Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)

4. szám - Vízkelety Éva–Lenti Lászlóné: A Keszthelyi-öböl vízminősége 1971–1976 között

186 Hidrológiai Közlöny 1979. 4.' sz. Vizkelety É.—Lenti L.-né: A Keszthelyi-öböl 5. ábra Szaprobiológiai állapot (Pantle-Buck index) Puc. 5. CanpoöuoAozunecKoe cocmonnue ( UHÖeKC naHmM—ByKa ) 6. ábra összes algaszám. individuum/ml Puc. 6. CyMMapnoe HUCAO eodopocAeü e 1-M MA-C eodu 7. ábra összes algaszám iitdividuum/ml Puc. 7. CyMMapnoe HUCAO eodopocAeü e I-M MA-e eodbi kolatában a legnagyobb. 1976-ban az átlag itt 1,2 mg 1 volt, négy és félszer nagyobb, mint az öböl közepén. A Zala torkolata után a Csókakői patak térsége következik. Az ásványi nitrogén nagyobb hányadát az amónium adja, kivétel a Zala torkolata, ahol a nitrát. A parti sávban az ammónium ion tartalom magasabb, mint a nyílt vízben. A Zala torkolata és a Csókakői patak térsége ebben is az első helyen áll. Az oldott ortofoszfát mennyisége 1972-től szintén a Zala torkolatánál a legmagasabb. 1975-től minden pontnál csökkent a foszfor, s a Büdös ároknál, a Szent László ároknál és az öböl közepén nem tudtunk oldott ortofoszfátot kimutatni. A fentiek természetesen nem jelentik a növényi tápanyagok eltűnését, csak azt, hogy ezek beépültek az algákba és más vízi növényekbe, s így a tápanyag mint élő szervesanyag van jelen a vízben. A növények elpusztulásakor ismét visszakerül a vízbe, s növeli annak először szervesanyag, majd ásványianyag tartalmát, majd újból az algák elszaporodását eredményezi. Az algák nagymértékű elszaporódását már 1975-ben észleltük. 1972-höz képest több mint háromszorosára emelkedett a mennyiségük (6— 7. ábra). 1972-ben a maximum 25 ezer alga volt milliliterenként, 1975-ben viszont 90 ezer. 1976-