Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Dr. Váncsa András Lajos: Adatok Észak-Magyarország vízfolyásainak algavegetációjához, különös tekintettel a vízminőségi állapotok megítélésére. 8. Sajtó tychoplanktonikus algavegetációjának minőségi és mennyiségi viszonyai (1974–1975. évi vizsgálatok alapján)

473 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Adatok Észak-Magyarország vízfolyásainak algavegetációjához különös tekintettel a vízminőségi állapotok megítélésére 8. A Sajó tychoplanktonikus algavegetációjának minőségi- és mennyiségi viszonyai (1974—1975. évi vizsgálatok alapján)* DR. VÁNCSA ANDRÁS LAJOS** A Sajó algavegetációjának minőségi- és mennyiségi összetételét tíz éve (1965—1975) vizsgálom, különös tekintettel a vízminőségi állapotok ós a vízhasznosítási lehetőségek megítélésére (VÁNCSA 1972, 1974 ós 1975). A Sajó algavegetációjának eddigi vizsgálata alapján is megállapítható, hogy a víztömeg — mint szesztobiotikus élőhely — heterogén összetételű algaegyüttesekkel jellemezhető: Sajópüspökitől a Borsodi Hőerőmű (BH) ós a Borsodi Vegyi Kombinát (BVK) térségéig rheon-jellegű, a BH—BVK térségétől Miskolc szelvényéig rlieoplankton-jellegű, s a Miskolc alatti mederszakaszban alkalomszerűen a tipikusan plankton-jellegű algaegyüttesek előfordulása is észlelhető. Vizsgálataimnak nem feladata annak eldöntése, hogy fenti — nem euplanktonikus — algaegyüttesek a Sajóra jellemző potamoplanktonikus algaegyüttesek-e, így a Sajó fenti algaegyütteseit tychoplanktonikus algaegyütteseknek tekintem. Eddigi vizsgálati eredményeim alapján megállapítható, hogy a Sajóban is vannak változatos összetételű és gazdag népességű — tehát eutrofizálódott folyóálíapotra utaló — algavegetációval jellemezhető tychoplanktonikus együttesek. A folyók esetében is beszélhetünk eutrofizálódott folyóállapotról (UHERKOVICH 1971) akkor, ha változatos összetételű és gazdag népességű fitoszeszton együttesek jelennek meg bennük. (Itt a változatos összetételű kitétel arra utal, hogy egyetlen szervezet tömeges előfordulása a folyó vizében inkább szaprobitás indikátor-értókű jelzéseket szolgáltat, s nem jelzi egyértelműen a víz trofitás-fokának megnövekedését; a gazdag népességű kitétel pedig az eddig jellemző, átlagosnál sokszorosan nagyobb, több milliós literszám értéket jelenti. A Sajó összes alga literszám értékei jellemzően (1. és 2. táblázat) a százezres nagyságrenddel fejezhetők ki. A téli hónapokban ez az érték tízezres nagyságrendű, ugyanakkor tavasszal és nyárvégén-ősszel milliós — sőt szélsőséges esetben tízmilliós nagyságrendű értékek is megfigyelhetők. Természetesen vannak eltérések, amelyeket elsősorban az egyes mellékvizeken levonuló népességmaximumokkal lehet összefüggésbe hozni, de ezek tárgyalására itt és most nem térek ki. Az összes alga literszám értékrendjeinek összehasonlítása alapján azt láthatjuk, hogy az a tízezres és a milliós nagyságrend között változik, tehát az általában jellemzőnek értékelhető időszakok és szelvények alapján a Sajóban is vannak gazdag népességű, tehát eutrof izálódott folyóálíapotra utaló összes\ alga literszámmal jellemezhető fitoszeszton (— alga) együttesek. * 1975. évi Hidrobiológus Napokon (TIHANY) elhangzott előadás. ** Észak-Magyarországi Vízügyi Igazgatóság, Miskolc. Figyelemre méltó az 1974 év december havi vizsgálata, ebben az esetben egy határon túlról jövő népességmaximummal állunk szemben, amit' jól jelez a Sajó hossz-szelvénye mentén észlelhető folyamatos és erőteljes alga literszám csökkenés. Az értékelés alapjául szolgáló vizsgálati időszakokban az eutrofizált folyóálíapotra utaló fitoszeszton együttesek indikátor-értékűnek tartott algaszervezetei közül a Sajóban jellemzően a következőket találtam meg: Gyclotella spp. KÜTZ., Stephanodiscus dubius (FRICKE) HUST. forma longiseta CL., Nitzschia acicularis W.S.M., Ankistrodesmus angustus BERN., Scenedesmus acuminatus (LAGERH.) CHOD., Sc. opoliensis P. RICHT. A Melosira granulata (EHR.) RALFS var. angustissima MÜLL, nem jellemző a Sajóban, alkalmi előfordulását csak megemlítem. Egyéb — a Sajóban jellemzően előforduló algaszervezetek: Synedra acus KÜTZ., Actinastrum Hantzschii LAGERH.', Scenedesmus granulatus W. et G.S.WEST nem bizonyítottan trofitás-indikátorok. Más — a Sajóban jellemzően előforduló — algaszervezetek: Euglena acus EHR., Asterionella formosa HASS., Navicula viridula KÜTZ., Synedra ulna (NITZSCH.) EHR., Anhistrodesmus falcatus (CORDA) RALFS var. spirilliformis G.S.WEST, Chlorella vulgaris BEYERINCK, Crucigenia spp. MORREN értékelésére irodalmi adatunk nincs ilyen téren, így trofitás-értékük bizonytalan jellegű. A jellemzően előforduló alga taxonok és részvételi arányuk figyelembevételével — eltekintve azoktól az egyedi esetektől, amikor egyetlen szervezet tömeges elszaporodása a szaprobitás megváltozását, 'nem pedig a trofitásét jelzi — megállapítható, hogy a Sajóban is vannak változatos összetételű, tehát az eutrofizálódott folyóálíapotra utaló fitoszeszton együttesek. A tychoplanktonikus algavegetációra jellemző a kékalgák (Cyanophyta) hiánya, illetve csak alkalomszerű ós jellegtelen előfordulása. Ez azért is jellemző, mivel a kékalgák szerves anyagokban gazdag vizekben általában tömegesen elszaporodnak. Véleményem szerint hiányuk arra vezethető vissza, hogy a Sajó tychoplanktonikus fitoszeszton együtteseiben jelentős a baktériumok mennyisége, s ezek — versenyképesebbek lóvén — a kékmoszatokat kiszorítják. Ezt látszik alátámasztani UHERKOVICH (1969) megállapítása, mely szerint a Bodrogból a Tiszába bekerülő Aphanizomenon flos-aquae (L.) RALFS szaporodása csökken a Tiszában (vagy teljesen le is állhat), de a Sajó beömlésének hatására újabb népességmaximumai jöhetnek létre a Sajó alatt. Véleményem szerint ez azzal íügghet össze, hogy a Tisza vize már nem kedvez olyan mértékben a baktóriumoknak, mint a Sajóé, így azok ott már nem tudnak annyira elszaporodni, hogy a kékalgákat kiszoríthassák, így ezek e gátlás alól felszabadulnak. A tychoplanktonikus élővilágra jellemző a baktériumok, gombák, algák, színtelen ostorosok, gyökórlábúak és csillósok előfordulása és általában ezek mennyisége