Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Hozzászólások Dr. Öllős Géza: A víz újrahasználata a vízellátás területén című, a Hidrológiai Közlöny 1978. 12. számában megjelent tanulmányához. Dr. Papp F.–dr. Pálinkás L.–Ivancsics J.–Hembach K.–Farkas J.–dr. Bozzay J.-né–dr. Némedi L.–Nagy L. D.–dr. Schiefner K.

Hozzászólások Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. 229 hatónak minősíthető-e, azt csak széles körű vizsgálatokra alapozott, műszaki-gazdaságossági optimum kereséssel lehet és szabad eldönteni. E leegyszerűsített módszer, vagy ha úgy tetszik modell, tulajdonképpen minden a vízellátásban sőt a szennyvíztisztításban is előforduló esetre adaptálható. Ugyanis, ha egy szennyvíznél magát a szennyvizet mennyiségével és szennyezettségével jellemzett vízbázisnak tekintjük, míg a recipiensre előírt követelményeket, mint felhasználási igényeket értelmezzük, akkor az előbbiektől függően a szennyvíz kezelésének módja, mértéke stb. vagy esetleg nem kezelése már szükségszerűen adódik és meghatározottnak tekinthető. Tulajdonképpen az előbbieknek megfelelően leegyszerűsítünk minden vízfelhasználást illetőleg újrahasználatot e három fázis vizsgálatára és megoldására, a címben feltett nyílt problémára a válasz már adott. A vízkezelés szempontjából igenis vannak a víz újrafélhasználatának lehetőségei. Hiszen ha e modellt vizsgáljuk, általában a vízkezelés az eszköz, mellyel megvalósítható a vízfelhasználáshoz, vagy újrafelhasználáshoz figyelembe vett vízbázis vizének alkalmassá tétele, a felhasználás vagy újrafelhasználás minőségi igényeinek eléréséhez. Természetes, hogy a hármas fázis megoldásánál különállóan, de a vízellátás rendszerébe való beillesztésébe is a relatív optimum keresésének útja csak változatokkal, számos szempont vizsgálatával valósítható meg. Erre már könnyen kezelhető formulát, módszert adni nem lehet. A gyakorlati vizsgálódások és elemzések során azonban megállapítható, hogy átfedésekkel sőt nem egy esetben kölcsönhatásba merülve kapcsolódnak a vizsgálat elemei a vízfelhasználás, újrahasználat egyéb összefüggéseinek, így az ipari vízgazdálkodás, víztechnológiai tervezés, vízkezelés, közegészségügyi szempontjaihoz is. E leegyszerűsített modell jó alkalmazhatóságára egy-két markáns esettel mutatnék rá: — egy szennyezett felszíni víz meghatározott ipari vízként való felhasználásához valamilyen vízkezelés közbeiktatásával juthatunk el. Nyilvánvaló, általában nem gondolnának ez esetben a víz újrafelhasználata kifejezés alkalmazására, pedig a felhasználásra kerülő víznek már egy vagy több felhasználásából eredő szennyezettségét kell kezelni és azt — helyesen — újra használni. Ugyanakkor a modell szerint ez egyszerűbben fogalmazható, mert a vizet csak felhasználni kell, hiszen a szennyezett víz a vízbázis, az iparvíz felhasználásnak pedig vannak igényei, melyek vízkezeléssel elégíthetők ki. — egy forgatásos hűtővízrendszerben mindenegyes hűtésfelmelegedés-visszahűtésciklusújrafelhasználatnak nevezhető, ha a hőterhelést hőszennyezésnek, a pótvizet első felhasználásnak tekintik. A modell szerint ez egyszerűbben értelmezhető, mert vízbázisnak kell venni a felmelegedett hűtővizet, felhasználási igénynek az alacsony hőfokot, sótartalmat stb. s ennek eléréséhez kezelik a vizet, illetőleg hűtik. így a hármas fázis minden egyes forgatott körben újólag megvalósul. — Egy ipari vízhasználatnál a víz szennyeződik, azonban ez a szennyezett víz olyan másik ipari vízhasználatba vezethető, amely ugyan tovább szennyezi azt, de előzetes kezelését nem igényli. Az újrahasználat kifejezést is említhetnénk, de a modell szerint ismét csak vízbázis az első felhasználásnál szennyezett víz, mely felhasználható az igények alapján kezelés nélkül a második felhasználásnál. Végezetül e gondolatok annak ellenére, hogy módszerbeni egyszerűsítést szolgálnak, nem teszik szükségtelenné, sőt még jobban aláhúzzák a probléma, a vízfelhasználás-újrahasználat kérdése komplex módon történő megoldásának szükségességét. Farkas József (OVH): A vízújrahasználat az ipari vízgazdálkodás szempontjából Közismert a vízgazdálkodás tevékenysége iránti gazdasági, társadalmi igény fokozódása. A felgyorsult általános fejlődés a vízgazdálkodás elé is új feladatokat állít, egyre nagyobb vízigényeket kell kielégíteni, de ezzel összefonódva: egyre nagyobb biztonságot kell nyújtani a vizeket érő szennyezések elhárítása terén. Az ipar termelése alapvetően a társadalom szükségletein alapszik, ezért következetesen követnie kell a társadalmi igények változását, annak bonyolult mozgásformáit. A termelési tevékenység biztonságos folytatásához előfeltételként — egy-egy termék gyártási technológiájától függően — többkevesebb és változatos minőségű víz szükséges. A termeléshez használt és szennyezetten kibocsátott vizek mennyisége és szennyezettsége ugyancsak változatos. Az ipari termelés zavartalanságának és a termékek jó minőségének igen fontos tényezője a víz. A termelési tevékenység nélkülözhetetlen előfeltétele és segítője tehát a megfelelő ipari vízgazdálkodás. Feladatait, az ipari termeléshez szükséges vízigény legmesszebbmenő kielégítése és a használat során történt elszennyezés elleni védelem követelménye határozza meg. Ezeket a feladatokat a többcélú vízgazdálkodás keretében, azzal összefüggésben oldja meg oly módon, hogy nagy mennyiségű vízkészlet használat útján biztosítja az ipar vízellátását, és gondoskodik az ipari használat után kibocsátott vizek ártalommentes elhelyezéséről. Az ipari vízellátás önmagában is igen szerteágazó és részletes elemzést kívánó tevékenység. Az ipartelepek gyártási eljárásával szorosan összefüggő vízhasználatok kellő mennyiségű és megfelelő minőségű víz kibocsátását kívánják meg. A korszerű ipari vízellátás ezért az iparáganként (ipartelepenként, termékfajtánként) a gyártástechnológia ismeretét és fejlődésének figyelemmel kísérését igényli az ipar vízgazdálkodásával foglalkozó szakemberektől. Az általános vízgazdálkodás tervszerű műszaki, gazdasági, jogi és igazgatási tevékenységének rendszerében az ipari vízhasználat jelentős helyet foglal el. Az ipari vízhasználatok sokrétűsége, a minőségi és mennyiségi igények