Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Bátyai Jenő: Szeged város újjáépítése az 1879. év árvíz után
270 Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. Szeged város újjáépítése az 1879. évi árvíz után DR. BÁTYAI JENŐ* A Tisza és Maros összefolyásánál települt városnak, Szegednek élete és sorsa szorosan összekapcsolódott a vizekkel. A város főterén, a Tanácsháza előtt elhelyezett két bronzbaöntött kútfigura: az áldást hozó Tisza, illetve a romboló Tisza megtestesítője — Pásztor János műve — is ezt igyekszik kifejezni. A Tisza árhullámai 1750-ig bármikor elboríthatták a várost. Szervezett védekezés csak akkor kezdődött, de az sokáig csak mérsékelt sikerű volt. Vedres István, a város mérnöke a XIX. század elején azt javasolta, hogy Tiszaújlak—Újpalánka vagy Tokaj—Újpalánka vonalon árapasztó csatornával csapolják meg a Tisza árhullámait. A Tisza-szabályozás munkálatai végül Széchenyi István és Vásárhelyi Pál elgondolásai alapján 1846ban kezdődtek meg. A szabályozási munkák folyamán 1855-ben, 1860-ban, 1865-ben, 1867-ben, 1868-ban, 1871-ben és 1874-ben fenyegették Szegedet nagyobb árvizek. Szeged pusztulásának közvetlen fenyegetését az 1876. és az 1877. évi árvizek rekord magasságai jelentették. A Maros 1877. évi árvize Újszegedet pusztította el. A szakemberek akkori véleménye szerint a Szeged fölötti jobbparti percsorai és petresi töltések szorultak jelentős erősítésre, de fontosnak tartották egy Szeged körüli körtöltés megépítését is. A város anyagi erőit a szüntelen árvízvédekezések azonban annyira kimerítették, kívülről pedig segítséget nem kapott, hogy az 1879. február 17-i tanácsülésen a körtöltés építsének tervét elvetették. Ez egyben a város katasztrófáját is elkerülhetetlenné tette. Az 1879. március 12-én a városba tört tiszai árvíz a meglevő 5723 házból 384 kivételével mindent azonnal összedöntött, s a megmaradtakból is 52 rövidesen rombadőlt, 69 további pedig lakhatatlanná vált. így csak 263 ház élte túl az árvizet. A város vesztesége emberi életben — 146, mások szerint 151 fő — és anyagiakban egyaránt jelentős volt, mégis, azt kell mondanunk, hogy az 1879-i elemi csapás jó hatású következménye volt a város újjáformálódásának. Ma már történelmi távlatból mondhatjuk, hogy nincs olyan tragédia, amelyből ne lenne újjászületés. A keletkezett kárt a korabeli becslések kereken 11 millió akkori forintra becsülték. A hazai és a külföldi adományok révén kb. 3 millió forint gyűlt össze az újjáépítésre. Az újjáépítés megszervezésére és irányítására Tisza Lajos királyi biztos kapott megbízást, aki 1879. június 12-én kezdte meg működését Szegeden. A biztos mellett 12 tagú tanács is működött és szakemberekből álló biztosi hivatal is. A műszaki ügyekkel foglalkozó osztály élére Lechner Lajos mérnököt állították. * A MTESZ Csongrád m. Területi Szervezete Tudomány- és Technikatörténeti Albizottságának titkára Tisza Lajos (1832—1898) Geszten született, Debrecenben, majd Berlinben diákoskodott. Politikai pályára lépett. Képviselő, majd Bihar megye főispánja volt. 1871 ós 73 között közmunka- ós közlekedési miniszter volt, sokkal később, 1892—94 között a király személye körüli miniszter. 1879 és 83 között látta el a királyi biztosságot Szegeden, és a várost életre keltve itt valóban maradandót alkotott. Lechner Lajos (1833—1897) Budán született, Budán ós Pesten tanult. A szabadságharcban is részt vett, majd mérnöki oklevelet szerzett. Kisebb hazai megbízások után bejárta egész Európát. A modern városépítést főleg Párizsban tanulmányozta. Hazatérése után a főváros rendezésére kiírt pályázaton első díjat nyert, és később az ő elgondolásai szerint építették ki a főváros csatornahálózatát. Ugyancsak az ő terveit követve épült ki Budapesten a Nagykörút és a Sugár- (később Andrássy, ma Népköztársaság) út. Élete főműve Szeged újjáépítési terve. Ebben bölcs előrelátással évtizedekre — talán egy évszázadnál is többel előre — számolt a város fejlődésével. 1891-ben „Szeged újjáépítése" c. könyvében foglalta össze az elért eredményeket. 1886-tól kezdve a budapesti mérnöki hivatalt irányította, és a főváros vízellátásának ós csatornázásának kivitelezésébe folyt be. Munkásságát itthon és külföldön egyaránt nagyra értékelték. A katasztrófa után mind többeket foglalkoztatott Szeged jövője. Az akkor Turinban élő Kossuth Lajos 1879. március 22-én és április 21-én keltezett két levélben is kifejtette nézeteit Bakay Nándor képviselőnek. Az első levél megállapította, hogy a nemzet segítsége mellett is az újjáépítés nagy munkája Szeged népére vár. „Nevemben pedig mondja kérem Szeged népének, hogy az, aki őt egykor a magyar nemzet büszkeségének nevezte, megvárja tőle, hogy e névre magát most is méltónak bizonyítandja." A második levél érdekes műszaki javaslatokat is tartalmazott. Kossuth sürgette a város feltöltését és csatornázását. A házak és a csatornák építésénél a tégla helyett az akkor még újdonságnak számító betont ajánlotta és a városi jelleg kidomborítására a földszintes házak helyett emeletesek építését javasolta. Felvetette a házak frontja előtti kertecskék gondolatát. A Kossuth-féle elgondolásokból többet megvalósítottak. A végleges újjáépítési tervet Lechner Lajos vezetésével az e célra szervezett királyi biztosi hivatali műszaki osztály dolgozta ki. A tervezést a Halácsy Sándor mérnök által készített geodéziai felvétel és 51 talajfúrás értékelése előzte meg. Lechner Lajos tervező csoportja a lehetőségehez és a kor technikai szintjéhez képest igen körültekintően járt el. Maga a városrendezési terv már 1879. szeptemberében elkészült. Érdemes a városrendezési terv főbb megállapításait részletesebben is idéznünk. A későbbi árvízkárok megelőzésére a közvélemény is, s az újjáépítési terv is célszerűnek ítélte a város feltöltését. Éhhez a ma is érvényes 0 ponti vízmérceszint (74,37 m A.f.) feletti 822 cm-es szintig való talajszint-emelést javasolták. A tervezők azonban belátták, hogy ezzel a várost olykor