Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
12. szám - Aujeszky G.–dr. Scheuer Gy.: Felszínközeli vízbeszerzési lehetőségek Füzesabony–Mezőkövesd térségében
Aujeszky G.— dr. Scheuer Gy.: Felszínközeli vízb'eszerzés Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. 555 gosan 20 m mély fúrásra került sor. Andornaktálya és Nagytálya községek közötti területen (I. kutatási terület) 13 db; Maklár, Füzesabony, Szihalom községek közötti területen (II. kutatási terület) 37 db; Füzesabony, Dormánd, Besenyőtelek, Mezőtárkány, Mezőszemere, Szihalom községek által közrezárt területen (III. kutatási terület) 49 db; Szihalom, Mezőszemere, Egerlövő községek, valamint Mezőkövesd által közrezárt területen (IV. kutatási terület) pedig 39 db fúrás mélyült. Néhány helyen, ahol a 20 m-es mélység nem volt elegendő a kavicsösszlet feküjének elérésére, 25—30 m körüli mélységű fúrásokat létesítettünk. A fúrásokat próbakúttá képeztük ki és megszivattyúztuk. A szivattyúzott víz helyszíni vízvegyvizsgálatára került sor. A fúrások helyén vízszintfigyelő kutakat hagytunk hátra az egyidejű vízszintek észlelési lehetőségének biztosítására, továbbá a vízjárás későbbiek során történő figyelésének lehetősége céljából. Figyelőkutak létesítésétől csak néhány helyen tekintettünk el, ahol létesítésük a mezőgazdasági művelést nagymértékben akadályozta volna. A mélységi vízadó rétegek feltárására 5 db 80—90 m mélységű fúrást mélyítettünk a Il-es kutatási területen. Egy fúrást Maklár község D-i határában, két fúrást Maklár és Szihalom között, egyetegyet pedig Füzesabony, illetve Szihalom községek határában létesítettünk. A fúrásokban az Eötvös Loránd Geofizikai Intézet karotázsvizsgálattal határozta meg a mélységi vízadó rétegek elhelyezkedését. 4. Megállapítások — következtetések 4.1. Vízföldtani sajátosságok 4.1.1. A felszínközeli kavicsos rétegek vízföldtani adottságai. A vízkutatási munkálatok eredményei alapján megközelítő pontossággal és részletességgel tisztázódott a Laskó és Kánya patakok közötti területen kifejlődött víztartó kavicsos rétegek helyzete, mélysége, elterjedési területei és kifejlődése. E víztartó rétegről általánosságban már voltak ismeretek (Rónai A.), amelyek a korlátozottan rendelkezésre álló adatokra támaszkodtak, azonban e vizsgálatokkal sikerült részleteiben is tisztázni a ténylegesen kialakult adottságokat. A Mátra és Bükk-hegységből eredő patakok köztudottan nagy mennyiségű törmelékanyagot szállítottak. A patakok által szállított törmelékanyag a hegység közvetlen előterében a völgybevágódás és a területek emelkedése miatt teraszokká váltak, a közelmúltban szállított törmelékanyag pedig kitölti a jelenlegi völgyeket teljes szélességében. Az alföldi részeken a hegységeket kísérő süllyedő területeken a szállított anyagból a patakok törmelékkúpokat hoztak létre, amelyek öszszefogazottan kapcsolódnak egymáshoz. Ennek megfelelően a hegység süllyedő előterében megközelítően összefüggő törmelékkúpsorok jöttek létre az alföldre kifutó patakok által szállított törmelékanyagból. A közelmúltban végzett feltárásokkal lényegében a Laskó, Eger, Ostoros és a Kánya patakok által felhalmozott kavicsos összletnek csak a hegység felé eső részét, tehát az északi felét vizsgáltuk meg, miután ez az összlet az irodalmi adatok szerint az Alföldre mélyen benyúlik, fokozatosan elfinomodva. Az Eger-patak völgyében települő kavicsos víztartó összlet már régóta ismeretes volt, főleg Eger város környékén. A réteg vízadó képessége és kedvező vízutánpótlódása miatt már korábban több helyen hasznosították vizét. Ezeknek az ismeretében indultak meg a kutatások, amelyek lényegében kedvező eredménnyel zárultak. Az Eger-patak völgye Andornaktálya és Nagytálya között kb. 300 m szélességű és a kavicsos réteg feküje általában 6—8 m mélységben található. Vastagsága átlagban 3—4 m, de helyenként a 6—8 m-t is eléri. Maklár alatt a völgy tölcsérszerűen kiszélesedik és Füzesabony—Szihalom között már a 4 km-t is meghaladja és ennek megfelelően a vízadó kavicsos réteg is vízszintes irányban jelentősen kiterjed. A próbafúrások eredményei szerint a Maklár—Füzesabony—Szihalom közötti kutatási terület kavics vastagság szempontjából 2 részre bontható. A Ny-i területrészen a fekümélység 18—20 m, és a víz alatti kavicsvastagság 12—15 m-t is eléri, addig a K-i részen a kavicsos rétegösszlet feküje 6—8 m mélységben van és a vastagsága 3—5 m-t tesz ki. Az összefüggő kavicsréteg alatt a fúrások szerint a K-i területrészen helyenként kis kavicslencsék fejlődtek ki. A területen belül kimutatott fekü- és kavicsvastagsági eltérés arra utal, hogy a Ny-i rész megsüllyedt és ebbe a süllyedékbe rakta le az Eger-patak kavicsanyagát, míg a K-i oldal ebből a mozgásból kimaradt. A Bp.—Miskolc vasútvonaltól D-re levő feltárási területen is folytatódik az egyes területrészek között kimutatott fekü és kavicsvastagsági különbség, sőt annyira fokozódik, hogy Füzesabonynál egy „fiók" medence kialakulásáról beszélhetünk. A terület K-i felén a fekü mélysége 6—12 mben van a terep alatt és a kavics vastagsága is csak 4—6 m és kisebb mértékben vastagszik D felé. A Ny-i részen Füzesabony—Dormánd—Mezőtárkány közötti területen a vizsgálatok szerint az Eger-patak kavicsanyaga egyesül, ill. összefogazodik a Laskó-patak által szállított törmelékanyaggal, amelyek a lehatárolt területen belül egy kisebb „fiók" medencét töltöttek fel. E medencében egyes helyeken a kavicsos réteg fekümélysége eléri, ill. meghaladja a 40 m-t. Feltételezhető, hogy DNy-i irányban ez tovább folytatódik, mivel a fúrásokkal nem került lehatárolásra. A 30—40 m-es kavicsvastagságnak — amelyen belül több helyen iszap és agyagréteg települ közbe — megfelelően a víznyerési lehetőségek e részen igen kedvezőek (2. ábra). A IV. sz. kutatási területen, amely Szihalom— mezőkövesdi vonaltól D-re terül el, az OstorosKánya patakok által lerakott kavicsos vízadó réteg vizsgálata történt meg. Az adatok szerint a terület északi részén nincs összefüggő, egységes kavicsréteg, hanem csak az Ostoros- és Kánya-patak völgyét kísérő törmelékanyagot sikerült kimutatni. Ezek D-i irányban fokozatosan szélesednek, majd összefogazódnak és délebbre egyesülnek az Eger-pa-
