Hidrológiai Közlöny 1979 (59. évfolyam)
4. szám - Dr. Kőrös Zoltán: Az ivóvíz aktívszenes és ózonos kezelése
Dr. Kőrös Z.: Az ivóvíz aktívszenes Hidrológiai Közlöny 1979. 4. sz. 183 A felszíni vizek fokozódó elszennyeződése miatt bizonyos esetekben ma már esedékes, távlatban pedig szükséges lesz mindenütt mindkét technológia igénybevétele. A korszerűsítés ütemezését a két eljárás gazdaságossági hatásainak mérlegelése alapján célszerű megtervezni. összefoglalás A felhasználók igényeinek és az előírásoknak mindenben eleget tevő ivóvíz előállításakor a hagyományos felszíni víztisztítást kiegészítő lépcsők bevezetésére több vízműnél már most szükség van. Elsősorban az aktívszénen való szűrést kell alkalmazni, melynek segítségével minimálisan 25%-os szervesanyag eltávolítás elérhető. A technológia két jellemzője az adszorpciós képesség és a szűrési sebesség. Előbbit laborméretben végzett 500—1000 órás kísérletek eredményei alapján lehet megítélni, az utóbbit félüzemi méretben igyekeztünk meghatározni. A Filtrasorb—400 típusú aktívszenet találtuk a legalkalmasabbnak, s ennek használata esetén budapesti Duna-víz tisztításakor 3— 4 m/órás szűrési sebességet, Balaton-víz kezelésekor 6—-8 m/ó sebességet célszerű alkalmazni. Az ózonos vízkezeléssel nem érünk el jelentős szervesanyag-csökkenést. Ózonozás után viszont az aktívszén segítségével átlagosan 50%-os szervesanyag eltávolításra van lehetőség. Az ózonos vízkezelés fontos paramétere az adag és a kontakt idő. Ügy tűnik, hogy 1,5— 2,5 g/m 3 közt van az optimum, s a kezelés idejét nem szükséges 10 percnél hosszabb időre tervezni. Az előzetes ózonozás 30%-os aktívszén megtakarítást eredményezhet, s ez a technológia egyben a hazai vízművek számára ajánlható legkorszerűbb megoldás. A porszén-adagolást csak kényszermegoldásként tekintjük. Azzal mérhető tisztulás nem remélhető. IRODALOM [1] MSZ 623 0 [21 DIN 19603 [3] AWWA Standard for Granular Activated Carbon, J. AWWA Water Technologie 627—681,1974. Nov. [4] Gomella, C.: Criteres de choix d'un charbon actif pour le traitement des eaux. TMS—l'Eau, 383—389, 1970. Okt. [5] Gomella, C.—Belle, P. J.—Auvray, J.: Tests de choix d'un charbon actif en grains pour le traitment des eaux. TMS—l'Eau, 523—535, 1975. Dec. [6] Bulkai, L. —Huhn, W. —Kőrös, Z. —Reisaus, K.: Zur Messung des thermodynamischen und kinetischen Verhaltens von Aktivkohlen für die Wasswerreinigung. Chem. Gez. DDR. 1977. Szept. Cottbus. [7] Schalekamp, M.: Erfährungen mit dem Einsatz von Aktivkohlen im Wasserwerksbetrieb, GazEaux-Eaux usees, 1977. jan. 119—120. [8] Sontheimer, H.: Untersuchungen zur Verbesserung der Trinkwasseraufberetungs-verfahren, A. R. W. 29. Bericht 77—101, 1972. [9] Valenta, J. —Siegrist, R.: Einige Aspekte über Untersuchungen der Aktivkohle-Behandlung. Gas — Wasser — Abwasser, 1975. jan. 542—548. [10] Haberer, K. —Normann, S-: Entwicklung eines Kurztäktfiltrationsverfahrens zum Einsatz von Pulverkohle in der Wasseraufbereitung, gwfWasser/Abwasser 1977. H. 7. 323—326. [11] Weir, A. — Ainworth, D.: The role af activated carbon in the water industry, Water Service, 1976. 489—490. [12] Hopf, W.: Zur Wasseraufbereitung mit Ozon und Aktivkohle, gwf-Wasser/Abwasser III. 1970. H. 2. 83—92, H. 3. 157—164. [13] Bozzay, J.— Bukowszky, A.— Franczia, T.—Bódás, S. Újabb adatok az aktívszenes szűrés technológiájához. Hidrológiai Tájékoztató, 1977. 12—16. [14] Maier, D.: Jahrestagung der Fachgruppe Wasserchemie in Konstanz. GWF 1975/2. 87—90. [15] Schalekamp, M.: Experiences suisses avec l'ozone. III. Ozon Konf. Paris, 1977. [16] Gomella, C.: Le traitement des eaux de distribution, Edition Eyrolles, Paris, 1973. [17] Degrémont: Memento technique de l'eau technique, Documentation, Paris, 1972. [18] Stopka, K.: Ozone-Activated Carbon Can Remove Organics, Water and Sewage Works, 88 p 1978 May. Trinkwasserbehandlung mit Aktivkohle und Ozon Körös, Z. Bei der Aufbereitung von — den Ansprüchen der Verbraucher und den Vorschriften in jeder Beziehung entsprechendem — Trinkwasser ist es bei mehreren Wasserwerken auch heute schon notwendig, die die herkömmliche Oberflächenwasser-Aufbereitung ergänzenden Stufen einzuführen. Vorerst ist die Filtrierung auf Aktivkohle anzuwenden, mit deren Hilfe die Beseitigung von minimum 25% anorganischen Stoffen erreicht werden kann. Die zwei Kennziffern der Technologie sind die Adsorptionsfähgkeit und die Filtriergeschwindigkeit. Erstere kann aufgrund von 500—100 stündigen im Laboratorium durchgeführten Versuchsergebnissen beurteilt werden, letztere versuchten wir halbtechnisch zu bestimmen. Die Aktivkohle Typ Filtrasorb 400 fanden wir am geeignetsten. Wenn die verwendet wird, so its es am zweckmässigsten bei der Aufbereitung von Donauwasser eine Filtriergeschwindigkeit von 3—4 m/Std und bei der Behandlung von Balatonwasser eine Geschwindigkeit von 6—8 m/Std anzuwenden. Bei der Behandlung des Wassers mit Ozon, erreichen wir keine bedeutende Verringerung von organischeh Stoffen. Nach der Ozonung hingegen, kann mit Hilfe der Aktivkohle durchschnittlich 50% der organischen Stoffe beseitigt werden. Ein wichtiger Parameter der Wasserbehandlung mit s Ozon ist die Dosis und die Kontaktzeit. Es dünkt, dass das Optimum zwischen 1,5—2,5 g/m 3 liegt und die Behandlungszeit für länger als 8 Minuten nicht geplant werden darf. Die vorhergehende Ozonung kann eine 30%-ige Einsparung von Aktivkohle ergeben und diese Technologie kann gleichzeitig als die modernste Losung für die ungarischen Wasserwerke empfohlen werden. Die Staubkohlen-Dosierung kann nur als Zwangslösung betrachtet werden. Damit ist keine messbare Reinigung zu hoffen.
