833 m-ben érte el. Komáromban pedig ebből a vízadó képződményből 1131—1251 m-es mélységből 60 °C-os hévizet termelnek. A vastag kontinentális eredetű oligomiocén rétegsor homok és kavics szintjeit a hegységi peremhez közel sok szén- és szerkezetkutató fúrás tárta fel, távolabb pedig, ott ahol az alsó-pannon a felszínen van, (1. ábra) vízkutató fúrások is (Ete, Szák, Szend, Ászár, Kisbér). A rétegsor lencsés települési homokjait és kavicsait általában a kicsiny vízhozam jellemzi. Ebben nagy része van annak is, hogy lerakódásuk idején gyakran a vulkáni működés tufaszórásainak anyagából képződött anyag keveredett a kavicsokhoz és homokhoz. A terület fő vízadó képződményei alsó- és felsőpannon korúak. Vízadó képességük nagyban függ attól is, hogy a területet ért fiatal szerkezeti mozgásokkal a vízadó szintek milyen térbeli helyzetbe kerültek, mennyire darabolódtak fel. Különösen kiemelt helyzetű Kisbér környéke, ahol az alsó-pannon a felszínen van. Nagymérvű erodáltsága miatt ez helyenként csak 50 m vastag. Anyaga legnagyobbrészt agyag, csak a legalján levő vékony aprókavicsos réteg a „gyöngykavics" tartalmaz jó minőségű vizet. Ez a rétég azonban hamar kimerül. Utánpótlódása nincs vagy igen gyenge. A fúrott kutak nyugalmi vízszintjének rohamos csökkenése is ezt jelzi. A Dunához közeledve a felső-pannon vízadók már jóval kedvezőbbek. A Bakonyalja hegységperemi szegélyén és a Hármashalom vidékén kevés fúrás tárta fel a szerkezeti mozgásokkal megzavart, egymással nem azonosítható felső-pannóniai vízadó szinteket. Szerencsére vannak kedvező helyzetű és talajvizet elég bőven tartalmazó mély völgyszakaszok. A völgyek vékony pleisztocén kavicsos homokjában levő talajvíz nem elegendő a vízellátásra. Emellett még gyakran erősen vasas és szennyezett is. Az idősebb pleisztocén nem vagy alig cementált kavicstelepei, már magas helyzetük miatt is, csak mint jó beszivárgó felszínek érdemelnek említést. A Komáromi Duna-völgy (1. ábra 4. 4) a Duna felső-pleisztocén terasza. A kavics 10—15 m-nél nem vastagabb. A Duna mentén több helyen forrásszintek jelzik a vízzáró felső-pannon fekűt, még ott is, ahol nem tárul fel, mint Gönyü és Komárom melletti dunamenti feltárásoktól távolabb. A kavicsból helyenként igen kedvező hozamú kutakkal termelik a talajvizet. Sajnos ez a víz igen gyakran erősen vasas és szennyezett, mert vízzáró talaj nincs. Még a teraszfelszín belvizes mélyedményeinek talaja is gyengén áteresztő. A kavics talajvizén kívül csak a felső-pannon homokrétegek vize hasznosítható. E rétegvíz nyomásszintje'gyakran a felszínig ér, minősége igen jó. A felső-pannon homokszszintekből termelő kutak fajlagos hozama a Duna felé haladólag növekszik. A bakonyi karsztvíz természetes állapotban a feszített tükrű rétegvíz utánpótlódásának egyik forrása. Ennek bizonyítéka nemcsak a nyomáseloszlás (9., 16. és 18. ábra), hanem a vízkémia is (16. és 17. ábra). A Marcal-völgyétől K-re levő langyos vizű fúrott kutak igen rohamos nyomáscsökkenése, mely a bauxitbányászati vízemelés következménye, azonban arra utalhat, hogy a karsztvíznek a rétegvízből való pótlódása jelentéktelen, ha egyáltalán van. Hévizek, ásványvizek, gyógyvizek A Kisalföldön a legtöbb hévizet a felső-pannon mélyebb szintjéből termelik (19. ós 20. ábra).