Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Hörcher Ferenc: Az öntözés hatása a talajvízjárásra

Horcher F.: Az öntözés hatása Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. 503 (1529) ^ 0' =fc 1­I 2' b a­1 .c 2 '5 s 3 £ p A/ A A A A 1954 1955 1956 1957 1958 1959 1960 1961 1962 1963 1964 1965 1966 1967 1968 1969 1970 1971 4. ábra. Az öntözött területen kivül fekvő, vizsgált talajvízszint-észlelő kutak vízjárása 1954—71 időszakban Puc. 4. BoÖHbiü peMUM zpyumoebix Konodqee ene npedenoe opocumenbHoeo Maccuea 3a nepuod 1954—71 (a) ypoBeHb rpyHTOBbix Bon HHwe KPOMKH o6caflHofl Tpyßbi Abb. 4. Grundwasserstand der ausser der bewässerten Fläche liegenden untersuchten Grundwasser-Beobachtungsbrunnen in der Periode zwischen 1954—71 (a) Grundwasserspiegellage unter Brunnenrand, m területre a felszínen vagy a felszín alatt víz jut­hasson. Ezek a körülmények teszik lehetővé azt, hogy az öntözés hatásának tulajdoníthassuk az öntözött területen kialakuló, s a környezetnél eset­leg magasabb talajvízállást. A vizsgált öntözőfürt területének leírása után szólni kell a talaj vízjárás jellemzésének céljára szolgáló talajvízszint észlelő kutak kiválasztásának szempontjairól is. A vizsgálat célkitűzéseinek megfelelően az öntö­zött területen és — az összehasonlítás céljából — azon kívül, de attól nem távol és lehetőleg a Horto­bágy térségében, vagy annak közelében fekvő hosszú idejű észlelési adatsorral rendelkező kutak idősorainak elemzése látszott célravezetőnek. A VI­TUKI talajvízszint észlelő kúthálózatból az öntö­zött területen három — a 161, 165 és a 169 számú — kút a környezetben pedig négy — a 162, a 158, a 148 továbbá az 1529 számú — kút felelt meg e szempontokból (3. és 4. ábra). A kutak vízjárását befolyásoló tényezőkkel kapcsolatban viszont a következőket kell megemlíteni: Az öntözött területen levő kutakra vonatkozóan azt kell megjegyezni, hogy a 169 sz. kút halastavak közvetlen közelében épült, így vízjárását nyilván befolyásolja a halastavakból a talajba beszivárgó víz; továbbá a 161 sz. kúttal kapcsolatban azt, hogy ez a Hortobágy medre mellett fekszik, ezért a közeli beágyazott medrű vízfolyás drénezésének hatása alatt áll. Észlelése csak 1956 végén kezdő­dött. A 165 sz. kút úgy jellemezhető, hogy ez lát­szik legalkalmasabbnak az öntözés hatásának a vizsgálatára. Az öntözött terület belsejében, annak közepe táján létesült 1954 júniusában aK—IV. fürt­csatornától mintegy 400 m távolságban, öntözött táblákkal körülvéve. Észlelése az építés befejezése után azonnal beindult. Az öntözött területen kívül, de annak közvetlen közelében a Hortobágy térségében csupán három, a 162, a 158 és a 148 számú kútnak az adatsora megfelelő hosszúságú. Ezek közül a 162 számú kút­tal kapcsolatban megállapítottuk, hogy az 1959— 60 években megvalósított vízrendezés előtt a kút környezetében hóolvadáskor és csapadékos idő­szakokban vízállások keletkeztek. A vízrendezéssel egyidejűleg szüntették meg a kúttól néhány száz méter távolságban levő öntözőtelepet, melyet a csatornákon járó hajóról öntöztek. E beavatkozá­sok nyilván megváltoztatták a kút vízjárását. Hasonlóképpen a 158 sz. és a 148 sz. kútra hatással lehetnek a környezetben lévő halastavak. Az öntö­zött területen kívül fekvő negyedik, az 1529 számú kút, melyet bevontunk a vizsgálatokba, nem a Hortobágy térségében, hanem annak közelében a Keleti főcsatornától keletre Hajdúböszörmény községben létesült.

Next

/
Oldalképek
Tartalom