Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Könyvismertetés

Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 233 Dr. Schiefner Kálmán (OKI): A víz újrahasználata a vízellátásban szükségessé teszi a biológiai szempontból történő vízminőségi kutató és ellenőrző vizsgálatok elvégzését is. Ugyanis mind a szennyvíz felhasználására, mind az ivóvíz elbírálására érvényben levő higiénés vízminősítési szempontok és határérték kategóriák (MSZ 450/2—77) állnak rendelkezésre, A víz különféle célokra történő felhasználását lehetővé tevő víztisztítás-technológiai eljárások kialakítása már a tervezés során sem nélkülözheti a vízi életközösségek minőségi és mennyiségi ismeretét, melynek eredményeit pl. felhasználták a Balatonmenti Regionális Vízművek felszíni víztisztító berendezéseinek tervezése során is (balatonszéplaki-, balatonfüredi-, fonyódi- kivitelezés alatti felszíni ivóvíztisztító mű). A víztisztító berendezésnek nemcsak csökkenteni kell a vízi szervezetek számát, melyek a vízelvezetés során a másodlagos szennyeződés bekövetkezésének egyik forrását képezik, hanem tömeges jelenlétük esetén (literenként milliós nagyságrenden felüli előfordulásuk felett) hatástalanítani kell az ivóvízellátás számára káros (íz-, és szaghatás) anyagcsere termékeit is (aktív szénszűrő alkalmazása, ózonizálás). A mindennapi szükségleteket kielégítő termékek előállítása és termesztése, valamint a kemizálódás következtében több ezer különböző egészséget is -veszélyeztető mérgező hatású anyag jut a környezetbe. így a természetes vizek újra felhasználása már nem nélkülözheti az akut, vagy a folyamatos toxikológiai tesztmódszerekkel történő ellenőrző vizsgálatok alkalmazását som, melynek irányelvét az MSZ 22902/1—T szabványtervezet foglalja össze. Ugyanis a jelenlegi higiénés vizsgálati rutin gyakorlatban pl. a nagy mintaszám és esetenként a szennyezőanyag(ok) pontos ismeretének & hiánya nem teszi lehetővé a teljes kémiai analízis elvégzését, ami hátráltatja, vagy megakadályozza a víz ihatóságára vonatkozó vélemény kialakítását. A víz újrahasználata esetében alkalmazott víztisztítás-technológia biztonságosabb üzemeltetése megkívánja a vízi szervezetek várható évszakos előfordulására vonatkozó prognózis kialakítását is. Ismert, hogy a felszíni vizek biocönozisának dinamizmusát a hidrológiai és a meteorológiai tényezők adott vízösszetétel mellett is befolyásolják. A kultúrkörnyezet állandó szennyezőforrásként jelentkezik, az újrafelhasználás ténye pedig felveti, még a tápanyagelvonás esetében is a mineralizációs termékek felhalmozódását, ami az ökoszisztéma állandó változását eredményezi. Ilyen értelemben a természetes vizek újrahasználata során minden esetben célszerű elő- és modellvizsgálatokat beiktatni, vízbiológiai prognózissal segíteni az alkalmazandó víztisztítás technológiai folyamatát. (Folytatás a 227. oldalról) Összefoglalóan megállapítható, hogy a településfejlesztés ós a vízgazdálkodás kölcsönhatásával átfogóan foglalkozó első hazai kézikönyv valamennyi fejezetében közölt értékelések, irányelvek ós a függelékben közölt adatbázis hasznos tájékoztatást adnak az ország különböző területeinek vízgazdálkodási helyzetéről és a fejlődés főbb tendenciáiról. A szakmai kézikönyvben foglalt értékes ismeretanyag jól fogja szolgálni a területi államigazgatási tevékenység színvonalának további fejlesztését, cs jelentős segítséget nyújt az éves- és középtávú tervekben kitűzött célok gyakorlati megvalósításához. A kézikönyv szemlélete, illusztratív anyaga, a benne foglalt nagymennyiségű adat igen hasznos szerepet tölt be a vízellátás-csatornázás oktatásával foglalkozó intézmények tevékenységében is. Dr. öllős Oéza Könyvismertetés Santo, R. S. De: Concepts of applied ecology. (Az alkalmazott környezettan jogalmai.) Springer Verlag, 1978. 310 old., 77 ábra, 4 tábl. Írod. a fejezetek végén. A könyv a gyakorlati környezetismeret módszereinek és fogalmainak filozófiai mélységű feltárása. Öt fő fejezete a következő kérdéseket tárgyalja: 1. Az ökoszisztéma felépítése és az emberi ökológia. 2. Tanulmányozási egységek: állati és növényi fiziológia, szárazföldi, édesvízi ós sósvízi ökológia. 3. Az ökológiai elemzés válogatott eszközei. 4. Lokális, szubletális és nemletális környezeti stressz. 5. Néhány fontosabb ökológiai tónyező körforgása a bioszférában. A könyv függeléke 26 oldalnyi részletes és áttekinthető, tudósok, mérnökök és más szakemberek számára írt igen hasznos átszámítási táblázatot tartalmaz és közli a kereken 1700 ide felvett ökológiai fogalom szabatos értelmező szótárát is. Az anyagot tárgymutató zárja le. A szerző gondolatait igen jól szerkesztett ábrák, rajzok, jól kiválasztott fotók teszik szemléletessé. A fejezetek végén bőséges irodalmi áttekintés közli az időszerű információk forrásait ós az ismeretek továbbfejlesztésére javasolt műveket. Csobok Veronika