Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

12. szám - Aujeszky G.–dr. Scheuer Gy.: Felszínközeli vízbeszerzési lehetőségek Füzesabony–Mezőkövesd térségében

Aujeszky G.—dr. Scheuer Gy.: Felszínközeli vízb'eszerzés Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. 559 A vízvezető réteg I. és II. kutatási területeken érvényesülő igen jó vízvezető képessége (egyedi próbakutakban végzett szivattyúzások eredményeiből számítva k4ti = 3,0X 103 m/sec) a különböző eredetű vízhozamok oly mértékben kedvező völgyirányú továbbvezetését biztosítja, hogy a vízvezető homokos kavics összlet ezeken a területeken nem is tud teljes mértékben telítődni vízzel. Átlagos talajvízállás mellett a homokos kavics felső, kb. 2—3 m vastag része szárazon marad (2. ábra). A II. kutatási terület D-i részén a természetes völgyirányú áramlásban részt vevő vízhozam kb. 10 000 m

3/napra becsülhető. A III. kutatási területre érve azonban a vízvezető összlet vízvezető képessége relatíve csökken (£áti — = 1,0X103 m/sec). így a völgyirányból érkező vízhozamok továbbszállítása nehezebbé válik. A vízadó homokos kavics összlet telítődik és a vízszint a terepszint közelébe (0,5—1,0 m) emelkedik. Ennek következtében az élővízfolyások (Rima-, Eger-, ill. Laskó-patakok) a vízadó összlet megcsapolóivá válnak (kb. 1000 m

3/nap/km nagyságrendben). Továbbá a vegetációs időszakban a vízkészlet jelentős fogyasztójává válik az evapotranspiráció is. Tehát a III. kutatási terület a völgyirányú áramlással É felől érkező vizek megcsapolási területeként értékelhető. 4.2.2. A felszínközeli vízadó összlet természetes vízháztartása az Ostoros—Kánya patakok völgyében (a IV. kutatási területen). Szihalom, Mezőszemere községek, valamint Mezőkövesd közötti IV. kutatási területünknek csak a D-i részén jelentkezik összefüggően a felszínközeli negyedkori homokos kavics vízadó összlet. Az É-i részen — M3-as út, miskolci vasútvonal környéke — csak a meglevő, valamint a hajdani (ma már eltemetett) patakvölgyekben kanyargó negyedkori homokos kavics mederágyak találhatók (3. ábra). A vízadó rétegekben völgyirányban áramló vizek az élővízfolyások által a vízadó rétegbe betáplált vizekből, valamint a beszivárgási időszakokban a csapadékból beszivárgó és talajvízfelszínig lejutó vizekből származnak. Vizsgálatunk szerint a IV. kutatási területünk É-i részén az Ostoros-patak vize még alacsony patakvízállás esetén is betáplál a vízadó rétegbe. Hasonló adottság valószínű — bár konkrétan nem vizsgáltuk — a Kánya-pataknak a kutatási területünktől É-ra levő szakaszán is. A terület középső részén közepes vízállás mellett az Ostoros-pataknak sem tápláló, sem megcsapoló hatása nincs a vízadó összletre. D-en viszont mind az Ostoros-, mind a Kánya-patak megcsapoló hatása kimutatható. Ugyancsak D-en a 2—3 m körüli átlagos talajvízmélység a vegetációs időszakban evapotranspirációs vízveszteséget is lehetővé tehet. Összefoglalóan: megállapítható, hogy ebben a völgyben is É-on élővízfolyásokból betáplált, valamint csapadékszivárgásból származó vizek áramlanak D felé (mintegy 7000 m

3/napra tehető nagyságrendben), mely vízkészletet D-en az élővízfolyások megcsapolnak, ill. felléphet evapotranspirációs vízfogyasztás is. 4.3. Vízműves vízkitermelés lehetőségei A vizsgált kutatási területeken tartós, folyamatos víztermelés a vízkivétel hatására kialakuló regionális depresszió járulékos vízforgalma terhére létesíthető. A szóban forgó felszínközeli vízadó rétegek vízföldtani adottságai közepette járulékos vízforgalomra lehet számítani egyrészt — a felszíni vízfolyások vízkészletéből: a) a tápláló jellegű vízfolyásszakaszokon többlet vízbetáplálás formájában; illetve b) a megcsapoló jellegű vízfolyásszakaszokon a megcsapoló hatás megszűnése és a vízbetáplálás megindulása formájában; másrészt — az evapotranspiráció csökkenéséből, illetve megszűnéséből eredően. A fentiek szerint a várható depressziós hatásterületen maximálisan mobilizálható járulékos vízforgalom becsült értékeiből kiindulva, az Eger-patak völgyében levő kutatási területeinkről — két vagy három vízműtelepet létesítve, célszerű kútszám és kútelrendezés mellett — a felszínközeli vízadó rétegekre telepített kutakkal kitermelhető vízhozam kb. 20 000—25 000 m

3jnap nagyságrendűre tehető. Az Ostoros-patak völgyében levő kutatási területünk esetében ugyanez kb. 8000 m

3\nap nagyságrendű A vízkutatásunk során mélyített 80—90 m mély feltáró fúrások és a környéken meglevő mélyfúrású kutak adatai alapján mélységi homokrétegekből is van lehetőség — korlátozott mértékű — vízbeszerzésre. A mélységi vízadó rétegek iszapos finomhomok kifejlődése miatt csupán 15—20 l/p/m-es fajlagos vízhozamok és (10—15 m-es leszívásokat feltételezve) kb. 300 m

3/napos kutankénti vízhozamok érhetők el. A mélységi homokrétegek öszszefüggő, regionális elterjedésére való tekintettel — a kutanként várható szerényebb vízhozamok ellenére — kb. 4000—5000 m

3\napot is elérő kitermelhető vízhozam valószínűsíthető a mélységi homok vízadó rétegekből az Eger-patak völgyének vizsgált szakaszán. Az Ostoros-patak völgyében ugyanez kb. 2000 m

3\napra tehető. A fentieket összegezve, az Eger-patak völgyében kb. 25 000—30 000 m

3\nap, az Ostoros-pataíc völgyében pedig kb. 10 000 m

3jnap nagyságrendű vízműkapacitás látszik megvalósíthatónak. 4.4. A megkutatott víznyerő területek vízminőségi viszonyai Az előző fejezetekben ismertetetteknek megfelelően a megkutatott terület vízminőségi viszonyait is, alkalmazkodva a korábban már közölt felosztáshoz, négy területegységre bontva tárgyaljuk (5. ábra). I. Andornaktálya—Nagytálya közötti terület. A vízvegyvizsgálati eredményekből megállapítható, hogy a területen a felszínközeli kavicsos réteg vize közepes sótartalmú (550—650 mg/l) és keménységű (22—24 nkf). A víz kalcium-hidrogénkarbonátos típusú, a klorid iontartalom csekély, a szulfát ion 80—180 mg/l mennyiségben volt kimutatható.