Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Hajdú György: Víztornyok szerepe a vízellátásban

Hajdú Gy.: Víztornyok szerepe Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. 497 nyában bizonyos ideig ellátja a települést meghibásodás esetén is. A gyakorlat azt mutatja, hogy közepes ütőképességű hibaelhárító részlegek a hibák túlnyomó részét néhány óra alatt kiküszöbölik, vagy átkapcsolásokkal más, területről biztosítanak vizet átmeneti megoldásként. így míg víztorony nélkül szinte havonta lehet számolni a fogyasztás zavaraival, addig víztorony vagy magas medence esetén legfeljebb évente fordul elő ilyen zavar. Ezt a helyzetet sok éves gyakorlat bizonyítja. A víztorony létesítését tehát indokolja, hogy jelentős beruházási költség maradhat el a víztermelés, a szivattyúház és a csőhálózat létesítésén; jelentősen kisebb költséggel, kisebb létszámú üzemelő és hibaelhárító személyzettel oldható meg a biztonságos vízellátás, mint víztorony nélküli esetben. Ezt az igazságot korán felimerték, ha az utóbbi években néhol feledésbe is merült. Számos víztorony épült hazánkban is és fővárosunk mindig elől járt a víztoronyépítés korszerű megoldásaival. így Budapesten épült meg Európa első vasbeton víztornya a kőbányai telepünkön. Pővárosunk panorámájának értékes része a margitszigeti víztorony, amely nem sokkal a kőbányai után épült, néhány éve még üzemben volt és állaga szinte kifogástalannak mondható 70 éves használat után is. Ezeket a víztornyokat hagyományos módon építették. Teljes fel állványoz ás után készült el fokozatosan a tornyok belső és külső zsaluzata és vasszerelése, és helyszíni betonozással készült el folyamatosan alulról fölfelé a torony. A belső berendezések (lépcsők, csövek, tartályok) elkészülése után lebontották az állványokat. Az állványozás és a monolitikus vasszerelés, valamint betonozás lassú volta és igen nagy helyi munkaerő-szükséglete késztette arra a kivitelezőket és tervezőket, hogy korszerűbb, kisebb helyi munkaigénnyel elkészíthető víztornyokat konstruáljanak és építsenek. Nagy jelentőségű volt e téren a csúszózsaluzás megjelenése. A torony igen jelentős része a medencét hordó törzs és ennek csúszózsalus megépítése a munkának ezt a fázisát jelentősen megkönnyítette. A nagy tömegű állványanyag és állványozási munka megszüntetésére is keletkeztek korszerűbb megoldások. Első megoldás az volt, hogy a csúszózsaluval megépített torony törzs körül a talajszinten elkészítették a medence vagy kehely zsaluzatát és ezt a néhány 100 tonna súlyú állványzatot fblemelték különféle csörlőberendezéssel végleges helyére és ott monolitikusán készítették el a kehely testét, majd lefödését. Készültek olyan víztornyok is, ahol speciális csúszózsaluzatot használtak, melynél emelés közben növelni lehet az átmérőt. így a kiszélesedő törzs kehely szerű felső része a tartály. További lépés volt, hogy a medence teste készült el a törzs körül megépített zsaluzaton es a megszilárdult medence alsó részét emelték fel a konzolosan kiképzett toronytörzs felső szintjére. Ott készült el a szükséges vízzáróvakolás és födémszerkezet. Ily módon számos víztorony épült meg világszerte, hazánkban is. Magyarországon ily módon 2000 m

3es víztornyok épültek, ahol az emelési súly már 1000 tonna közelében mozgott. Külföldön ennél nagyobbak is készültek. Sőt a legutóbbi időkben már a teljes kehely, lefödéssel együtt készül a terepszinten és a kész medencét emelik a helyére. íly módon készült el néhány hónapja Helsinkiben a világnak talán legnagyobb víztornya, amelyet felhúzás előtti állapotában meg tudtam tekinteni. E víztoronynál a 13 ezer m

3-s kehely alakú tartály 9 ezer tonnát nyomott. (4. ábra) Hogy ez mekkora súly, annak illusztrálására megemlítem, hogy az Eiffel-torony súlya 7 ezer tonna. 64,0 m állvány Szikla talaj 4. ábra. A helsinki 12 600 m

3-es viztoronykehely felemelése (ROIHUVUORI) Fig. 1. Lifting the bowl of a 12 600 cu.m elevated tank at Helsinki (ROIHUVUORI) A terepszinten megépült tornyoknál a legsúlyosabb műszaki problémát a kehely felemelése és vízzárásának a kifogástalan megoldása jelentette. 1000 tonna alatti súlyoknál különböző több ágú drótköteles emelési rendszereket dolgoztak ki. Ilyen volt a magyar Emelka-szabadalom, mellyel víztornyaink nagy részét készítették el. Nagyobb súlyoknál egyszerre több hidraulikus emelő az alsó végükkel kehelyhez rögzített drótkötelet vagy acél vonó rudat emel. Az előbb említett helsinki víztorony 66 m átmérőjű kelyhét 30 db hidraulikus emelő juttatja drótkötélkötegek (egyenként 31 kábel) segítségével helyére. A hidraulikus emelők egy-egy lökete 20 cm-t emelt és óránként 3 emelést tudtak végrehajtani. Néhány nap elegendő volt a kehely felemelésére, 36 m magasságra. Az emelők pontos együttműködését automatikus vezérlőberendezés biztosította. A 60-as évek végén, amikor erőteljesebben indult meg a főváros sík területein a lakótelepek építése, tárgyalások kezdődtek víztornyok kivitelezéséről is. A Fővárosi Tanács és az Építésügyi Minisztérium között olyan megállapodás jött létre, hogy nem víztornyokat építenek, hanem magas házak tetejére medencéket. Ennek felszerszámozására a főváros jelentős összeget biztosított. Az első és egyben az utolsó ilyen magas ház az Újpalotai lakótelepen épült. A monolitikusán épült ház tetején 2 db 300 m

3-es acéltartályt helyeztek el. Az eredeti