Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
6. szám - Kardos Imre: Szeged árvízvédelmi rendszerének kialakulása az 1879. évi katasztrófa előtt és után
282 Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. Kardos I.: Szeged árvízvédelmi rendszere tak. Az elmozdulások mérését 1952-ből rendszeresítették. 1959 őszén a klinikák előtt, tehát a közúti híd és a volt vasúti híd közötti szakaszon nagyméretű partcsúszás következett be. A MÉLYÉFTERV által elkészített helyreállítási terv újabb szivárgó rendszert ajánlott, amit 1961 és 1969 között el is készítettek. Az 1970. évi nagy árvíz idején az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság védelemvezetése felkészült az esetleges újabb partcsúszások észlelésére és szükség esetén elhárítására, de ez alatt az árvízvédekezés alatt lényegesebb beavatkozásra nem volt szükség. Ez talán szerencsés véletlennek is volt köszönhető, s az árvíz után ezért felmerült a partfal biztonságának fokozási igénye. Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság megbízásából a Mélyépítési Tervező Vállalat készített több változatot is tartalmazó tanulmánytervet, amely alapjává vált egy részletesen kidolgozott beruházási programnak. A szegedi új partfal a Kuzmann Gábor által kidolgozott tervek szerint épült meg. Az új szegedi partfal létesítése 1970 után Szeged város tiszaparti védműveinek 1886 és 1970 közötti állékonysági viszonyai arra engedtek következtetni, hogy a partfalrendszer jelentős részén a talaj a stabilitás és labilitás határán van, és nem lehet megmondani, hogy az alsó rakpart mozgásainak hatására mikor indul csúszásnak a felső támfal, ezzel a várost védő árvízvédelmi műtárgy is. A MÉLYÉI TERV által kidolgozott valamenynyi tervváltozat igyekezett az új árvízvédelmi művek egyensúlyi állapotának megteremtésére, amit azáltal kívánt elérni, hogy a csúszásra hajlamos talajtömegeket csökkenteni javasolta, a feltételezett csúszólap és a folyómeder metszés von alának egyidejű terhelésével. A tervezett művekhez folyószabályozási művek is tartoztak, amelyek hivatottak biztosítani nemcsak az újjáépített alsó és felső partfal állékonyságát, hanem a meglevő és 1979ben elkészülő közúti híd pilléreinek stabilitását, a balparti hullámtéri közfürdő mindenkori használhatóságát, a mederfenék viszonylagos állandóságát, a jelentősebb hordaléklerakódások és kimélyülések megakadályozásával, végül pedig a szegedi oldalon, a Tisza partja közelében levő épületek — pl. múzeum, klinikák, az egykori Pénzügyi Palota stb. — elcsúszás és süllyedés elleni biztosítását is. Az újjáépített szegedi partfal a volt vasúti híd hídfőjének déli oldalán kezdődik (0 + 000,00 m szelv. = 12 + 863 m árv. szelv. = 172,730 fkm) és a Lenin körút északi ágának déli oldalánál végződik (1+480,00 m szelv. =14 + 356 m árv. szelv. = = 174 ,096 fkm). Teljes hossza tehát 1480 m. Szelvényei a 4—5 ábrákon láthatók. A számított biztonsági tényezők a műtárgy állékonysága szempontjából a tervezés során is olyan kicsinek adódtak, hogv az érintett szakaszokon további részletes műszaki beavatkozásokat is előírtak (pl. rézsűsre, ill. lépcsőre bontott műtárgyszakasz, konszolidáló réspillérek stb.). Az újjáépített partfal legfőbb része a meglevő téglafalakra ültetett, illetve az új nyomvonalra telepített vasbeton szögtámfal, amely a védmű legfelső, mindenki által jól látható részét képezi. Végleges alakját Fajka Lászlónak, az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság mérnökének újítása nyomán nyerte el. A megoldás lényege, hogy a szögtámfal függőleges felületei bentmaradó zsaluzatként szereplő, 8 cm vastag bordákkal merevített házgyári panelokból készültek. Ez a partfalnak egységes és igen ízléses külsőt kölcsönöz, és a megépült mű méltán vált Szeged város díszére. Az új partfalrendszer fontos tartozéka az új szivárgórendszer és a Tisza folyó medrében végzett nagy tömegű, a partfelszakasz leterhelését és megtámasztását célzó rőzsepokróccal kombinált kőszórás. A nemrégiben elkészült partfalrendszer műszaki részletei több önálló kiadványban is megjelentek már [4, 51, ezért a további leírásokat ezúttal mellőzhetjük. Kétségtelen, hogy Szeged árvízvédelmi rendszere igen korszerű és külsejében is szép létesítménnyel gyarapodott. IRODALOM [1] Hatolykai Pap Litván : Megemlékezés az 1879. évi szegedi árvízről. Hidrológiai Közlöny, 1939. évf. [2] Ihrig Dénes—Károlyi Zoltán—Károlyi Zsigmond— Vázsonyi Ádám : A magyar vízszabályozás története. VIZDOK, Budapest, 1973. [3] Kardos Imre: Védelmi tapasztalatok és gondolatok a töltésfejlesztési tervek készítéséhez. ,,Az AlsóTisza vidéki nagy árvízvédekezés, 1 970" c. kiadvány, VIZDOK, Budapest, 1972. [4] Kardos Imre—Simády Béla—Kováts Oábor—Plesovszki Pál—Vágás István— Wolf Mihály : Szeged árvízvédelmi rendszere. VIZDOK, 1975. Budapest. [5] Kardos Imre—Plesovszki Pál : A szegedi tiszai partfal és felújítása. Vízügyi Közlemények, 1976. 2. és 3. [6] Szegedi Levéltár: Szeged város tanácsának iratai, 1816, 1830, 1850, 1864, 1876, 1879 év. Szeged. [7] Vedres István : A túl a tiszai nagyobb árvizek eltóríthetéséről egv-két szó. Pest, Trattner-Károlyi, 1930.
