Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
5. szám - Dr. Molnár B.–Kuti L.: A kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavak keletkezése és limnogeológiai története
Hidrológiai Közlöny 1978. 4. sz. 216 A Kiskunsági Nemzeti Park III. sz. területén található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék-tavak keletkezése és limnogeológiai története DK. MOLNÁR BÉLA* — KUTI LÁSZLÓ** A dél-alföldi szikes tavak földtani múltját és jelenét az MTA Szegedi Bizottsága céltámogatásával több mint egy évtizede kutatócsoport tanulmányozza. Több szikes tó tudományos feldolgozása után a munkaközösség újabb feladatként most a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó III. sz. területen található Kisréti-, Zabszék- és Kelemenszék tavakat választotta ki (1. ábra). A tavak a Kiskunsági Nemzeti Park földtanilag igen exponált helyén a Duna-Tisza közi homokhátság vízválasztó sávjától Ny-ra, annak- Duna-völgy felé lejtő oldalán, ott vannak, ahol a Duna-völgy és a Duna—Tisza közi Hátság találkozik. A területen található három szikes tó limnogeológiai fejlődéstörténetének megértéséhez a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozó területnél valamivel nagyobb területet kellett a kutatásba bevonni (1. ábra). A jelenleg vizsgált terület Ny-i határa a Kiskunsági-főcsatorna, korábbi nevén Kígyós, amely a Dunának egy régi mellékága, K-ről, pedig a budapest-kelebiai vasútvonal és a Duna-völgyi-főcsatorna (Átok csatorna) határolja. É-on Szabadszállástól ÉNy -ra, D-en pedig Fülöpszállástól DNy-ra található a terület. Hosszúsága 14,5 km, a legnagyobb szélessége pedig 8 km, amely összesen mintegy 10 km 2-nyi területet foglal magába. Az így körülhatárolt rész domborzatára jellemző, hogy 93—94 m-es tszf. magassággal középvonalában húzódik a legmélyebb, míg 95—96 m-es tszf. magasságban Ny-i és K-i részén a legmagasabb terület. A körülhatárolt területen belül É-on az állandóbb vizű Kisréti-, D-en a nyaranta gyakran teljesen kiszáradó Kelemenszék-, a kettő között a solt—kecskeméti betonúttói É-ra pedig a nyáron igen csekély vízzel rendelkező Zabszék-tó helyezkedik el. A tavak és velük szomszédos területek íöldtani képződményei A tavak és tágabb környezetük földtani és vízföldtani megismerésére kőzetmintákat gyűjtöttünk, majd 1,5 km-es hálózatban 38 tíz méter mélységű fúrást mélyítettünk, amelyeket a terület hossztengelyére merőlegesen I—IX Ny—K-i irányú szelvénybe csoportosítottunk (1—2. ábra). A gyűjtött kőzet- és fúrásmintákat hidrometrálásos szemcseelemzéssel elemeztük, majd CaC0 3-ra számított karbonát-tartalmukat határoztuk meg, a homokminták kvarcszemcséin szemcsealak-vizsgálatot végeztünk. * József A. Tudományegyetem Földtani és Őslénytani Tanszéke, Szeged. ** Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest. Az elemzési eredmények alapján megrajzoltuk a terület földtani térképét (1. ábra). A földtani térképen látható, hogy a legfinomabb és így a legjobb vízzáró üledék az agyag, a Zabszék és a Kelemenszék környékén található. A Kisréti-tó körzetében, a Zabszék és a Kelemenszék közötti területen, valamint a Kelemenszéktől D-re még szintén vízzáró anyag, finom kőzetliszt jelenik meg. Ettől a morfológiailag is legmélyebben fekvő finom üledékkel borított területtől Ny-ra és K-re is durvább szemcseösszetételű üledék, elsősorban durva kőzetliszt található, amely részben a környező magasabb helyzetben levő területek löszéből halmozódott át. Az áthalmozódás eredményeként az anyag a löszök szokásos szemcseösszetételénél lényegesen rosszabb osztályozottságú (3. ábra A). A 23. és 30. sz. fúrás környékén Fülöpszállástól D-re, két kisebb foltban, finom homok jelenik meg. Ez a terület felszínen levő legdurvább és így egyetlen kissé vízáteresztő üledéke. A megszerkesztett földtani szelvények a következő főbb üledéktípusokat tárták fel. 1. Alul, a legészakibb I. sz. szelvény és a 27. sz. fúrás kivételével, a legtöbb szelvény középszemű homokot ért el. A középszemű homok átlagosan 5—8 m vastag. A homok osztályozottsága elég jó. Az I. sz. szelvényben középszemű homok nem jelent meg. Néhány esetben azonban a középszemű homokban aprószemű homoklencse települt pl. a IV. sz. szelvény 14. és 16. sz. fúrásában. DNy-on a IX. sz. szelvény 35. sz. fúrásában 10 méterből néhány maximálisan 2 cm átmérőjű kavics szemcse is előkerült. Megállapítható tehát, hogy az üledék-kifejlődésben a vizsgált területen belül É-ról D felé 10 m mélységen belül, bizonyos durvulás tapasztalható. 2. A legészakibb I. sz. szelvény kivételével — ahol mint láttuk a középszemű homok hiányzik, csak aprószemű homok található — a középszemű homokra általában 2—4 m-es vastagságban jól osztályozott aprószemű homok települ. A VII. sz. szelvény 29. sz. fúrásában az aprószemű homokrétegben középszemű homoklencse jelenik meg. 3. A középszemű és aprószemű homokra vagy közvetlenül, vagy pedig finomszemű homok közbeiktatódásával mindenhol finomabb szemcseösszetételű vízzáróbb üledék települ. A földtani térkép ismertetésénél már láttuk, hogy a morfológiailag mélyebben elhelyezkedő központi területen általában agyag és finom kőzetliszt, a Ny-i és K-i magasabb területeken pedig főleg lösz áthalmozódásából származó durva kőzetliszt jelenik meg. Ez a kifejlődés a mélyebb vízzáró rétegekre is jellemző.
