Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

2. szám - Dr. Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése

52 Hidrológiai Közlöny 1978. 2. sz. Dr. Rónai A.: Az alföldi mélységi vízfigyelés <Pue. 2. Moufnocmb lemeepmuiHbix orruiOMcemiü Ha BÉHeepcKOÜ HU3M£HH0ctnii u pacnoAooiceHue CKeaytcun B.T.r.H. (MA0M) Abb. 2. Mächtigkeit der quartären Formationen in der Tiefebene und Ort der Brunnen des Ungarischen Staatlichen Geologischen Instituts (MAFI) Dévaványa táján válik egyhangúvá a kép, a nagy vastagságú tarka agyag összletben homokot csak elvétve és kis vastagságban találunk. A negyedidőszaki rétegek alatt egyes helyeken közvetlenül felső pannóniai sűrűn váltakozó homok-agyag rétegek következnek. Ilyen a helyzet a Duna—Tisza közi homokhátságon (Kunadacs, Kerekegyháza, Kecskemét fúrásaiban). Másutt a pliocént nagy vastagságú agyagrétegek zárják le (Pl

3), ezek a felső pannóniai rétegekre (Pl

2) települnek. Az Alföld legvízszegényebb rétegei ezek. A Jászságban és a Tiszántúl mély fekvésű részein található ez a rétegösszlet. A tarka agyagsorozatokkal egy földtani szintben helyenkint homokos és kavicsos rétegek települnek a negyedidőszaki és felső pannóniai rétegek közé; ilyen Csongrád— Mindszent vidéke. Földtani koruk szerint ezeket is Pl

3-mal jeleztük, de a jelek mellett ,,h" (homokos) ós „a" (agyagos) betűkkel feltüntettük a rétegsor jellegét. A szelvények közlik a rétegvizek hőmérsékleti viszonyait a 20 °C és 40 °C izoterma mélységvonalának megadásával. Bemutatják a nyomásviszonyokat is azzal, hogy jelölik a nyomásgradiensek alakulását a mélységi víztartókban. A negatív nyomásgradiens lefelé tartó vízmozgás lehetőségére utal (lefelé haladva a mélyebb rétegek vize egyre mélyebb szinten nyugszik meg). A pozitív nyomásgradiens azt jelenti, hogy a mélységgel haladva a víztartó rétegekben a nyomás a hidrosztatikusán vártnál jobban emelkedik és az egymás alatti víztartók vize egyre magasabb szinten nyugszik meg. A pozitív és negatív nyomásgradiens mértéke lefelé haladva változik; legnagyobb a 100—500 m mélységközben, tovább lefelé a változás mértéke csökken. A szintemelkedés ill. süllyedés mértéke tájanként igen különböző, a 100 m mélységkülönbségre eső vízszintemelkedés az Alföldön a 100—300 m mélységű rétegekben 0,2 m és 4,1 m között változik a szelvények mentén. A vízszintsüllyedés mértéke 100 m-ként eléri a 7 m-t. Helyenként 100— 300 m mélységig az egymás alatt fekvő vízadó rétegekben ugyanaz a nyugalmi szint alakul ki, nincs gradiens, hidrosztatikus viszonyok uralkodnak. Példa erre Egyek és Kerekegyháza területe 200 m mélységig. Az észlelések kezdete és első eredményei A legrégebben kiépített 9 kúton az észlelések 1967-ben kezdődtek. Hetente mérték a víz nyugalmi szintjének változásait, a légnyomást, a víz hőmérsékletét és a mérés idején a levegő hőmérsékletét. A többi kút észlelése az építésnek megfelelően később indult. Az 1967—1975 évek közötti vízszintészlelések első — és meglepő — eredménye az volt, hogy az Alföld egész területén és a figyelt minden mélységben azonos irányú nyomásváltozások játszódnak le évente is és több év idősorában is. Az évszakos vízjárás, amit a talajvíznél évtizedek óta megfigyeltek, ugyanúgy bonyolódik le 100—200—300 m mélységben. A talajvízjárásnak ezt az évi menetét a helyi csapadék, beszivárgás és párolgás hatásával magyarázták és komplikált modelleket állítottak fel a „háromfázisú" zónákban lejátszódó nedvességmozgásra. Ezek a magyarázatok nem alkalmazhatók a nagy mélységű és nagy nyomású rétegek vízforgalmára, ahova többszáz méter agyag- és iszaprétegek közbetelepülése miatt, a helyi csapadék ugyanabban az időben nem juthat le. Időben és irányban megegyező a többéves vízjárás is az Alföld szélein és közepén és a különböző mélységekben, ami szintén arra mutat, hogy nem szivárgással van dolgunk, ami több nagyságrenddel nagyobb időeltolódásokat mutatna. A Hidrológiai Közlöny 1975. 2. sz.-ban megjelent beszámolóban bemutatást nyert a figyelt kutak vízjárása 1967 és 1973 között. Az évszakos vízszintingadozás azonos menete a vízjárás görbéken igazolást nyert. Egyezett minden kút vízjárásában 1967 és 1969 között az általános süllyedés, majd 1969—1970-ben a rendkívül magas vízállás. 1971től újra többéves vízszintcsökkenési tendencia érvényesült. A tetőzés és kisvizek időpontjai a kutaknál megegyeztek. A kilengések amplitúdója különböző volt. Az éves vízjáték normális években fél méter körül járt, de voltak évek (1968, 1972) amikor csak 2—3 deciméter volt. Az árvizes években a folyómenti kutakban — bár ezek mind a folyómedernél jóval mélyebben fekvő rétegekből kapják vizüket — a vízjáték néhány hónap alatt elérheti a másfél-két métert. A sokévi vízmozgás a leglustább kutakban is többszöröse a normális évek évi vízjátékának. A folyóvizek melletti sekély kutakban (Szolnok, Tószeg, Öcsöd) 2—4 méter vízjáték volt megfigyelhető 1976 év végéig tíz óv alatt. A folyóktól távoli (Kengyel, Csongrád, Törökszentmiklós) ku-