Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Dr. Petrasovits Imre: Az öntözésfejlesztés néhány nemzetközi kérdése

Dr. Petrasovits I.: Az öntözésfejlesztés Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. 491 kultúrák öntözésénél a csepegtető öntözőmódszer különböző változatai alkalmazásának. A nemzetközi műszaki fejlesztési-kutatási, gyártási és termelési információk szélesítése az eddiginél nagyobb hangsúlyt igényel. Ezeknél azonban jobban tekintettel kell lenni a külföldi tapasztalatok átadás-átvételéhez az eltérő természeti és társadalmi viszonyok különbözőségéből eredő problémákra és feltételekre. A mindenkori helyi adaptáció feltételeinek előzetes feltárását és figyelembevételét alapvetőnek kell tartani, az öntözés szellemi és anyagi export-importjánál is. A szakemberképzés fontossága számos dokumentumban, illetve vitában kiemelt helyet kap. Különösen általános az a vélemény, hogy az alsóés középkáderképzés csakis a felhasználó országban a helyszínen oldható meg. A felsőfokú képzés színhelyéül az anyaországon kívül, már fejlettebb oktatási intézményekkel rendelkező más országok is szóba jöhetnek. A fejlődő országok képviselői főleg az odahaza végzett felsőfokú szakemberek külföldi továbbképzésének fontosságát helyezik előtérbe. Az öntözés fejlesztésének főbb akadályai Számos megítélés szerint az öntözések fejlesztése a mezőgazdasági termelés szerkezetét is és a termesztési technológiát is módosítani fogja, mint ahogy ezt az eddigi tapasztalatok Magyarországon is igazolták. Bár ez fordítva is igaz. A mezőgazdaság intenzív irányú fejlesztése az öntözés kiterjesztését igényli. A legtöbb esetben az öntözés a vízgazdálkodás egyéb ágainak — a fejlettebb országokban főként a vízrendezés és árvédelem — harmonizált fejlesztésével együttesen fejlődik. Számos fejlődő országban a halászat, tógazdaság fejlesztése — és éppen az élelmiszer-termelés szempontjából — kiemelkedő jelentőségű lehet. Az öntözésfejlesztés minden országban másmás, sajátos, de ugyanakkor különösen a fejlődő országokban számos általános problémát és nehézséget vet fel. A könnyebb áttekintés és általánosítás érdekében ezek a következőképpen csoportosíthatók. A fizikai jellegű nehézségek közül legáltalánosabb a víz és a termőföld hiánya. A szikesedés és az árvízkárok nagy valószínűsége. Gazdaságiak közül legalapvetőbb a szükséges beruházások nagy összege, illetve a szükséges anyagi források hiánya. Speciális, etikai jellegű nehézségekkel is számolni kell, így pl. amikor a lakosság áttelepítésére is szükség lehet és sajátos propaganda és nevelési feladatok megoldására is szükség van. Mindezekhez gyakran az öntözés fejlesztését is gátló olyan körülmények is csatlakoznak, mint a fejletlen kereskedelem és az infrastruktúra hiánya. Nem lebecsülendők a jogi vonatkozású problémák, amelyek leggyakrabban a földre, vízre és a környezetre vonatkozó tulajdon vagy (és) használati viszonyok szabályozatlanságában jelentkeztek. Ahol nagy területek öntözését tervezik, ott különleges problémát jelenthet annak vizsgálata, hogy a tervezett mértékű öntözések milyen hatással lesznek a térség ökológiai egyensúlyváltozására. A KGST-országok öntözésfejlesztéséről A KGST-tagországok mezőgazdaságának legfontosabb feladata a lakosság növekvő élelmiszerigényének és az ipar növekvő nyersanyag-szükségletének kielégítése. E feladatok sikeres megoldása érdekében a KGST-tagországok kidolgozták az öntözésfejlesztés 1985-ig terjedő tervét is. A tervek adatai szerint a KGST-tagországokban (Mongólia nélkül) az öntözésre berendezett terület 1985-re 31,5 millió ha-t ér el. Az 1970 évhez képest 222%-kal nő. 1970 végéig Magyarországon 458 ezer ha-t rendeztek be öntözésre, 1985-ig pedig az öntözhető területet 880 ezer ha-ra tervezik növelni. Az összes mezőgazdaságilag művelt területen az öntözésre berendezett terület részaránya az 1970. évi 6,5%ról 1985-ig 12,7%-ra nő. Az említett mértékű öntözésfejlesztés az alábbi népgazdasági célokat szolgálja: az ország rizsszükségletének saját termelésből történő kielégítése; hazai zöldségigény teljes kielégítése, a zöldségexport fokozása; a takarmányfehérje-hiány csökkentése azáltal, hogy az öntözött területeken pillangós szálas takarmányokat termesztenek; a takarmányimport csökkentése a belső termelés fokozásával. Az öntözött növények terméshozamának növekedését elősegíti a műtrágyaadagok emelése, a szennyvíz és trágyáié hasznosítása, a termesztési és öntözési technika javítása, különösen a növénytermesztési rendszerekben. Az esőztetéssel öntözött terület az 1970. évi 58%-ról 1985-ig 72,5%-ra nő, így várható, hogy az öntözés fajlagos kézi munka igénye csökken. A meglevő öntözőrendszerek megtérülési ideje a műszaki megoldástól függően átlagosan 9—18 év. A Bolgár Népköztársaságban az 1971—1985 közti években az öntözött földek területe várhatóan 900 ezer ha-ral nő. Területük 1986-ra eléri az 1,9 millió ha-t. Az öntözött földterület az összes mezőgazdasági haszonterületnek cea. 40%-a lesz és a növénytermesztés termelési értékének cca. 70%-át adja. Az öntözött földek 47%-án terveznek gabonatermesztést, ebből 26%-ot a kukorica foglal majd el. Az évelő ültetvények, köztük a gyümölcsösök és szőlők 26%-ot. Az öntözött lucerna arányát az öntözött területen belül 13%-ra tervezik. A terv szerint az öntözött földeken nagymértékben megnő a mezőgazdasági növények terméshozama. Míg 1970-ben a gabonák termésátlaga 33.3 q/ha volt, ezen belül a kukoricáé 47,5 q/ha, 1985-re a gabonafélék termésátlaga várhatóan 60.4 q/ha-ra nő, a kukoricáé 83-ra, a cukorrépáé 330—550-re, a zöldségféléké 259—400-ra, a szőlőé pedig 75—96 q/ha-ra. A termésátlag ilyen mérvű növekedéséhez hozzájárul az öntözött földeken alkalmazott műtrágyák