Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Csanády Mihály–dr. Deák Zsuzsa: A vízfertőtlenítés néhány elméleti és gyakorlati kérdése

76 Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. Dr. Csanády M.—dr. Deák Zs.: A vízfertőtlenítés a vízben ammónia van, és erősen klórozunk, a tri­klór-amin megjelenése miatt a víznek kellemetlen mellékíze, ill. szaga lesz. Ez a jelenség egyébként a fővárosi felszíni vízmű ese­tében is jelentkezik, és a szagpanaszok egy részét a téli hónapokban a diklór-amin és a triklór-amin okozza. A szennyvizek ammónia tartalma a felszíni vizek ammónia tartalmánál nagyságrendileg nagyobb. Ebből következik, hogy a szennyvíz fertőtlenítése esetén ammó­nia jelenlétével gyakorlatilag mindig kell számolnunk, így a fertőtlenítés során klór-amin-képződés minden eset­ben fellép. A szennyvizek esetében ennek a klórszükség­let meghatározása szempontjából is jelentősége van. Ha nagy ammónia tartalmú vizet klórozunk, az az érde­kes jelenség lép fel, hogy az adagolt klórmennyiség növe­lésével a fölös szabad klór mennyisége egy darabig nő, utána viszont csökkenni kezd, és csak jóval nagyobb klórmennyiség esetében kezd újra növekedni. Ezt a je­lenséget töréspontnak nevezik, mivel az ábrán törés mutatkozik. A hatásos klórozáshoz azt tartják szüksé­gesnek, hogy a klórozás a töréspont utáni szakaszon menjen végbe, vagyis a klór-amin képződéshez szüksé­ges klórmennyiségnél nagyobb mennyiséget adagoljunk. Ezt nevezik egyébként töréspontrklórozásnak, amely műveletet egyébként a fertőtlenítés végrehajtásán kívül mint nitrogéneltávolítási módszert is alkalmazzák egyes esetekben. Klórozott termékek keletkezése A klórozás hátrányos hatásai közé sorolják azt a jelenséget, hogy a klór a vízben jelenlevő termé­szetes és mesterséges anyagok tekintélyes részével reakcióba lép, és azokat klórozott származékokká alakítja. Ez a folyamat a fertőtlenítés szempont­jából annyiban is hátrányos, hogy az ilyen reakció­ra fordítandó klórmennyiség a fertőtlenítésből mintegy kiesik, viszont a klórigényt megnöveli. A nagyobb porbléma viszont az, hogy az így kelet­kező klórozott termékek a víz felhasználása szem­pontjából kedvezőtlenek. Például közismert, hogy a fenolból a víz klórozásakor különböző klór-feno­lok képződnek, amelyek igen kellemetlen szagúak. Maga a fenol még néhányszor tíz mikrogramm/liter mennyiségben sem okozna a fertőtlenítés szempont­jából nehézséget, a keletkező klór-fenolok azonban már néhány mikrogramm nagyságrendben is kelle­metlen szagúvá, csaknem ihatatlanná teszik a vizet. Újabban vált ismeretessé, hogy nemcsak a fenolok klórozódnak, hanem igen sok más alifás és aromás vegyület is klórozott termékké alakul az ivóvíz vagy szennyvíz klórozása során. Az Egyesült Államokban 1974-ben jelentek meg először olyan közlemények, amelyek szerint a kló­rozás melléktermékeinek esetleg közvetlen egész­ségkárosító, pl. rákkeltő hatása is lehet [6]. New Orleans város vízművével kapcsolatban, amely a Missisippiből nyeri a vizét, merült fel először ilyen aggály. Tulajdonképpen nem tisztázódott, hogy a káros anyagok ebben az esetben egyértelműen a kló­rozás hatására keletkeznek-e, vagy pedig ipari szennyezésként már eleve jelen voltak a folyóban. Tény az, hogy széleskörű kutatómunka kezdődött meg a klórozott termékek azonosítására és egészség­ügyi hatásának vizsgálatára [7, 8]. Az azonosítás­ban jelentős eredményt értek el, van közlemény, amely szerint 253 vegyületet konkrétan sikerült azonosítani [10]. Ezek egy része közismert vegyü­let. Például az összes ilyen jelleggel vizsgált fel­színi vízmű vizében sikerült kimutatni kloroformot és más, viszonylag egyszerű klórozott termékeket, de azonosítottak hosszabb alifás-szénláncú vegyü­letet és aromás klórozott termékeket is. A Környezetvédelmi Hivatal (EPA) jelentése alapján 1976-ban hivatalosan is közzétették egy felmérés eredményét, amely szerint 50 vízellátó rendszer esetében az ivóvízben mért kloroform koncentráció és az ellátott terület 3 évi rák okozta halálozása között statisztikailag szignifikáns korre­láció volt megállapítható [11]. Bár ezt más fel­mérés még nem erősítette meg (sőt másik 43 város­nál nem találtak szignifikáns korrelációt), az vi­szont tény, hogy a rákkutató intézet (Nat. Cancer Institut) közlése szerint [17] laboratóriumi kísér­letben a kloroform patkányoknál és egereknél rá­kot okozott, és ezért a kloroform használatát koz­metikai szerekben, élelmiszer-adalékként és emberi használatra kerülő drogokban betiltották. Az ivó­víz kloroform tartalmának csökkentése ill. a kép­ződés megelőzésére is dolgoztak már ki javaslatot [12]. Fertőtlenítés ózonnal Ózonnal a fertőtlenítés minden nehézség nélkül elvégezhető. Eddig semmilyen jel nem mutat arra, hogy az ózonos vízkezelés során káros melléktermé­kek keletkeznének. Tény azonban az is, hogy az ózonizálást ilyen szempontból jóval kevésbé vizs­gálták, mint a klórozást. Az ózonizálás térhódítása szempontjából lénye­ges az, hogy az ózonizálás során kellemetlen szagú vagy ízű melléktermékek nem keletkeznek, sőt az ózon közvetlenül roncsolja a vízben eredetileg jelen volt kellemetlen szagú vagy ízű vegyületeket is. Az ózont ezért napjainkig általában ott használják, ahol a víz fertőtlenítésén kívül az íz és a szag eltávo­lítása is lényeges. Az ózonizálás hátránya — a magasabb költség mellett —-, hogy fölös ózon a vízben gyakorlatilag nem marad, illetve gyorsan lebomlik, ezért a háló­zatban fertőtlenítőszer szintet ózonnal nem lehet tartani. Ezért jónéhány vízmű esetében az ózont klórozással kombinálják, vagyis a fő fertőtlenítés ózonnal történik, a maradék fertőtlenítőszer-szint beállítására azonban a klórozást használják. Hazánkban jelenleg egy vízműnél végeznek ózo­nos vízkezelést az organoíeptikus tulajdonságok ja­vítása céljából. Bizonyos üzemeltetési problémák­tól eltekintve, a tapasztalatok kedvezőek. Klórdioxid A vízkezelés terén sokan az ózonnal egyenértékű­nek tartják a klórdioxidot (C10 2) . Hatásmechaniz­musa a többi klórvegyületétől eltérő, nem képez kellemetlen melléktermékeket, sőt jelentős a szagta­lanító hatása. Elterjedését — árán kívül — az is akadályozza, hogy robbanásveszélyes volta miatt alkalmazása különleges feltételeket igényel, álta­lában csak a helyszínen állítják elő. Előnye, hogy erős a szervesanyag-roncsoló ké­pessége. Baktericid hatása jó, és a vezetékben is tartható vele jelentős fertőtlenítőszer szint. A bak-

Next

/
Oldalképek
Tartalom