Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
12. szám - Dr. Öllős G.: A víz újrahasználata a vízellátásban
536 Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. Dr. öllős G.: A víz újrahasználata Az <x» és R (11) egyenletbe helyettesítése után: (14 ) Ezen egyenletet grafikusan a 7. ábra mutatja [14]. A róla adódó fontosabb következtetések az alábbiak. a) Ha nincs tisztítás (Si = 1) és ai=R, akkor ez azt jelenti, hogy az i komponens koncentrációja az újrahasználat számával arányosan nő. b) Ha az i komponens eltávolítása csak nagyon kis mértékű (1<<S(<2), az, a* halmozódási tényező értéke rohamosan csökken. Különösen ez a helyzet R nagy értékeinél. Vagyis: már a részletes tisztítás is igen jelentősen csökkenti a halmozódási tényező értékét. c) Ha 2, akkor cti mindig kisebb az egységnél, függetlenül ii-től. Ez azt jelenti, hogy ha a szennyvíztisztítás az i komponens több mint 50%-át eltávolítja, akkor az i komponens halmozódása már mindig elkerülhető. Továbbá: a* állandó értékeinél az R = oo értékekhez tartozó szeparálási tényező az R= l-hez tartozó szeparálási tényező értékének csak kétszerese. I'élda. Ha feltételezzük, hogy az ivóvíz megengedhető klorid-ion koncentrációja 100 mg/l, s hogy az egyszeri körfolyamatnál a növekedési tényező (zJOci) ' 25 mg/l, akkor a (13) egyenletből a halmozódási tényező aci = 0,8. Ha Ii = 5, akkor a szeparálási tényező a (14) egyenletből: Sci= 1,9. Ez azt mutatja, hogy a szóbanforgó szennyvíztisztítás során a mineralizációra is szükség van. Minthogy azonban a mineralizáció mértéke viszonylag kicsiny, így az várhatóan a szokásos szennyvíztisztítási műveletekkel is elérhető. Az eddigiek alapján a jövő szempontjából különösen a következők szem előtt tartása fontos. Az újMÉSZ rahasználati tényező (R) közvetlen újrahasználati rendszerben (5. ábra) állandó és rendszerint nagy. A felszíni vízből közvetett újrahasználati rendszerben (4. ábra) az R újrahasználati tényező többnyire kisebb. Azonban gondolni kell arra, hogy ha a felszíni vizekbe vezetett szennyvizek mennyisége tovább nő, úgy az R újrahasználati tényező (arányszám) értéke is nagyobbá, a vízfelhasználás szempontjából kedvezőtlenebbé válik: a sokféle szennyező anyag halmozódásából származó kockázat növekedése pedig előbbutóbb közegészségügyi problémákhoz vezethet! Ennek elkerülése miatt a kutatásoknak a még megengedhető halmozódási tényező nagyságrendje tisztázása irányába kell határozottabban fordulni. 6. Tisztítási módok a vízújrahasználat céljából A vízújrahasználat céljait szolgáló szennyvízutótisztítás célszerű módjai egyre inkább tisztázódnak. Az egyes műveletek szerepe és hatásossága a példaként szereplő Lake Tahoe-i utótisztítási folyamatábrán számszerűen is követhető (8. ábra [8]j. Az utótisztítás első részében a kémiai derítés szerepe alapvető: a lebegőanyagokat, foszfort zömmel eltávolítja. Egyéb szerepe: a) néhány toxikus nyomelemet eltávolít, b) a kalciumot és magnéziumot csökkenti, így az összes oldott anyag mennyisége is csökken, c) részletes fertőtlenítés is jelentkezik azáltal, hogy pH értékét az ammónia kiűzés (stripping) céljából mintegy 1,5 órán át kb. 11-es értéken tartjuk. A szennyvíz-utótisztítás szerepe a vízminőségszabályozásban tehát tulajdonképpen kettős: 1. a tisztított szennyvízből a szennyező anyagokat szeparálja; KLÓRGÁZ 8. ábra. A Lake Tahoe-i ( USA ) szennyvíz-utótisztítás folyamata, a műveletek hatékonysága Közvetett vízhasználat Puc. 8. npoyecc doonuctmcu cmotHbix eod, npuMeHneMbiü e CILIA (03. Taxoe), 3(fi<fieKmuehwcmb onepaifuü nocpencTBeHHoe ofiopoTiioe ncn0jib30BaHne Abb. 8. Abwassernaehklärungsprozess am Lake Tahoe (USA ), Effektivität der Operationen Mittelbare Wasser ver Wendung
