Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Gönczi Csabáné–Holló Attila–Pásztor Zsuzsa–Ponyi Jenő: A Balaton és a Hármas-Körös vizének és élővilágának klórozott szénhidrogén-szennyezettsége 1975-ben és 1977 tavaszán

561 Hidrológiai Közlöny 1978. 12. sz. i A Balaton és a Hármas-Körös vizének és élővilágának klórozott szénhidrogén-szennyezettsége 1975-ben és 1977. tavaszán*** GÖNCZI CSABÁN É* HOLLÓ ATTILA* PÁSZTOR ZSUZSA* P O N Y I JENŐ** Környezetvédelmi szempontból világszerte sok problémát okoz az egyre fokozódó növényvédő­szer-felhasználás. Az igen változatos kémiai szer­kezetű peszticidek bomlási ideje néhány órától ill. naptól több évig is terjedhet. Ez utóbbiak közé tartoznak a klórozott szénhidrogének, így a Lin­dán és a DDT is. Azt a felismerést, hogy ezek a szerek perzisztenciájuk mellett kumulatívek is, több országban — köztük hazánkban is — kö­vette a DDT mezőgazdasági célokra történő fel­használásának betiltása (1968), valamint a Lindán­felhasználás mértékének fokozatos csökkentése. A Balaton klórozott szénhidrogén-szennyezett­ségével foglalkozó első közlemények 1967—68-ban jelentek meg. Báron és munkatársai [1], Ponyi és munkatársai [2] vékonyréteg-kromatográfiás de­tektálással halakból, planktonrákokból és puha­testűekből gamma-HCH-t (hexaklór-cinklohexán gammával jelölt sztereo izomere), DDT-t (1,1­bisz/4-klór-fenil/-2,2,2-triklór-etán) és ennek bom­lástermékeit; Felföldy és Tóth [3] gázkromatográ­fiás úton halakból, Pinkola és Tóth [4] 1971-ben vízből és hínárvegetációból ugyancsak gamma­HCH-t és DDT-t, valamint aldrint és dieldrint ha­tároztak meg. Czeglédi-Jankó és munkatársai [5] 1973-ban megjelent tájékozódó tanulmányukban gamma-HCH, DDT és metabolitjai mellett 2,4-D H (2,4 diklórfenoxi-ecetsav) előfordulásáról is be­számoltak. Ezek az adatok egyértelműen rámutat­nak arra, hogy higiénés szempontból feltétlenül szükséges és indokolt a Balaton vizének és élővi­lágának peszticid-szennvezettségét időről időre megfigyelés tárgyává tenni. Felmérő vizsgálatsorozatunk keretében a Bala­ton mikro- és makrovegetációjának klórozott szénhidrogén-kontaminációját 1973-ban, 1975-ben és 1977 tavaszán kísértük figyelemmel. 1973-as eredményeinkről már beszámoltunk [6]. 1975-ben tavaszi, nyári, őszi időpontokban a víz, plankton, kagyló, hínár és különböző táplálkozásmódú halak szerveinek Lindán és p—p' DDT, valamint ez utóbbi bomlástermékeinek H (p—p' DDE és p—p' DDD) koncentrácóját határoztuk meg. Halak közül * Országos Közegészségügyi Intézet, Budapest ** MTA Biológiai Kutató Intézet, Tihany *** Az Eii.M. 4. sz. ,,A lakosság egészségének védelme a természetes és mesterséges környezet (bioszféra) káros hatásaitól" megnevezésű tárcaszintű kutatási főirány­hoz elfogadott, ,,A levegőt és vizeket szennyező gyakori és jelentős peszticidek korai egészségkárosító hatásának folyamatos nyomonkövetése a lakosságban, valamint állatkísérletes vizsgálatokban" című témában végzett kutatómunka alapján (6—10—0401—05—1/Dé). harcsa, süllő, angolna, keszeg, ponty, fehér és pety­tyes busa került feldolgozásra— az izom, a máj, az ivari termék és az agy peszticid szennyezettsé­gének mértékét vizsgáltuk. A fenti időpontban, valamint 1977 tavaszán a Hármas-Körösből vett víz- és halminták analízisét is elvégeztük. Mintavételi hely, idő, módszer Vízmintáinkat a Balaton két — az MTA Ti­hanyi Biológiai Kutató Intézete által vízminőség­ben leginkább eltérőnek minősített (7—9) — víz­területéről, nyílt vizén vettük, felszíni merítéssel. A planktonrákok gyűjtése No. 6-os hálóval tör­tént. A feldolgozott halak Keszthely térségéből ill. a Körösből (Gyoma) származtak. Mintavételre márciusban, májusban, augusztusban és október­ben került sor. A minták feldolgozása: 4 1 vízmintát 2x150 ml tisztított petroléterrel (Carlo Erba, forráspont: 30—40 °C) kirázással extraháltunk. Az egyesített petroléteres fázisokat max. 5 g vízmentes nátriumszulfáttal (Merck) víz­telenítettük. Dekantálás után az extraktumokat 40 °C-on rotációs vákuum-filmbepárlóval sűrítet­tük be. A sűrítményt Czeglédi-Jankó—Cieleszky­féle készülékben [10] módosított Davidow [11] oszlopon tiszítottuk. A tisztított extraktumokat közel szárazra pároltuk és gázkromatográfiás tisz­taságú hexánban (Merck) vettük fel. A halminták feldolgozásánál fajtánként 10—10 db hal megfelelő szerveit, ill. izomból 20—20 g-ot egyesítettünk, majd azonos mennyiségű desztillált víz hozzáadásával homogenizáltuk. A homogeni­zátum aliquot részéből, valamint a plankton-és a kagylómintákból liofilizálás (10­2 torr vég­vákuum, kb. — 30 °C szublimációs hőmérséklet, 35 °C utófűtés), a hínárból szárítás és porítás után tisztított pentánnal nyertük ki a lipidekben jól ol­dódó klórozott szénhidrogéneket. Az így kioldott és lemért zsírból 0,1—0,15 g-ot dolgoztunk fel a vízmintáknál leírt módszer szerint. A mintákból 3—3 párhuzamos analízist végez­tünk és ezek középértékét adtuk meg eredmény­ként. Az azonosításhoz és a mennyiségi kiértékelés­hez referenciaanyagokból készített törzsoldatot használtunk. Kromatográfiás körülmények: Kolonna: l,8mx4mm pvrex üveg, töltete 1,5% OV-17 és 2% QF-1 Chromosorb W HMDS (60—80 mesh) szilárd hordozóra felvíve. Hőmér­séklete 190 °C. Detektor: elektronbefogáeos,

Next

/
Oldalképek
Tartalom