Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Hembach Kamill: A vízellátás szellőztetési, levegőztetési és levegőbekeverési kérdései

94 Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. Hembach K.: A vízellátás meg. Ezzel ellentétben a víztechnológus a minél kisebb víztározó tér létesítését szorgalmazza — kivéve ha a víz technológiai célú pihentetése szükséges —, hogy a víz állásának, a víz pangásának s ezzel a különböző kémiai és biológiai másodlagos hatásoknak megjelenését kizárja. Más esetben, így a gázmentesítésnél is — a hatékonyság növelése érdekében — a nagyobb levegőmennyiség bevitele, ugyanakkor levegővel bevitt oxigén s egyéb szenynyező összetevők másodlagos kémiai, biológiai, bakterológiai hatásának kiküszöbölése érdekében a levegőbevitel csökkentése a cél. E látszólagos ellentmondásokat nyilván csak komplex szemléletű előkészítéssel lehet feloldani, s nem tartható az a szemlélet, mely szerint külön egységes feladat a vízműtelep, a víztechnológia, a tározás és a vízelosztás. \ Ide kívánkozik mint a vízellátás perifériális kérdése a medencék, műtárgyak szellőztetése, mely elsősorban a légtechnika feladatkörébe tartozik. A műtárgyak kialakításánál a legutóbbi időkig a szellőztetés kérdése helyett, a tározó medencéknél, a víztér feletti légtér pulzálásának egy csővel történő megoldását, illetve aknáknál a szellőzőfedlapot is elégségesnek tartották (4. és 5. ábra). Ugyanakkor különböző vizsgálatok szerint intenzív, akár természetes, akár mesterséges szellőztetés igen fontos, mert annak hiányában a páralecsapódás a műtárgy falain mikroorganizmusok elburjánzását eredményezheti. E problémát egyrészt a pangó terek megszüntetésével, másrészt a megfelelő légcsere biztosításával lehet megoldani. Nem elégséges különösen a perspektivikus vízfogyasztásokra méretezett, de a valóságos vízfogyasztások kezdeti, alacsony volta miatt hosszú ideig tárolt vizeknél a víz fluktuációjából, a medence lélegzéséből adódó légcsere. Ez esetben a vízpangással együtt jelentkezik a légtér pangása is. Célszerű tehát kisebb medencék műtárgyak (aknák, szivattyúakna stb.) esetén olyan természetes szellőzés biztosítása, melynél a külső szabad tér és belső légtér légállapot különbsége — egy-egy rövidebb napszaktól vagy időszaktól eltekintve — kisebb-nagyobb mértékben a hatékony légcserét biztosítani tudja. Ilyen szellőztetések kialakítására ma már többféle megoldás ismeretes (6., 7. és 8. ábra). Az egészségre káros vagy robbanásveszélyes anyagok (gázok, gőzök, ártalmas porok, füstök, ködök) kielégítő mérvű hígításához szükséges levegőmennyiség számszerűen is meghatározható. E szerint a hígító levegő mennyisége (F): F = ^

[m3/Ó] (1

) összefüggésből határozható meg, ahol K [m

3 gáz/ó] a fejlődő anyagok mennyisége kb [m

3 gáz/m

3 levegő] a szennyezett levegő maximális töménysége k/c [m

3 gáz/m

3 levegő] a rendelkezésre álló szellőző levegőben a vizsgált szennyező anyag esetleges töménysége A szükséges légcseretényező (n): Kétcsöves szellőzés w/m 6. ábra. Szellőzést biztosító kétcsöves szellőzés aknáknál Abb. 6. Entlüftung sichernde zweirohrige Entlüftung bei Schächten 7. ábra Kétcsöves szellőzésre való átalakítás megépült medencéhez Abb. 7. Umänderung auf zweirohrige Entlüftung bei errichteten Becken ahol V [m

3/ó] az (1) képlet szerint Vh [m

3] a szellőztetett tér nagysága n levegőcsere arány/óra. Az adott összefüggésekkel számolható és vizsgálható a szellőzés kívánatos feltétele is, illetve utólag elemezhető annak megléte. Adott tározómedence és vízminőség (pl. gáztartalom) esetén vizsgálható a szellőzés hatása, megfelelősége (10. ábra) . A jövőre kívánatos volna a szellőzési feltételek legalább ilyen mélységű eseti rendszer vizsgálatának elvégzése.