Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
10. szám - Dr. Kovács György: A rétegvizek energiakészletét jellemző piezometrikus szintek ingadozásának vizsgálata (Hozzászólás Rónai András: Az alföldi mélységi vízfigyelés eredményeinek elemzése c. cikkéhez)
454 Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. Dr. Kovács Gy.: A rétegvizek energiakészlete zás nagyságától függött, hanem a vizsgált vízadó réteg mélységétől is, amint azt a 3. ábra mutatja. Az ábrán feltüntetett időszakban a légnyomás 3 nap alatt 14,5 higany mm-rel süllyedt. Ugyanebben az időben a rétegvizeket megfigyelő kutakban a víz szintje emelkedett, éspedig a legmélyebb kútban (870—884 m) 8 cm-rel, a 351—358 m-es réteget csapoló kútban 4,5 cm-rel, a 193—210 m mélységben szűrőzött kútban pedig csak 3,5 cm-rel. Hasonló ingadozás talajvíz-megfigyelő kutatkban általában csak akkor észlelhető, ha a víztartó réteg fedett. A vizsgált három napban a nyomás alatti talajvizek emelkedése mindössze 1—2 cm volt, a szabadfelszínű rendszerekben pedig változás gyakorlatilag nem volt. A kút és a víztartó réteg fizikailag közlekedő edényeknek tekinthetők. Amikor a nyomásviszonyok az egyikben megváltoznak, megfelelő változásnak kell kialakulnia a másikban is. Elméletileg a légköri nyomás a rendszer mindkét részére egyaránt hat. Ez a hatás a kút esetében közvetlen (a légtömeg súlya közvetlenül a vízoszlopra adódik át) a közlekedő edények másik ágán azonban a légnyomást a rétegsor legfelső rétege veszi fel és csak részben továbbítja azt a pórusokban tárolt vízre. A kútban a víz szintje változatlan maradna, ha a kútban levő vízoszlopra és a réteg pórusaiban tárolt vízre ható nyomás csökkenése azonos volna. Az a megfigyelés, amely szerint a kútban megfigyelt vízszint-emelkedés növekszik, ha a rendszeren belül vizsgált pont mélysége is növekszik, azt jelzi, hogy a felszínen bekövetkező nyomásváltozásból a fedőréteg deformációjára felhasználódó energia a rétegsor vastagságával növekszik. A 3. ábrán bemutatott esetben a nyomásváltozásnak (ami 19 cm vízoszloppal egyenértékű) legnagyobb része érvényesül a talajvíz-térben, csupán annak 10%-át veszi fel a szilárd váz. 300 m mélyen a terhelés viselésében a víz és a szilárd váz szerepének aránya már 4:1 (a terhelés 20%-át veszi fel a váz), 800—900 m mélységig pedig ez az arány már 1,5: l-re csökken (a váz teherviselése 40%-os). Ennek az elemzésnek fontos következtetéseként megállapíthatjuk tehát, hogy a vizsgált víztartó réteg fölötti terhelésnek minden változása együttjár a szemcsék közötti pórusokba zárt vízre ható nyomás változásával és ez csaknem időbeli késés nélkül bekövetkezik. A terhelésnek egy részét azonban a porózus közeg szilárd mátrixa veszi fel ezért az energiakészletben bekövetkező változás (amelyet a terhelés változásával mérünk) részben a rétegösszlet deformációjára fordítódik és csak a maradó rész észlelhető víznyomás-változás formájában. Nyilvánvaló — amint ezt a 3. ábrán feltüntetett adatok is igazolják — hogy ez a hatás csökken, ha növekszik annak a rétegnek a vastagsága, amely a terhelésváltozás bekövetkeztének szintje és a vizsgált víztartó képződmény között fekszik. A vizsgált szelvényben egymás alatt fekvő víztároló szintekben észlelt nyomásváltozást rögzítő grafikonokat összehasonlítva a talajvízfelszín ingadozásával, nyilvánvalóan kitűnik, hogy léteznie kell valamilyen kapcsolatnak a legfelső felszín. / ii in iv v. n vn vrn ix. x. XI. xn. i. n. m iv v. vi. m vm ix. x. xi. xn. 1976 1977 4. ábra. A talajvíz és a különböző mélységben levő rétegvizek azonos függélyben észlelt hidrográfjainak összehasonlítása a) Kecskemét; b) Szarvas: c) Kerekegyháza Fig. 4. Comparison of hydrographs of unconfined ground water and artesian waters observed at different depths in the same profile at a) Kecskemét, b ) Szarvas and c ) Kerekegyháza
