Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Lászlóffy Woldemár: Az 1879. évi szegedi árvíz és a tiszai vízjelző szolgálat kialakulása
Dr. Lászlóf fy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 279 ,,.A franciaországi, és főleg a szajnavölgyi hidrometriai és árvízjelző szolgálat ismertetésének alapjául — amely terjedelme miatt csak az Évkönyvek II. kötetében jelent meg —, Belgrand, Bausse, Lemoine művein és számos értekezésen kívül a francia közmunkaügyi miniszternek a Szajna és a Garonne 'völgyi hidrometriai és árvízjelzési szolgálatra vonatkozó rendeleti gyűjteményei szolgáltak. Továbbá a szajnavölgyi hidrometriai és árvízjelzési szolgálat szervezetére vonatkozó felvilágosítások és ugyanazon szolgálat évi kiadványai, melyeket a szolgálatot vezető Lemoine- G. főmérnök magánúton volt szíves rendelkezésre bocsátani" (A szóban forgó ismertetés a nagyalakú kötet 47—97. lapját foglalja el, és függelékben a szajnavölgyi vízjelző szolgálatban használt 9-féle nyomtatvány fordítását is tartalmazza az eredetiekhez hasonló alakban.) A vízjelző szolgálatnak a francia minta figyelembevételével készült szabályzatát a teljes kiforrás után, a Vízrajzi Évkönyvek IX. kötetében adták ki, és a 20-féle nyomtatvány-minta csatolásával különnyomatban is megjelentették. A vízállásjelentő szolgálat újjászervezésével párhuzamosan történt meg a vízrajzi igényeknek megfelelő csapadékmérő hálózat kiépítése a Tisza vízgyűjtőjében. A kincstári erdészetek igazgatósága már 1881—82 folyamán létesített az erdőgondnokságok terület énszámos új állomást, és kivették részüket a hálózatfejlesztésből a vasúti igazgatóságok is [13]. A Vízrajzi Osztály a már működő 97 állomáson felül további 141-gyel 238 elsőrendű állomást jelölt ki, és — tárgyunk szempontjából ez a fontosabb, — a hegyvidékeken 40 árvízjelző állomást létesített, amelyek a 24 óra alatt 20 mm-t, vagy 3 egymás utáni nap alatt 30 mm-t meghaladó csapadékot, és ha az állomáson hó volt, a hótakaró vastagságát, valamint az olvadás ütemét táviratban jelentették a Vízrajzi Osztálynak ([14], III. kötet, 23—36. lap). A beérkezett adatok alapján 1891-től hetenkint készült kimutatást az egyik oldalán az észlelő hálózat térképét feltüntető űrlapra sokszorosították és eljuttatták az érdekelteknek. A várható vízállások előrejelzésének megszervezése A vízjelzés fejlesztésével egyidejűleg megindult a várható vízállások előrejelzésének előkészítése is. Ennek érdekében elsősorban megfelelő alapadatanyagot kellett teremteni. Az ölrendszerben készült korábbi feljegyzések méter-rendszerre való átszámításának nagy munkája miatt, de azért is, 'mert a szükséges segédletek kidolgozásához 12 év adatait elegendőnek tartották, az adatfeldolgozásban 1876ig mentek vissza. ,,A magyar állam jelentékenyebb vízfolyásaiban észlelt vízállások" című kiadványsorozat első kötete 1888-ban „Vízállások a Tiszában 1876—1887 években" alcímmel jelent meg. A tiszai mellékfolyók adatait ugyanezen időről a sorozat 1891-ben közreadott harmadik kötete tartalmazza. Az előrejelzéshez szükséges segédleteket maga Péch József szerkesztette meg, természetesen ismét a francia úttörők példáját követve, de módszereiket a helyi viszonyoknak megfelelően továbbfej" lesztve. Belgrand eljárásán kívül, amelyet Lemoine ismertetett [9], Jolloisra [16] és — főként — Mazoyer eredményeire támaszkodott [17]. Tanulmányainak eredményét az évkönyvek VI. és VII. kötetében közölte, majd teljes terjedelmű francia és német fordításban is közreadta [18]. A Vízrajzi Osztály 1890. évi működéséről szóló beszámolóban —, 11 évvel a szegedi katasztrófa, de csak 4 évvel az új intézmény munkájának megkezdése után —, büszkén írhatta Péch ([14], V. kötet, 16. lap): ,,1890-ik év tavaszán már megkezdhettük első kísérletképpen a Tisza 9főállomásán várható vízállások idejét és magasságát 1—5 nappal előre jelezni.. . maga az előrejelzés pedig 18 vízmérce állomás adatainak naponkinti feldolgozásából történik," (Vásárosnaményra és Titeire 1 napos, Csapra, Tiszafüredre, Csongrádra és Szegedre 1 és 2 napos, Tokajra és Törökbecsére 1, 2 és 3 napos, végül Szolnokra 1, 2, 3, 4 és 5 napos előrejelzések készültek). A 383 előrejelzés eredményéről az I. táblázat tájékoztat (lásd ü. o. 26—27. lap); Az 1891. március 20. és május 3. közt 10 tiszai állomásra készített kísérleti előrejelzések eredménye még kedvezőbb volt. A 301 előrejelzés 80,1%át ±10 cm-nél kisebb hiba terhelte, és a 4 napos előrejelzések legnagyobb hibája is ±20 cm alatt maradt ([14], VI. kötet, 34—35. lap). Az eredményen felbuzdulva az évi működési jelentésben közölhette Péch, hogy ,,abba a régóta óhajtott helyzetbe jutottunk, hogy jövő 1892. év tavaszán tényleg életbe léptethetjük a Tisza völgyében az árvízjelző szolgálatot, amidőn minden érdekelt hivatalt, társulatot és hatóságot lehető leggyorsabb úton értesíthetjük az őket érdeklő vízállásokról, valamint az őket netalán f enyegető árvíz-veszedelemről is ([14], VI. kötet, 13. lap). És valóban, 1892. március 1-től 42 tiszavölgyi vízmérce-jegyző kapcsolódott be a vízjelző szolgálatba. Mivel mindegyikük több címre is elküldte azonos szövegű jelentését, árvíz idején 401 volt a napi táviratok száma és 79 a címzetteké. A várható tetőzésekről 33 helyen kaptak 1—3 napos előrejelzést ([14], VI. kötet, 18—20. lap). Az április 1. és május 1. között 11 főállomásra kiadott 241 előrejelzés közül +10 cm-nél kisebb volt a hibája a 156 egynapos előrejelzés 98,1%-ának, a 68 kétnapos előrejelzés 91,2%-ának és a 17 háromnapos előrejelzés 88,2%-ának. (U. o., 36—38. lap). Péch József segédletei az árvíz-előrejelzést egyszerű rutinfeladattá tették. A Tisza után az árvízelőrejelzést a Dunára is kiterjesztették. A segédletek 1895-ben elkezdett kidolgozása folytán 1898-tól lehetővé vált, hogy 8 dunai állomásra is adjanak előrejelzést ([14], VlTI. kötet, 12. lap). A Tisza vonatkozásában újabb előrelépést jelentett a hullámterek víz alá kerülésének előrejelzése. A szükséges adatgyűjtés 1898-ban indult meg. Az 1900. évi munkásságról készült beszámoló szerint
