Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
8. szám - Molnár Béla–Dr. Kuti László: A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak környékének talajvízföldtani viszonyai
Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 347 A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak környékének talajvízföldtani viszonyai DE. MOLNÁR BÉLA*— DR. KUTI LÁSZLÓ** A Hidrológiai Közlöny 1978. évi 4. számában foglalkoztunk a címben feltüntetett tavak keletkezésével és limnogeológiai fejlődéstörténetével (Molnár B.— Kúti L. 1978). Jelen munka e természetvédelmi terület vízföldtani megismerésének folytatásaként a tavak környékének talajvízföldtani viszonyait, a talajvíz kémiai összetétele és a tavi üledékképzés közötti öszszefüggéseket mutatja be. A tavak környezetében 38 db tíz méteres mélységű fúrást mélyítettünk (1. ábra). A fúrásokkal egyidőben, 1974 augusztus végén és szeptember elején, tehát nyár végi mélyebb talajvízállásnál, kémiai elemzésre minden fúrásból vízmintát is vettünk. A mintákat hét kationra nátriumra, káliumra, kálciumra, magnéziumra, vasra, ammóniumra és mangánra, valamint hét anionra kloridra, hidrogénkarbonátra, karbonátra, szulfátra, nitrátra, nitritre és metakovasavra elemeztük. Megnéztük a vízminták összes oldottanyag tartalmát, összes keménységi fokát és karbonát keménységét német fokokban. (A kémiai elemzéseket a MÁFI laboratóriuma végezte.) A fontosabb eredményeket a következőkben értékelhetjük. A Kisréti-, Zabszék- és a Kelemenszéki szikes tavak környékén levő talajvizek kémiai jellemzői A talajvíz összes oldottanyag tartalma igen nagy. A legkisebb értékek is közel 1000 mg/l körüliek. Ez Fülöpszállás kivételével, a vizsgált terület Ny-i és K-i sávjában van. A legnagyobb 2—4000 mg/l érték pedig a tavak É—D-i irányú tengelyében jelenik meg. Ennek az az oka, hogy a felszín alatt levő legvékonyabb vízzáró réteg 0,5—0,9 m-rel éppen ebben a sávban van, így az egyébként is nyomás alatt levő talajvízből a kapillárisban felemelkedő víz itt gyűjti össze a legtöbb oldott anyagot (Molnár B.—Kuti L. 1978). Nyilván az is törvényszerű, hogy a legtöbb oldott anyagot tartalmazó talajvíz, a legjobban elszikesedett területtel, a legkisebb mélységben elhelyezkedő talajvízszinttel, a vízzáró rétegek elterjedésével és a morfológiailag is legmélyebb területtel esik egybe. A Kelemenszék-tó egyik kis szigetén mélyített fúrás talajvizének kiugróan nagy 8000 mg/l-nél nagyobb értékét a tó felszíni vizének keveredése okozza. A talajvíz legfontosabb kationjainak és anionjainak a százalékos értékét háromszögdiagramokon tüntettük fel (2. ábra). A kationok közül a szikes terület jellegének megfelelően a Na + a legfontosabb (3. ábra). A középső sávban eléri, vagy meghaladja a 600—1000 mg/l-t, de jelentős részen található még 1000—2000 mg/l feletti érték is. A tavak tengelyét jelentő középső sávtól Ny-ra és K-re általában 100—300 mg/l-re csökken az értéke. A Kelemenszék-tavi szigeten a Na +, az összes * JATE Földtani ós Őslénytani Tanszók, Szeged ** Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest oldott anyaghoz hasonlóan, ugyanazon okból szintén kiugróan nagy, 2599 mg/l. Látható tehát, hogy a Na + az összes oldottanyag tartalommal azonos irányban és hasonló tendenciával változik. A talajvízben oldott Ca + + általában nem sok. A legkisebb 10—50 mg/l érték a középső sávban található. Innen Ny-i és K-i irányban 50—75 mg/lnél nagyobb lesz az értéke. A Kisréti-tó Ny-i részén, és a vizsgált terület Ny-i határát jelentő Kígyós-csatornával párhuzamos sávban a 75 mg/l-t meghaladja. Ahol az összes oldott anyag és a Na + tehát kisebb mennyiségben volt jelen, ott a Ca + + nagyobb százalékban mutatkozott (4. ábra). Azt már korábban is láttuk, hogy a vízzáró rétegek átlagos karbonáttartalma jelentős százalékot ér el (Molnár B.—Kuti L. 1978). Összehasonlításképpen most megszerkesztettük a felszínközeli legnagyobb karbonát százalékot mutató rétegek elterjedését (5. ábra). A térképről az olvasható le, hogy a legnagyobb, 50—55%-os érték a Duna— Tisza közi Hátság felé eső oldalon van, abban az irányban, amely irányból a talajvízzel a karbonát jelentős része is érkezik. Ezen az oldalon a talajvízben oldott, nagy Ca + +-érték tehát, egyezik a legnagyobb karbonát százalékot mutató rétegek elterjedésével. A Kígyós-csatornával párhuzamos sávban azonban a kiugróan nagy karbonát százalékot elérő rétegek hiányoznak. Ennek oka valószínűleg a csatorna leszívó, és így a csatorna felé szivárgó vizek kioldó hatásában kereshető. A vizsgált talajvizek kémiai osztályozását a Laptyev és Priklonszkij-féle módszerrel végeztük el (1. táblázat) (Laptyev, F. F,—Priklonszkij, V. A. 1952). A talajvíz osztályozás a három fő kation, ill. anion egyenérték százalékaránya alapján történt. Ezek az értékek a 2. ábra háromszögdiagramjairól is jól leolvashatók. Ha valamelyik kation egyenértéke 50%-nál nagyobb, úgy nyilvánvalóan a kémiai összetételben ez a kation uralkodik. Ha az 50%-ot egyik kation sem éri el, úgy a víz kémiai összetételére mindkét kation közel egyformán jellemző, és így az elnevezésben mindkét kation neve szerepel, pl. az 1. táblázat 7—8. mintájánál. Ilyen esetben annak a kationnak van a neve elöl, amelyiknek az egyenérték-százaléka nagyobb. Ha három kation értéke van 25—50% között, úgy azonos meggondolásból a víz kémiai jellegének, ill. nevének meghatározásában mindhárom kation neve szerepel. Ilyen esetben vegyes kémiai összetételű talajvizekről beszélünk, pl. az 1. táblázat 8. mintájánál is. Amennyiben a kationok a mintában azonos mennyiségben szerepelnek, úgy a nevezéktanban a kationok neveit alfabetikus sorrendben rendeztük,
