Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 445 Az iszapok víztartalma, hasznos és káros anyagainak koncentrációja, mennyisége meghatározza elhelyezésüknek, felhasználásuknak módját és lehetőségét. A szennyvíztisztító telepekről kikerülő iszapok elhelyezésére három közeg jöhet szóban a víz, a levegő és a talaj. A szennyvíziszap vízbe helyezését — bármily meglepő is ez — még számos tengerparttal rendelkező országban alkalmazzák. így oldja meg iszapkérdését, hogy csak néhányat említsek Boston, New York, Hamburg és London, ahol a kirothasztott iszapokat 40—60 km-re a parttól tartályhajóról a tengerbe süllyesztik. Londonban az évi, tengerbe elhelyezett iszap mennyisége mintegy 5 millió t. Jelenleg még nagy viták folynak ugyan a módszer károsságáról, de az oslói konvenció szerint e módszer alkalmazását be kell szüntetni. Vízfolyásainkon ilyen iszapelhelyezés természetesen szóba sem jöhet. Szennyvíziszapnak — legalábbis nagy részének — a levegőben történő elhelyezése égetéssel valósítható meg. Ebben az esetben pára alakjában a levegőbe kerül az iszap víztartalma, a szerves anyagok pedig szén-dioxid és nitrogéngázok formájában jutnak a légkörbe. A füstgázok, amelyek többek között a klórozott szénhidrogének bomlástermékeit is tartalmazzák, számos egyéb égésterméket, anyagot is magukkal ragadnak. Nem szabad itt természetesen megfeledkezni a légtér szenynyezéséről, amely a füstgázok anyagaival el nem hanyagolható környezeti szennyezést okoznak. Az égetés során visszamaradó hamu — bár térfogata csak töredéke az eredeti iszapénak — hasznosítható szerves és növényi tápanyagot csak minimális mennyiségben tartalmaz, toxikus anyagtartalma viszont koncentrált lehet. Az elmondottaknál fogva a keletkezett hamu elhelyezésére általában csak a deponálás jöhet szóba, megfelelő óvintézkedések megtétele esetében. A szennyvíziszap égetése, amelyhez annyi reményt fűztek, és amelyet az iparilag fejlett államokban gyakran alkalmaznak, főképpen a vázolt környezeti ártalmak miatt egyre inkább veszít népszerűségéből és ma már inkább csak kényszermegoldásként kerül alkalmazásra. Ezzel a lehetőséggel hazánkban csak a legvégső esetben szabad élni, általános bevezetésre nem jöhet szóba. Magyarországi viszonylatban a szennyvíziszapok elhelyezésére elsősorban a talaj igénybevételét kell számításba venni. Az iszap minőségétől — főképpen a toxikus nehézfémtartalom játszik itt szerepet — a rendelkezésre álló fogadóterület nagyságától és földrajzi* fekvésétől, a talaj minőségétől a talajvíz elhelyezkedésétől függően, itt két lehetőség kínálkozik: a deponálás és a mezőgazdasági hasznosítás. A deponálás — amely lehet ideiglenes vagy végleges jellegű — az iszapanyag kis helyen való koncentrálását jelenti a talaj felszíne alatt ún. mélyedések, gödrök feltöltése vagy a talajon, mint szokványos depónia. A depóniába kerülő iszap lehet folyékony, de lehet különböző mértékben víztelenített is. A deponálás igen elterjedt, látszólag egyszerű, olcsó módszer, különösen ideiglenes megoldások céljára. Nem vitatható előnyei mellett rá kell azonban mutatni hátrányaira is. Itt elsősorban arra kell felhívni a figyelmet, hogy a depónia potenciális talajvízszenynyező és légszennyező forrás, fertőzési góc. A talajvíz védelme a csurgalék- és a csapadékvíz kilúgozó hatása ellen, amelyet minden esetben el kell végezni, nem olcsó és olyan költséggel járhat, hogy az adott helyen el kell tekinteni a deponálástól. További hátránya az, hogy az igénybevehető területek korlátolt volta miatt csak véges megoldást jelenthet. A mezőgazdasági jellegű területen történő szennyvíziszap-elhelyezés másik célja lehet a talaj minőségének a javítása, a termőerő fokozása vagy annak újraképzése, röviden a mezőgazdasági hasznosítás. Véleményem szerint — és itt csatlakozom az e kérdéssel foglalkozó szakemberek túlnyomó többségének álláspontjához — az iszap mezőgazdasági hasznosítása az egyetlen olyan módszer, amely környezeti ártalom nélkül, természetes módon biztosítja az iszapok elhelyezését, az azokban levő szerves anyagok lebomlását és az egész anyagmennyiségnek a természetes körforgalomba való visszajuttatását. Hangsúlyozni kell itt, hogy az iszapoknak nem, vagy csak bizonyos meghatározott mennyiségben szabad olyan anyagokat tartalmazniok, amelyek a talajra, talajvízre, a növényekre károsak, toxikusak vagy fertőzők, illetve amelyeknél fennáll az a veszély, hogy bekerülnek a táplálékláncba. Az iszap mezőgazdasági jellegű területen történő elhelyezésének hazai feltételeit, legyen az deponálás vagy mezőgazdasági hasznosítás, egységes szempontok alapján kell meghatározni, hogy kihasználható legyen e nagyszerű elhelyezési lehetőség és így az iszapkérdés megnyugtató megoldása. Itt nemcsak a lehetőséget kell megteremteni, hanem a mezőgazdaságot érdekeltté kell tenni a megfelelő minőségű szennyvíziszapok fogadásában. Tehát olyan iszapkezelési és kihordási módszereket kell kidolgozni, amelyek biztosítják azt, hogy az iszap olyan formában és akkor kerüljön a mezőgazdasági termelőkhöz, amilyen formában és amikor arra a fogadóképesség megvan. Röviden: a szennyvíziszapot kívánatossá kell tenni a mezőgazdaság részére. Meggyőződésem, hogy a jövőben az egyre növekvő szerves anyagok iránti igény a mezőgazdaságot még áldozatvállalásra is hajlandóvá fogja tenni. Ebben az esetben — számos példa van már rá külföldön — és csakis ebben az esetben lesz biztosítható az iszaptavak, iszapdepók teljes eltűnése. A hazai iszapkérdés megoldásának fontosságát és sürgősségét felismerve az OVH 1975-ben életre hívta a „Szennyvíziszap-kezelési technológia fejlesztése" c. célprogramot, amelynek feladata egységes szennyvíziszap-kezelési elvek bevezetése, a mezőgazdasági jellegű területeken történő elhelyezés — deponálás, mezőgazdasági hasznosítás — feltételeinek átfogó megállapítása, az iszapkezelési géppark létrehozásához szükséges ipari háttér megteremtése és e géppark felállítása, végül a szükséges iszapkezelési vegyszerek biztosítása. A program koordinálásával az OVH a VITUKI-t bízta még és abba más kutatóintézetek, tervező vállalatok, víz- és csatornamű vállalatok, gépészeti