Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

11. szám - Galazij G. I.: A Bajkál-tó tudományos kutatásáról

478 Hidrológiai Közlöny 1978. 11. sz. G. I. Galazij: A Bajkál-tó lyei összezsúfolódnának, a kikötők elsekélyesednének, sőt kiszáradnának. 1961-ben a Bajkál-tavi Limnológiai Kutatóállomást Limnológiai Intézetté szervezték át, melynek feladata a Bajkál-tó és más tavak, valamint víztárolók élővilágának sokoldalú vizsgálata, Szibéria és a Távol-Kelet hatalmas területén, azzal a céllal, hogy tudományosan alátámassza az energiaforrások kiaknázását és szabályozza a bennük végbemenő folyamatokat. Jelenleg az intézet hatalmas tudományos kutatóbázis, 355 dolgozóval; közülük 120-an tudományos-műszaki munkatársak, ketten a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjai, 6 a tudományok doktora és 40 kandidátusi fokozattal rendelkezik. Az intézet 12 laboratóriumból, négy állandó kihelyezett laboratóriumból (bratszki, jenyiszeji. bajkálontúli, bajkál—-amúri), több mint hatezer kötetes szakkönyvtárból, múzeumból és szolgáltató egységből áll. Tudományos kutatóflottája különböző vízkiszorítású hajóból tevődik össze (10 nagyobb árbocos hajó és mintegy 30 egységből álló kishajóraj). Az intézetben megalakulása óta széles körű kutatásokat folytatnak: adatokat hoztak nyilvánosságra a Bajkál-tó és a Bratszki víztároló hidrometeorológiai rendszeréről, víz- és hőháztartásáról, a Bajkál-tó és a bele ömlő folyók hidrokémiájáról, a tó biológiai produktivitásáról és az emberi beavatkozás hatásairól. A szibériai Putoranszkij-tórendszer legnagyobb tavain komplex tájlimnológiai tanulmányokat végeztek, a bajkálontúli területen az Ivano-Arahlejszkij tórendszer tavain a biológiai produktivitást vizsgálták. Az Angara és a Jenyiszej víztárolóinak bioproduktivitás és vízminőség vizsgálatai még mindig folynak. A bajkál-amúri vasútvonal építésével kapcsolatban az intézet megkezdte a vonal térségében fekvő tavak átfogó tanulmányozását. A kutatómunka legfőbb eredményeit itt is érintjük. A Bajkál medrének echográffal végzett morfológiai vizsgálata lehetővé tette a meder tengerszint alatti része geomorfológiai tulajdonságainak leírását. Rendszerességet észleltek a különböző területeken a lejtőképződés mértékében, a partmenti üledék lerakódásában; sajátosnak tartják a Bajkál-tó vízszint alatti fennsíkképződését, amelyet a tó litodinamikus folyamatainak beható tanulmányozása alapján állapítottak meg. A Bajkál-tóba ömlő Sartla folyó vízgyűjtőjének domborzati modelljét is elkészítették. A vízgyűjtő terület, a szárazföld és a tómeder közötti anyagszállítás modelljének kidolgozása folyamatban van, ezzel kapcsolatbana Bajkál-árok exogeodinamikus folyamatairól térképet készítenek. Ezt a Bajkál-tavi vízrendezési terv elkészítésekor használják fel. Űj adatokkal rendelkeznek a Bajkál-tó fenéküledékének kőzettanáról, amely ismeretlen tényeket tár fel a Bajkál-meder kialakulásának történetéből. A Bajkál-tó partvidékét és tágabb környékét éghajlati zónákba osztották fel; a gazdasági és üdülési célokra történő racionálisabb felhasználás, valamint a vízrendezési tevékenység megszervezése érdekében. Tanulmányozzák a Bajkál-tó környékét és éghajlatát érő antropogén hatásokat. A folyamatos geobotanikai kutatások eredményeként botanikai rendszert dolgoztak ki a bajkáltavi korábbi magas vízállások, a sárfolyamok, földcsuszamlások, kőlavinák és hócsuszamlások stb. időpontjának meghatározására. A tó vízszintváltozásainak szabályosságát és ezek méretét a késő jégkorszaktól napjainkig ennek a módszernek az alapján értelmezték. A Bajkál-tó északi részének geobotanikai térképét is összehasonlították. A hidrológiai és hidrofizikai kutatások törvényszerűségeket mutattak ki a bajkál-tavi alapvető hidrometeorológiai tényezők kialakulásában. A terület hidrometeorológiai zónákba való felosztása után a parti megfigyelőállomások adatai alapján dolgozták ki a hidrometeorológiai tényezők kiszámításának módszereit. Számot adtak a tó jégviszonyairól, a jégtakaró kialakulását, növekedését és pusztulását mind sokéves átlagban, mind pedig évekre bontva vizsgálják. Nagy figyelmet fordítottak a víz dinamikájára és az elkeveredés mértékének matematikai modellezésére; ez ugyanis igen fontos a szennyvíznek, illetve a szennyezett víznek a tó ökoszisztémájára gyakorolt hatása miatt. A Bajkál-tó és vízgyűjtőterülete összes folyójának hidrokémiáját tárgyaló műveket adtak ki. Felbecsülték a tó kémiai egyensúlyát, jellemezték bizonyos kémiai elemek, így a szilikon, vas, foszfor és más szerves anyagok stb. tavon belüli vándorlásának módjait; tanulmányozták a Bajkál-tó elsődleges produktivitását és a biogén elemek összetevőinek dinamikáját; megállapították a parti felszín alatti és talajvizek vegyi összetételét. A biológiai kutatások elsősorban biológiai produktumok és a különböző vízgyűjtő területek, különösen a Bajkál-tó állati planktonjának kialakulására irányulnak. A növényi és állati plankton dinamikájának és a halak biológiájának tanulmányozása lehetővé tette, hogy értékeljük a bajkál-tavi pelágikus ökoszisztéma általános szerepét szerves anyagok előállításában és azok élelmiszerekké való átalakításában. Elsősorban meghatározták az élő szervezetek fő csoportjainak termelőképességét és első megközelítésben mennyiségi összefüggést állapítottak meg különböző táplálkozási szinten levő szervezetek között. Megállapították, hogy ezek a tó 250—300 méter mély parti szegélyén élnek. Átlagos termelőképessége alapján (20—22 kg/ha) a Bajkál-tó parti zónájának termelése nem marad el más tavak és tengerek termelésétől, bármennyire is kedvezőtlen antropogén tényezők befolyása alatt áll. A különböző nemzetközi tudományos konferenciákon ismertetett jelentésekben szereplő adatok azt bizonyítják, hogy a Bajkál-tó a világ egyik nagy vízgyűjtőterülete, melyet nagyra értékelnek termelőképessége miatt. Különös figyelmet fordítottak' a bajkáli omul, a sig, a bajkáli fóka, a golomyanka és a bullhead tanulmányozására, főleg ezeket halásszák a tóban.