Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 441 tálással bakteriológiai szempontból is kifogástalan szerves trágyát lehet nyerni, főleg akkor, ha a komposztágyak a termofil baktériumok működé­séhez szükséges hőfokot elérik, ill. tartósan fenn­tartják. Ilyen körülmények között a kész kom­posztban nincsenek patogén mikroorganizmusok. Bakteriológiai szempontból a komposzt szerves trágyák (keverék trágyák) készítésére legalkalma­sabb nedvszívó anyag a tőzeg. A tőzeg és szenny­víziszap 1 : 1 arányú keverékéből nyert komposzt igen jó hatású szerves trágya. Ilyen kezelésnél a szerves trágya nitrogéntartalma a kezelés alatt 2—3%-kai, a foszfortartalma 0,2—0,5%-kai, és a káliumtartalom is mintegy 0,06—0,2%-kal emel­kedik. E szerves trágyát takarmány termesztésnél igen kedvezően lehet hasznosítani. Szovjet kísérle­tek szerint szemes termények esetén 200—300, cukorrépa esetén 115—130%-os terménynöveke­dést biztosítanak. Nagyon érdekes, hogy a cukor­tartalmat is kerek 1%-kal emeli, mint ahogyan azt a Harkov melletti kísérletek igazolták. Kétség­telen, hogy közegészségügyi szempontból a kom­posztálás többletbiztonságot ad a szokásos módon fermentált iszappal szemben. Hazánkban is meg van a lehetősége annak, hogy a városi szemét fel­használásával a fermentált kommunális telepi iszapok szerves komposzttrágyává váljanak. Elő­zetes fermentáció nélküli iszapnak szerves trágyá­vá való feldolgozását a felhasználásban érdekelt mezőgazdasági ágazatra kell bízni, mert azzal az egészségügy, a környezetvédelem és a mezőgazda­ság igénye legkönnyebben összehangolható. Ilyen — egyelőre még nem általános — lehetőség nélkül célszerű megkövetelni a szennyvíziszapok szenny­víztisztító telepeken belüli hatásos fermentálását, hogy az így biztosított szervesanyag- és fertőző baktériumcsökkenés a további biztonságosabb hasznosítást elősegítse. Világszerte még tart az a vita, amely az aerob és az anaerob fermentáció elsőbbségét van hivat­va igazolni. Véleményem szerint mindkét kezelési mód gyakorlatilag azonos energiaráfordítással jár, ill. igénybevételét jelenti, s így energiaszegény or­szágunkban az anaerob fermentálás, vagyis zárt iszaprothasztókban való kezelés a célszerűbb. E kezelés ugyanakkor egészségügyi szempontból is előnyösebb mind a végrehajtás, mind pedig a végtermékként kapott iszap fertőző baktérium­tartalmának csökkenése szempontjából. Az aerob iszapkezelést általában a kisebb — 2—10 ezer lakosegyenérték nagyságú — ún. kom­binált műtárgyakban végrehajtott szennyvíztisz­títás esetében lehet célszerűen használni. E célra hazánkban is, de a szomszédainknál, Ausztriá­ban igen praktikus megoldású berendezések létez­nek. Ezekben a szennyvíz biológiai tisztítása az eleveniszap ülepítése és az eleveniszap önálló kon­dicionálása egyetlen összetett műtárgyon belül körkörös elrendezésű külön-külön térben kerül megoldásra (6. kép). Elvileg az oxidációs árkokban is ugyancsak aerob fermentáció zajlik le. A teljes oxidációs meg­oldásra tervezettekből kikerült iszap ugyancsak teljes értékű aerob fermentációnak számít. Elsőd­legesen aerob iszapkezelésre épített önálló iszap­6.k ép. Körkörös elrendezésű eleveniszapos biológiai tisztítóberendezés (külső: légbefúvásos eleveniszapos medence; középső: utóülepítő; belső aerobfermentáló) Bild 6. Biologische Belebtschlamm-Kläranlage in kreis­runder Anordnung (aussen: Belebungsbecken mit Luft­einblasung, in der Mitte: Nachklärbecken, innen: aerobe Fermentation ) fermentálót általában csak ideiglenes megoldás­ként tervezünk be, pl. úgy, hogy az anaerob iszap­fermentálók (rothasztók) kiépítéséig biztosítják az iszap szervesanyag-csökkentését. Véleményem szerint egyébként hazánkban az önálló aerob iszapfermentálónak nincs létjogosultsága, mert költségkihatása és energiaigénye, valamint a ha­szon élőlényekre káros baktérium csökkentése vo­natkozásában is egyaránt kedvezőtlenebb az anae­rob iszapkezelésnél. Az aerob fermentálókból ki­került iszap víztartalma is kedvezőtlenül magas, éppen ezért jelentősebb ráfordítással lehet csak a víztartalom csökkentését az iszap további hasz­nosítási szintjéhez szükséges mértékig csökkenteni. Az anaerob iszapfermentálás, vagy ismertebb régi nevén iszaprothasztás beruházási költségkiha­tásában a kedvezőtlenebb, egyebekben igen jelen­tős jó tulajdonságokkal rendelkező iszapot bizto­sít. Az egyszerű, nyitott földmedencéktől kezdve a legmodernebb héjbeton vagy acél anyagú rot­hasztók ismeretesek. Korszerű kezelést csakis a zárt megoldású és fűtött kivitelű rothasztókban lehet elérni. Kényszerűségből hazánkban is (pl. Nyíregyházán) alkalmaztunk nyílt megoldású földmedencés rothasztókat, de ezek környezetvé­delmi szempontból is igen kedvezőtlenek. Ezek­ben az iszap elásványosodása igen hosszú ideig tart, sőt a téli időszakban gyakorlatilag le is áll, vagy nagymértékben csökken a rothadási folya­mat. A megfelelő keverés hiánya miatt a kikerült anyag sem homogén, és 8—15 °C hőmérséklet mi­att bakteriológiai szempontból is kedvezőtlenebb iszapot szolgáltat. A mi éghajlati tényezőink mel­lett fűtés nélkül megfelelően kézben tartható rot­hasztó nem üzemeltethető. A fűtött rothasztók (fermentorok) csakis zár­tan készülhetnek, mert csak így tudjuk a rothasz­tás alkalmával keletkező értékes biogázt haszno­sítani (7. kép). Kommunális szennyvizek eseté­ben a rothasztás alkalmával keletkező biogáz fűtőértéke elégséges a rothasztó hőfokának meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom