Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Dr. Kováts Gábor: A szegedi partfal építése 1973 és 1978 között
Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 265 jelenő felülete a házgyári elemek esztétikus és időtálló felületképzési módszerével került kialakításra. Annak érdekében, hogy a nagy felületek ne váljanak unalmassá, a panelokat nem szorosan illesztettük, hanem közöttük monolit betonból mélyített fugát alakítottunk ki. Megfelelő modulméret megválasztásával elértük, hogy mindössze 2 féle méretben kellett a panelokat gyártani. A panelok beállítása, rögzítése egyszerű módon, az 1. ábrán feltüntetett megoldásban csőtámasztó elemek segítségével történt, a'támasztó elemek segítségével a panelok milliméter pontossággal beállíthatók voltak. Ezzel a megoldással nem csak a magasfokú esztétikai igény lett kielégítve, de a helyszíni zsaluzási munka is jelentősen csökkent. Ezt a módszert azóta sikeresen alkalmazták a győri partfal építésén is. A szögtámfal felső lezárását előregyártott beton fedkővel alakítottuk ki. Előregyártást alkalmaztunk továbbá a magas támfalak támasztó bordái, a szivárgók vasbeton aknái, és a lépcsőelem kialakításánál is. A labilis egyensúlyi állapot megszüntetését szolgálták elsődlegesen a résfalak, melyek egyben az északi és déli feljárók hídszerkezetének pilléralapjai is. A réselést a Vízügyi Építő Vállalat Vertikális Főépítésvezetője 1974. szeptemberében kezdte el. A résfalazás a partfal építés egyik — technológiailag — legnehezebb része volt, mivel nem lehetett előre pontosan tudni, hogy a 16—17 m mély részek kialakításánál az inhomogén, erősen rétegzett feltöltés hogyan fog viselkedni és a réselőgép milyen régi, fel nem tárt szerkezetekbe fog ütközni. A rések a + 5,00 m-es szintről indítva a —12,50es szintig nyúlnak le. A réselést Titánia-típusú markolóval végezték, a rések megtámasztása 1,04—1,1 mp/m 3 fajsúlyú bentonit szuszpenzióval történt. Az előrehaladás sebessége 8—10 m 3/ó betonbedolgozás volt. Végül is minden rést sikerült terv szerinti mélységre kiemelni, jelentős résomlás nem történt, de több helyen találkoztunk régi falmaradványokkal, korábbi partbiztosítások cölöpsoraival. A résfalak elkészülte után került sor a feljáró hidak építésére, először a résfalakra közvetlenül csatlakozó monolit hídpillérek épültek meg, majd erre előregyártott hídgerendák kerültek, a kiegyenlítő betonréteg és pályalemez szigetelés után aszfalt útpálya készült. A kivitelezés ismertetése során nem felejtkezhetünk meg a renkívül igényes kitűzési munkáról, mely különösen a hídfeletti szakasz összetett íveinek precíz kialakításánál követelt meg az átlagos vízépítési szokásoknál részletesebb műszeres kitűzést. A végső vonalvezetés kialakítását a fedkövek elhelyezésének milliméteres pontosságával biztosítottuk. Az alsó támfal építése során meg kellett teremteni a különböző úszó egységek (csónakházak, hajóállomás, úszó étterem stb.) kikötési, bejárási, víz, elektromos, telefon csatlakozási igényeit is. Különösen a nagy fesztávú bejáróhidak okoztak problémát, mert ezeket szerkezetileg úgy kellett kialakítani, hogy az úszó egységek partra sodródását is megakadályozzák. Szólni kell néhány szót azokról a nehézségekről, melyek abból adódtak, hogy egy város közepén kellett építkezni. Ezért anyagdeponálásra a helyszínen alig volt lehetőség. A betonozásokat ez okból transzportbetonnal kellett megoldani, melyet a DÉLÉP betongyára szolgáltatott. Az építés mellett nem hátrányos, de nehéz és veszélyes feladat volt az igen nagy mennyiségű bontási munka. Kezdetben vita volt a robbantásos módszer alkalmazhatóságán, ugyanis a régi partfal egyes szakaszai labilis egyensúlyi állapotban voltak, s ezért egyes szakértők féltek, hogy a robbantás csúszásokat okozhat. A bontási munka helyes sorrendjével és az ABKSZ speciális robbantó részlegének szakértelmével ezt a veszélyt sikerült elkerülni és a robbantásos technológiával jelentős élőmunkát megtakarítani. 1979. március 12-én befejeztük a szegedi partfal rekonstrukcióját, sikerült Szeged árvízvédelmi biztonságának megteremtése mellett olyan városképileg is jelentős művet létrehozni, melyre tervezők, beruházók és kivitelezők egyaránt jogos büszkeséggel nézhetnek.
