Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
5. szám - W. v. d. Emde: Huzamos idejű levegőztetés és aerob iszapstabilizálás
192 Hidrológiai Közlöny 1979. 5. sz. W. v. d. Emde: Huzamos idejű levegőztetés 2. ábra. Tisztított szennyvíz maradék-polyalkohol tartalma az iszapkor függvényében Puc. 2. OcmamotHoe codepotcaHue riOAuaAKOZOAa e owit/eHiibix cmowbtx eodax e 3aeucuMocmu om eo3pacma UACI Fig. 2. Residual poly alcohol content of effluent vs. sludge age Wuhrmann és munkatársai [8] — kísérletek alapján — kőolaj féleségek szénhidrogénjeinek eltávolítására magasabb iszapkort követelnek meg, mivel a gyakorlatban csak magasabb iszapkor esetében fejlődhetnek ki azok a speciális szervezetek, amelyek a kőolaj szénhidrogénjeit tápanyagként hasznosítani képesek. A kísérletekből az is kimutatható, hogy a fűtőolaj lebontása csak akkor kezdődik, ha a biológiailag könnyen lebontható anyagok már eltávoztak (3. ábra). Wuhrmann ezért a magas iszapkor mellett még a hosszú kontaktidőt is megköveteli a szennyvíz és az eleveniszap között. Két üzemi méretű (VBB — 25 m 3) kísérleti bereiidezés párhuzamos üzeménél a 7 napos iszapkorral (B B = 0,56 kg/m 3-d és 1^ = 0,14 kg/kg-d) és a 14 napos iszapkorral (B b = 0,35 kg/m 3-d és 3. ábra. Fűtőolaj lebontása a levegőztetési idő függvényében Puc. 3. Pacnad moriAueHoao MacAa e 3aeucuMocmu om nepuoda aapaifuu Fig. 3. Decomposition of fluel oil with aeration time Bys = 0,07 kg/kg-d) elért lebontási eredmények közötti különbség csekély volt. A szimbólumok magyar megfelelőit a cikk végén levő mellékletben foglaltuk össze. A több mint 4 hónapos kísérleti időtartahi alatt a munkanapokon érkező szennyvíz átlagos BOI s értéke 350 mg/l volt, míg a tisztított szennyvíz 7 mg/l (szűrt : 4 mg/1) BOI 5 koncentrációnál távozott az. első esetben, a második berendezésnél pedig 5 mg/l (szűrt: 3,5 mg) BOI 5 volt megállapítható. Megmérték a KOI értékeit is, ahol az érkező szennyvíz esetében 750 mg/l (szűrt 300 mg/l), a tisztított szennyvíznél az első esetben 57 mg/l (szűrt 44 mg/l), a második berendezésnél 49 mg/l (szűrt 38 mg/l) koncentrációkat állapítottak meg a két különböző iszapterhelés alkalmazása esetében. A gyakoriság-eloszlás vonatkozásában sem állapíthatók lényeges eltérések (4. ábra). A Bécs-Blumentali Szennyvíztisztító Telep (5. ábra) több 200 000 leé nagyságú terheléséből mintegy 120 000 leé különböző ipari üzemekből származik [5], A Zellerbeckeni Szennyvíztisztító Telepet (6. ábra) 45 000 leé-re méretezték [6]. Zell am See és Kaprun települések szennyvíztisztítóira csatlakoznak a nyári és a téli szezonban nagy látogatottságnak örvendő nyaralóhelyek, ennek megfelelően a szennyvíztisztító telep terhelésében idényenként nagy ingadozások figyelhetők meg (7. ábra). Többször felmerülnek olyan nézetek, amelyek szerint túlságosan alacsony iszapterheléseknél viszszaoldódási jelenségek lépnek fel, amelyek rontják az elfolyó víz minőségét. Ez azonban sem Zell am See-ben, sem más szennyvíztisztító telepeken, ahol eleveniszapot távolítanak el, nem volt megállapítható (1. táblázat). Ezért nincsen olyan indíték, amely szerint az esetleges visszaoldódás miatt el kellene tekinteni a huzamos idejű levegőztetéstől. 3. Nitrogénvegyületek eltávolítása A tisztított szennyvízben levő nitráttartalmat több helyen számos okból kifolyólag nem tartják kívánatosnak, miért is a szennyvíztisztításnál ennek eltávolítására törekednek. Sok esetben üzemzavarok miatt szükséges denitrifikálásról gondoskodni. (Például az eleveniszapnak a denitrifikálódás miatt bekövetkező felúszása az utóülepítőben, a pH érték erős csökkenése a levegőztető medencében alacsony keménységű és magas nitrogéntartalmú szennyvíz esetében bekövetkező nitrifikáció miatt.) Ezen kívül, tervezett denitrifikálás esetében az eleveniszapos medencében mintegy 20%-os energiamegtakarítás érhető el egy teljes nitrifikálással üzemelő berendezéssel szemben. Pasveer [12] és Buffer [ 13] már 1964-ben rámutattak arra, hogy egy nitrifikálást is biztosító huzamos levegőztetési idővel dolgozó berendezésben az oxigénbevitel csökkentésével messzemenő denitrifikálás érhető el. így tehát ugyanabban a medencében, ahol a nitrifikáló baktériumok az ammónia nitrogénjét nitráttá oxidálják, egyidejűleg az oxigénfogyasztó baktériumok a nitrátok nitrogénjét gázalakú nitrogénné redukálják, miközben a nitrogéngázt a levegőztetés az elegyből kihajtja.
