Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Hozzászólások Dr. Öllős Géza: A víz újrahasználata a vízellátás területén című, a Hidrológiai Közlöny 1978. 12. számában megjelent tanulmányához. Dr. Papp F.–dr. Pálinkás L.–Ivancsics J.–Hembach K.–Farkas J.–dr. Bozzay J.-né–dr. Némedi L.–Nagy L. D.–dr. Schiefner K.

Dr. Lászlóffy W\: Az 1879. évi szegedi árvíz Hidrológiai Közlöny 1979. 6. sz. 231 gazdálkodás kialakításával a társadalmi érdekek­nek és elvárásoknak megfelelően szabályozni. A víz újrahasználata a vízellátásban témájú, be­mutatott dolgozat az ipari vízellátás célkitűzései­nek megfelelően alapvető jelentőségű. A logikus okfejtéssel levezetett következtetések jól szolgálják az ipari vízgazdálkodás feladatainak megoldását és útmutatásuk egybeesik a társadalmi, politikai, népgazdasági „érdekek összehangolt legteljesebb kielégítésével. Dr. Bozzay József né (Főv. Vízművek): A vízellátás szakemberei évek óta tudatában vannak annak, hogy az élővizek elszennyeződése Budapest vízellátásában is egyre súlyosbodó köve­telményekkel jár. Több mint két évtizede folynak kutatásaink azirányban, hogy a főváros vízellátá­sának fejlesztésére, változó vízminőségi adottsá­gainkhoz a legcélszerűbb és leggazdaságosabb meg­oldásokat megtaláljuk. Technológiai vonatkozású eredményeinkről már több ízben — e helyen is — beszámoltunk. Ezúttal a vízelosztó hálózati rend­szer különválasztása elvi lehetőségének kívánok rövid eszmefuttatást szentelni. Nagyon érthető, hogy a víz újrahasználatának gondolatával szinte kötelezően együtt jár a külön­böző célú és vízminőségű vízellátó hálózati rend­szer kialakításának felvetése is. Ez a műszaki megoldás figyelemreméltó előnyöket biztosít, ma még talán csak kisebb urbanizációs egységek, gyá­rak, épülettömbök stb. vízigényének kielégítése során, de nem véletlen, hogy a Nemzetközi Víz­ellátási Szövetség (IWSA) XII. Kyoto-i Kongresz­szusa egy teljes vitaülést szentelt ennek a tárgy­körnek. Japánban napirenden van a víz újrahasz­nálatának szélesebbkörű bevezetése, az illetékes hatóságok már az ipari víz ésszerű használatának szabályozását végző, az ország egész területére kiterjedő szervezet létrehozásán fáradoznak. Aya es Funaki szerint az ivóvíz hálózattól külön­választott, újrahasznált-víz elosztó rendszer létre­hozását az alábbi meggondolások indokolják: — esztétikailag nem kifogástalan, de egyébként ivóvíz minőségű víz előállításának technológiai költségei lényegesen kisebbek, mint ugyanazon nyers/szennyvíz kifogástalan ivóvízzé való tisz­títása, — a természetben közvetlenül fellelhető ivóvíz­kincs pazarlásának megszüntetésével kielégít­hető a tényleges ivóvíz igény, úgy hogy a fo­gyasztóban pszichológiai szempontból sem kelt ellenérzést a víz élvezete, — környezetszennyezésből eredő ismeretlen anya­gok és vírusok okozta közegészségügyi veszélyek lehetősége csökken. Vitathatatlan továbbá a vízhasználat környezet­védelmi jelentősége is. A Japán Vízellátási Szövetség (JAYVVVA) mun­kabizottsága emberi testtel nem érintkező vezetéki víz minőségi kritériumaira négy különböző szigo­rúságú határértéket javasol: Vízminőségi Határértékek mutatok A B C D Zavarosság/egység 20 10 10 20 Szín/egység 40 30 30 30 Szag ne legyen kellemetlen Fe, Mn [mg/l] 0,5 0,5 0,5 0,5 MBAS /tenzidek [mg/l] 1,0 1,0 1,0 1,0 pH normál nyers/szennyvizek esetén nincs megkötés BOI min. 8 mg/l KOI [mg/l] 60 60 60 60 Össz. szilárd anyag [mg/l] 800 800 500 800 Keménység (CaC0 3) [mg/l] 300 300 300 300 Szabad Cl 3 Kimutatható legyen 0 A = W. C. öblítővíz, B = Hűtővíz pótlás, C = Üt- és kocsimosás, tűzoltó- és öntözővíz, D = Szökőkutak, kerti medencék. Japán környezetvédelmi politikájának határo­zott irányelve: a vízkezelési költségek csökkentése azáltal, hogy emberi testet nem érintő vízellátási célokra zárt körforgalomban járatott, tisztított szennyvizet használjanak fel elsősorban torony­épületek és épület együttesek, pl. szállodák, iroda­házak stb. nagy vízfogyasztású intézmények, pl. egyetemek, kutató központok, ipari és mezőgazda­sági létesítmények, sőt egész városrészek építése és újjáépítése esetén. Ilyen következetes több célú vízellátási politikát a kevésbé koncentrált iparú és népsűrűségű országok ma még nem kényszerül­nek folytatni, de az vitathatatlan, hogy vízben szegény, fejlett ipari államokban a víz ipari újra­használata már ma is meglevő műszaki gyakorlat. Budapest vízigényének kielégítésére a Fővárosi Vízműveknek az ivóvíztermeléshez viszonyítva kö­zelítőleg 10% ipari víztermelő kapacitása van. Az ipari víz minősége a fenti táblázatban leginkább a D kategória határértékeinek felel meg. Az ipari vízellátás teljesen elkülönített víztermelő és szál­lító rendszerben történik. Az ivóvízellátás mintegy 10%-os, évi 30 millió m 3 vízmennyiség a Duna folyóból közvetlenül ki­emelt és megtisztított víz, amely négy-ötszörös mennyiségű partiszűrésű vízzel elegyedve jut el a fogyasztóhoz, a város meghatározott kerületeibe. A víztisztítómű technológiája a Duna mai szeny­nyezettségi állapotához és a Magyar Szabvány legújabb követelményeihez képest elavultnak te­kinthető. A régi megoldások az új, súlyosabb fel­tételek között nem képesek kielégíteni a fokozott vízminőségi igényeket, sürgősen szükség van a víz­tisztítómű korszerűsítésére. Ahhoz, hogy a víz­tisztítómű a Magyar Szabvány határértékeinek megfelelő vízminőséget biztosítani tudja, a jelen­legi hagyományos víztisztítási technológiai rend­szert granulált aktívszén szűrőkkel, esetleg azonos vízkezeléssel is ki kell egészíteni. A lefolytatott kísérletek eredményei teljes mértékben kielégítet­ték a hozzájuk fűzött reményeket, a bővített

Next

/
Oldalképek
Tartalom