Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

5. szám - Dévény István

HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 59. ÉVFOLYAM 5. SZÁM 189—236. oldal Budapest, 1979. május DÉVÉNY ISTVÁN 1890—1978 1978. szeptember 11-én vette át vas-diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen, szeptember 19-én még elnökölt Társaságunk Szegedi Területi Szervezetének előadó ülésén. Ki gondolta volna akkor, látva töretlen lendületét, hogy már csak néhány napja van hátra az életből? Szeptember 23-ának reggele váratlanul örök álomban találta. Dévény István egyik utolsó képviselője volt az első világháború előtti vízügyi nemzedéknek. Élete és működése a vízügyeknek is változatos időszaka volt: az ínséges időktől a legszebb kiteljesedések időszakáig minden előfordult benne. A szakma több nemzedékét láthatta helyet cserélni Jezalatt. Dévény István 1890. július 25-én született Budafokon. Ifjúkora, majd később működésének nagy része Szegedhez kötődött. 1913-ban szerzett mérnöki oklevelének birtokában először a Temesvári Kultúrmérnöki Hivatalnál, majd — a teljes első világháborút átfogó, jórészt külföldi katonai szolgálat után — a Szegedi Folyammérnöki Hivatalnál teljesített szolgálatot. Ezt követte 1924 és 1928 között a Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatalhoz történt beosztása. 1928-ban és 1929 első felében a Szegeden működő Felsőtorontáli Armentesítő- és Belvízrendező Társulat igazgatófőmérnöke volt, majd 1929 és 1934 között a Földművelésügyi Minisztérium vízügyi főosztályára került. Itt volt közvetlen munkakapcsolatban Sajó Elemérrel. 1934-ben átvette a Nyíregyházai Folyammérnöki Hivatal vezetését, s 1944-ig látta el ezt a feladatot. A felszabadulás után Szegedre tért vissza, és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság állományából ment nyugdíjba 1959-ben. Hosszú vízimérnöki működése során a Tisza különböző szakaszainak folyószabályozási munkálataiban — a partbiztosítás és kisvízszabályozás tervezésében és építésében — vett részt. Az elmúlt idők egyik legnagyobb folyamszabályozó mérnökének, Iványi Bertalannak tanítványaként foglalkozott a magyar Felső-Tisza mindenkori folyamosproblémáival, Tokaj, valamint a borsodi nyílt ártér árvízmentesítési és belvízrendezési munkáival. Működésével hozzájárult a Szamos és a Maros szabályozási műveinek helyes kialakításához is. A szegedi mederszűkület árvízi veszélyeit jól ismerte és a Hidrológiai Közlönyben megjelent tanulmányaival is igyekezett Szeged árvízvédelméhez hozzájárulni. 1952. november 18-án a Magyar Hidrológiai Társaság akkor megalakult Szegedi Területi Szervezetének (akkori nevén: Csoportjának) első elnökévé választották, s e tisztségét haláláig, tehát 26 éven keresztül, az évek előrehaladtával is fiatalos lelkesedéssel töltötte be. Vezetése korszakot jelentett a Szegedi Területi Szervezet életében, Jó érzékkel választotta ki a Szervezet elé kerülő, megoldásra váró témákat, bámulatos érzékkel találta meg Szegeden, a fővárosban, vagy más városokban azokat az előadókat, akik talán csak később váltak ismertebbekké, de Szegeden már korán fórumot kaphattak. Egyik-másik szegedi vitadélután később országos jelentőségre emelkedett. Ezeknek a szaküléseknek az elnök is felejthetetlen színfoltja volt: a vitában ütköző álláspontokat nagy körültekintéssel, tudással, udvariassággal, nagyonalúsággal és a humort sem nélkülözve igyekezett közelíteni, majd elnöki összefoglalóiban fiatalosan tudott lelkesedni és lelkesíteni egy-egy jó ügyért. A 26 év alatt a Szegedi Területi Szervezet a vízgazdálkodásnak szinte minden ágazatával foglal-