Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

1. szám - Dr. Balogh János–Tallér György: Nagyüzemi tartályos csepegtető öntözőberendezés

19 Hidrológiai Közlöny 1979. 1. sz. \ Nagyüzemi tartályos csepegtető öntözőberendezés Dr. BALOGH JÁNOS» — TAHÉE GYÖKGY* Előzmények Az évszázad második felében a műanyagok gyártásának és felhasználásának a robbanásszerű terjedése lehetővé tette egy — a sok évszázados módszerektől eltérő — új öntözési módnak a kialakítását és gyors kifejlődését. Ez az új töntözési mód gyakorlatilag az öntözött növényállományok növekedéséhez és terméséhez optimális talaj nedvességtartalom folyamatos fenntartását engedi meg — az egész tenyészidőben. 1. láblázat Csepegtető öntözőberendezésekkel ellátott területek kiterjedése a Földön (University of California 1975. évi adatai, San Diego) Tabelle 1. Grösse der mit Tropfenbewässerungsanlage versorgten Flächen der Erde Daten der University of California im Jahre 1975, San Diego Csepegtető Magyaröntöző- országon Év berendezések (kb.) területe: ha (Becsült összesen adatok) 1974 50 000 50 1975 101 400 100 1976 116 900 200 1981 255 300 5000 Az új öntözési mód öntöző berendezéseit hazánkban a csepegtető öntözőberendezések képviselik. De más országokban lokalizált, vagy mikro öntöző, esetleg impulzusokban működő berendezéseknek is nevezik ezek egyes különleges típusait. A csepegtető öntözőberendezések magyarországi kialakítását tulajdonképpen az 1960-as évtized utolsó éveiben a Mezőgépfejlesztő Intézet, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kezdeményezte, majd ezekhez csatlakozva még jó néhány kutatófejlesztő intézmény kapcsolódott a munkához. A mezőgazdasági szocialista nagyüzemekben alkalmazható nagy kiterjedésű, többszáz ha-os ültetvények rendszeres öntözésére felhasználható csepegtető öntözőberendezések kialakításához azonban csak később, 1972-ben kezdődött meg a szisztematikus kutató-fejlesztő tevékenység. É kutató fejlesztő tevékenység kezdetben a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet koordinálásával és jóformán valamennyi hazai gyártó és felhasználó, kutató és fejlesztő intézmény összefogott munkáján túl a Pisai Egyetem Mezőgazdasági Hidraulika Intézete közreműködésével folyt. Az említett kutató-fejlesztő munka során, megismerkedve az ausztrál, a francia, * VITUKI, Budapest. az izraeli, az olasz és az USA-beli tapasztalatokkal az első években úgy tűnt, hogy a mikro, vagy lokalizált öntözési módok közül hazánkban elsősorban — a cseppenkinti (vagy folyamatos üzemű) és nem — a kortyonkinti (vagy szakaszos üzemű) öntözés berendezései alkalmasak nagyüzemi használatra. Cseppenkinti (vagy folyamatos) öntözés olyan öntözési módszer, melynek alkalmazásával a talaj optimális megközelítő nedvességállapotához szükséges öntözővízmennyiséget, legtöbbször napi vízadagokban úgy adagolják ki, hogy az utolsó rendű öntözőelemek a napi üzemidő alatt folyamatosan működnek. Kortyonkinti (vagy szakaszos) öntözés olyan öntözési módszer, melynek alkalmazásával a talaj optimálist megközelítő nedvességállapotához szükséges öntözővízmennyiséget, legtöbbször napi vízadagokban úgy adagolják ki, hogy az utolsó rendű öntözőelemek hosszabb megszakításokkal a napi üzemidőnek csupán egy kisebb részében működnek. Az öntözőelemek üzemének megszakításait külön szerelvény biztosítja. Az olasz együttműködés eredményeként 1972ben importált és kortyonkinti vízadagolásra alkalmas csepegtető öntözőberendezések ugyanis kis területek (maximum 1—2 ha) öntözésére látszottak alkalmasnak. Pedig a kortyonkinti vagy szakaszos üzemű öntözésnek nagy előnye, hogy a csepegtető testek vízkibocsátó nyílásai nagyobbak ezért az eltömődés veszélye kisebb, — az öntözővíz szűrése egyszerűbb vagy elhanyagolható feladat, — a kis vízmennyiségek kiadagolásához szükséges nyomások kisebbek, tehát a berendezések energia igénye is kisebb. A tartályos nyomásszabályozás A csepegtető öntözőberendezésekkel öntözött növényállományok egyedeit naponta (vagy legfeljebb 2—3 naponkint) el kell látni vízfogyasztásuknak megfelelő vízmennyiséggel. Ezek a vízmennyiségek kicsinyek s miután a nagyüzemek öntözendő területei nagyok (több száz ha) az öntözővizet sok kilométer hosszúságú csővezetéken át kell az egyes növényekhez odaszállítani. Világos, hogy a vízszétosztó csővezetékekben a nyomás jelentősen eltérő nem lehet mert különben egyes növényegyedek túl sok, mások túl kevés vizet kapnának. A vízkivételi műnél előállított s a nagy területen, csőhálózaton át való vízszállításhoz viszonylag magas nyomásértékek, a hálózati súrlódási veszteségek ellensúlyozása érdekében szükségesek. A területen így létrejövő — elkerülhetetlenül széles határok között változó — nyomásértékek egyformára, vagy közel egyformára történő átalakítása érde-