Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Oroszlány István: A csapadékból származó lefolyás számításának új módszere

Dr. Oroszlány I.: A csapadékból származó lefolyás Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. 69 A lefolyásban található lényeges eltérés fő okát — általában nagyságrendi különbségről van szó — gyakorlatilag csak a talajban kereshetjük, hiszen még a talajhasználat is azonos, mindkét terület szántóföldi használatban van, búza és kukorica főnövényekkel. A felszíni vízképződés számszerű kapcsolatba hozható a talaj fizikai jellemzőivel. Tavasszal — a mértékadónak kínálkozó III—IV hónapokban — általában, de a belvízveszélyes időkben különösképpen feltételezhetjük, hogy az őszi-téli csapadékok hatására a talajszelvény vízkapacitásig telítődött. A talajfagy különleges szerepére e hónapokban már nem kell számítanunk. így a felszíni vízképződést, ill. a talajba szivárgott vizek mélyebb rétegekbe való vezetésének lehetőségét ilyenkor a szelvény legkisebb vízvezetőképességű rétege határozza meg. Nagy összefüggő területek talajfizikai jellemzésére, nagy méretarányban (1:25 000) ma csak a Kreybig-féle talajismereti térképek állanak rendelkezésre. Munkánk során erre kellett támaszkodnunk. Nézzük mit mondanak ezek a térképek arról amit a felszíni vízképződésben a talaj szerepének jellemzésére felhasználhatnánk. A Kreybig-féle talajismereti térképek jelölései szerint a Kondoros völgyi öblözet talaja ,,jó víztartó és vízvezetőképességű", míg a Mirhó-Gyócsi öblözet 75%-ban „gyengevízvezetőképességű, vizet erősen tartó, erősebben repedező", 25%-ban pedig „közepes vízvezető képességű, vizet erősebben tartó, erősebben repedező, sekély termőrétegű" talaj. A sekély termőrétegűséget a szikes vízzáró réteg okozza. Ez a két meghatázorás a talajok vízgazdálkodásbeli különbségét jól jellemzi, azonban a felszíni vízképződés szempontjából történő számszerű összevetéshez paramétert nem ad. Erre legfeljebb a térképek „Magyarázó füzetei"-ben levő jegyzőkönyvek 5 órás kapilláris vízemelési adatai lennének alkalmasak, ha ez utóbbi paraméter és a talajszelvények vízvezetőképessége közötti összefüggésre Mados által adott [5] jelleggörbét (1. ábra) alapul fogadjuk el. Fenti talajjellemző kétségtelen előnye, hogy a Kreybig-térképek révén országosan feltérképezett paraméter, azonban a talaj vízvezetőképességének jellemzését illetően megbízhatósága tekintetében újabban el nem hanyagolható kétségek merültek S hy 1. ábra. A talaj vízvezetőképessége és talaj fizikai paraméterek közötti összefüggés Mados [5] szerint (pue. 1. C&H3b Mejtcdy eodonposodnocmbio u MexanuiecKUMU xapaKmepucmuKaMu zpynmoe no Madout (5) Abb. 1. Zusammenhang zwischen der Wasserleitfähigkeit des Bodens und den bodenphysikalischen Parametern laut Mados [5] fel. Helyette ma a K ,,Hidraulikus vezetőképesség" mint a talajrétegeket vizsgálatunk szempontjából jobban jellemző paraméter ajánlható. Ez utóbbinak országos feltérképezése azonban még nem történt meg. A K talaj paraméter maghatározási módszeréből kifolyóan vannak ugyan szintén fenntartások, jobbat azonban a talajtannal foglalkozó szakértőink sem tudnak ma még ajánlani. Akárhogyan legyen is a tavaszi felszíni vízképződést (a szelvény vízvezetőképességét) jól jellemző talaj paraméter tekintetében a helyzet, egy kétségtelen, hogy a két öblözet lefolyási értékei közötti különbséget gyakorlatilag tavasszal a talajok vízvezető ill. nyáron a víznyelőképességei közötti különbség terhére kell írnunk. A Tiszavölgy alföldi területeinek hidrológiai hasonlóságát és sík jellegét ismerve, a talált jelentős talajfizikai eltérés alátámasztja, hogy szántóföldi hasznosítás esetén mindenekelőtt a talajszelvény vízvezetőképességében mutatkozó különbségek okozhatják a lefolyásban mutatkozó eltéréseket. Annál is inkább, mert a mértékadóként mutatkozó III—•IV havi időszakban általában is, de kritikus esetekben mindig feltételezhetjük, hogy ekkor a víznyelőképesség gyakorlatilag a talajszelvény vízvezetőképességével azonos. Ha tehát a felszíni vízképződés tekintetében a területünket foltonként minősíteni akarjuk, azt a jellemző talajszelvények legkisebb vízvezetőképességű rétegeinek megfelelő paramétereivel tehetjük meg. Ilyen értelemben területünket akár kategóriákba is sorolhatjuk. Ha pedig a két mintaöblözetünket fenti paraméterrel minősíteni tudjuk, a lefolyások azonos való-, színűséggel várható kritikus értékeit ezen az alapon bárhova interpolálhatjuk, adaptálhatjuk. Csak a vizsgált területek fenti talajparaméterrel jellemzett kategóriába sorolását kell elvégeznünk. Ehhez a terület talajfizikai feltérképezése szükséges, mely az arra alkalmas talajtani paraméter részletes vizsgálatát kívánja meg. A mintavételi helyek sűrűsége — üzemi vízrendezési tervek esetében — olyan legyen, hogy a kategóriába sorolás akár táblánként is elvégezhető legyen. Erősen foltos területeken, ahol a homogenitás táblán belüli biztosítása érdekében részleges talajjavításra, vagy a táblahatárok módosítására van szükség, a vizsgálati helyeket tovább kell sűríteni, hogy a vizsgálat a homogenizálást célzó munkák tervezéséhez is eligazítást adjon. A két mintaöblözet mérési adatainak felhasználása során felvetődhet még a kérdés, hogy az a különbség, amit az öblözetek talaj vízjárásainak öszszehasonlító vizsgálata során tapasztaltunk, és a fentiekben már bemutattunk, okoz-e a továbbiakban zavart. A talajvíz jellemzésére nem elég megadni egy általánosságban jellemző (pl. középvíz) értéket, mert a vízjáték nagysága, a talajvízjárás normális, vagy eltolódott volta a tavaszi kritikus időszakban ettől jelentős mértékben eltérő értéket adhat. Ez is ugyan évenként változik, de megadhatók a különböző valószínűséggel várható statisztikus értékei. A III—IV hónapok adataira vonatkozóan a két öblözetre a következőket találtuk. Gsekő kapcsolatvizsgálatai [1,3] szerint Kondorosvölgyben a napi lefolyások értékére a talajvíznek