Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
11. szám - Dr. Kovács György: A szivárgással kapcsolatos tudományos kutatás helyzetéről
484 Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. Dr. Kovács Gy.: A szivárgással kapcsolatos szabatosabb leírására, a kinematikai összefüggéseknek és a határfeltételek figyelembevételének tökéletesítésére törekedtek. Ehhez gyakorlati célként kapcsolódott a megismert kapcsolatok megoldási rendszerének kialakítása, ami a szabatosság és a megoldhatóság ellentétes igényei között legjobb kompromisszum keresésére vezetett. A döntően érvényesülő gyakorlati célokban és a módszertanilag alkalmazott elvek jellegében jelentkező különbségeknek megfelelően országonként és nyelvterületenként eltérő iskolák alakultak ki. A fejlődést nagy mértékben meghatározó szovjet iskola a gyakorlati feladatok közül elsősorban a vízépítési kérdések csoportjába sorolható problémákkal foglalkozott (Pavlovszkij, Vedernyikov), bár oldottak meg a víztermeléshez és a talajnedvesség szabályozásához kapcsolódó feladatokat is. Módszertanilag az erős matematikai szemlélet jellemzi ezt az iskolát aminek legjobb példája, hogy az ötvenes-hatvanas évek legnagyobb egyéniségei matematikusok (Polubarinova—Kocsina, Numerov). Ma már a nagyobb egyetemek és kutatóintézetek önálló csoportjainak alkotó vitájában teljes körűen és módszertanilag is sokrétű alapon fejlődik tovább a kutatás. Az Egyesült Államokban a gyakorlati célok közül elsősorban a termelést (különösen az olajbányászatot) és a mezőgazdasági vízgazdálkodást szolgálta a kutatás ( Muskat, Richards, Gardner, Klute). Módszertanilag az erősen gyakorlatias geológiai és az elméleti fizikai szemlélet párhuzamosan fejlődött, egészséges összefonódásukat azonban a számítógépek korai térhódítása megelőzte. Franciaországban a fejlődés központjai az egyetemek voltak (Scholleer, Thirriot, Vachaud) és a vezető kutatók szemléletétől függően Bordeauban a geológiai, geokémiai, Toulouseban a fizikai, Grenobleban az egymáshoz kapcsolódó gyakorlati és matematikai szemlélet uralkodó. Ezek arányos fejlődése sok értékes eredményt szolgáltatott. Ismert és -elismert a holland iskola munkája is, amit az erősen gyakorlati irányú és elsősorban a mezőgazdasági célokat szolgáló kutatás jellemez. A Magyarországgal szomszédos országok közül Csehszlovákiában az agrár és a vízépítési kérdésekhez kapcsolódó kutatás erőteljes (Kutilek, Halek) Jugoszláviában a karsztos víztartók hidraulikai kutatása fejlett (Boreli). Magyarországon a fejlődés — elsősorban a vízépítés gyakorlati kérdéseihez kapcsolódva — két ágon indult. A hidromechanikai kutatások szerves résaeként az elméleti fizikai szemlélet és a szabatos matematikai tárgyalásmód jellemezte azt a munkát, amelynek irányítója Németh Endre volt, a talajmechanika témaköréből pedig tapasztalati, gyakorlati irányzat fejlődött ki, elsősorban Galli László vezetésével. A következő generáció munkájában a két ág már szerencsésen és termékenyen összekapcsolódott. A gyakorlati feladatok sorában mindhárom témacsoport megfelelő hangsúlyt kapott és módszertanilag is sokoldalúság (a geológiai és a fizikai szemlélet ütköztetése, az egyszerű gyakorlati szabályok és a szabatos matematikai módszerek párhuzamos alkalmazása, a különböző áramlási típusok dinamikai feltételeinek, kinetikai leírásának, a határfeltételek szabatos figyelembevételének, a megoldási módok meghatározásának egyidejű és kapcsolódó elemzése) jellemezte a kutatásokat. A témakör kiterjedt vizsgálatát jelzi a szivárgási kérdésekkel foglalkozó kutatóhelyek nagy száma. A kutató-fejlesztő intézetek közül a VITUKI,^ a VGI, a MÁFI, a BKI, MTA Kőolaj Laboratóriuma, Talajtani és Agrokémiai Intézete, az egyetemek közül a BME, az ELTE, a NME, a gödöllői agráregyetem, a tervező irodák közül a VIZITERV, az FTV, a MÉLYÉPTERV, az ALUTERV, a BÁTI említhetők, és a felsorolás még nem teljes, hiszen vállalatok (OGIL, Bauxitkutató, Tatabányai Szénbányák) és a vízügyi igazgatóságok is aktívan belekapcsolódtak a munkába. Ennek a sokrétű munkának, az abban részt vevő szakemberek jó felkészültségének, és a kutatócsoportok interdiszciplináris törekvésének köszönhető, hogy a témakör művelésében a magyar iskola eredményeit általában elsimerik és útmutatónak tekintik a világon. Megítélésünk szerint az utolsó két évtized során léptünk be a fejlődés új, harmadik szakaszába. Ennek jellemzője a számítógépek elterjedt alkalmazása a szivárgási feladatok megoldásában. Ez a berendezés, ami lényegében csupán eszközként szolgál, azért módosította alapvetően a szivárgáshidraulikai kutatások irányát ós lehetőségét, mert elhárította, vagy legalábbis lényegesen csökkentette azt a korábbi és az előzőekben már említett ellentmondást, amely szerint egyrészt a folyamat lehető legtökéletesebb kinetikai leírására és a határfeltételek szabatos figyelembevételére kell törekednünk, másrészt olyan mértékben kell egyszerűsítenünk a számításra szolgáló összefüggéseket, hogy azok megoldhatók legyenek. Jóllehet az alapösszefüggések már régóta általánosan ismertek, sokszor a fizikai folyamatok egy részének elhanyagolására kényszerültünk, hogy analitikai megoldást találjunk, vagy legalább a paraméterek közelítő számszerű értékeit meghatározhassuk. A numerikus eljárások alkalmazása lehetővé teszi több változó figyelembevételét és az analitikusan nem kezelhető egyenletek közelítő megoldását. Természetesen nem szabad megfeledkeznünk ezeknek a módszereknek hibalehetőségéről és »rról, hogy kielégítően pontos eredményeket ilyen módon is csak akkor számíthatunk, ha a mező belső áramlási feltételeit és a határfeltételeket megfelelően vonjuk be számításainkba. Ezért az új fejlődési szakaszban a kutatások fő irányát ezeknek a paramétereknek szabatosabb megismerésére irányuló törekvések kell, hogy meghatározzák. 4. Következtetések Az előzőekben adott elvi elemzések összefoglalásaként kísérletet teszünk arra, hogy a .szivárgáshidraulika területén jelenleg folyó hazai és külföldi kutatások helyzetét értékelve rögzítsük a további fejlődés általunk követendőnek tartott fő irányait. Az így levonható következtetések csoportosításának alapjául az elvi célkitűzések ismertetett rendszerét választottuk.
