Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei

Nagy L. D.: A szennyvíziszap hasznosítása Hidrológiai Közlöny 1978. 10. sz. 441 tálással bakteriológiai szempontból is kifogástalan szerves trágyát lehet nyerni, főleg akkor, ha a komposztágyak a termofil baktériumok működéséhez szükséges hőfokot elérik, ill. tartósan fenntartják. Ilyen körülmények között a kész komposztban nincsenek patogén mikroorganizmusok. Bakteriológiai szempontból a komposzt szerves trágyák (keverék trágyák) készítésére legalkalmasabb nedvszívó anyag a tőzeg. A tőzeg és szennyvíziszap 1 : 1 arányú keverékéből nyert komposzt igen jó hatású szerves trágya. Ilyen kezelésnél a szerves trágya nitrogéntartalma a kezelés alatt 2—3%-kai, a foszfortartalma 0,2—0,5%-kai, és a káliumtartalom is mintegy 0,06—0,2%-kal emelkedik. E szerves trágyát takarmány termesztésnél igen kedvezően lehet hasznosítani. Szovjet kísérletek szerint szemes termények esetén 200—300, cukorrépa esetén 115—130%-os terménynövekedést biztosítanak. Nagyon érdekes, hogy a cukortartalmat is kerek 1%-kal emeli, mint ahogyan azt a Harkov melletti kísérletek igazolták. Kétségtelen, hogy közegészségügyi szempontból a komposztálás többletbiztonságot ad a szokásos módon fermentált iszappal szemben. Hazánkban is meg van a lehetősége annak, hogy a városi szemét felhasználásával a fermentált kommunális telepi iszapok szerves komposzttrágyává váljanak. Előzetes fermentáció nélküli iszapnak szerves trágyává való feldolgozását a felhasználásban érdekelt mezőgazdasági ágazatra kell bízni, mert azzal az egészségügy, a környezetvédelem és a mezőgazdaság igénye legkönnyebben összehangolható. Ilyen — egyelőre még nem általános — lehetőség nélkül célszerű megkövetelni a szennyvíziszapok szennyvíztisztító telepeken belüli hatásos fermentálását, hogy az így biztosított szervesanyag- és fertőző baktériumcsökkenés a további biztonságosabb hasznosítást elősegítse. Világszerte még tart az a vita, amely az aerob és az anaerob fermentáció elsőbbségét van hivatva igazolni. Véleményem szerint mindkét kezelési mód gyakorlatilag azonos energiaráfordítással jár, ill. igénybevételét jelenti, s így energiaszegény országunkban az anaerob fermentálás, vagyis zárt iszaprothasztókban való kezelés a célszerűbb. E kezelés ugyanakkor egészségügyi szempontból is előnyösebb mind a végrehajtás, mind pedig a végtermékként kapott iszap fertőző baktériumtartalmának csökkenése szempontjából. Az aerob iszapkezelést általában a kisebb — 2—10 ezer lakosegyenérték nagyságú — ún. kombinált műtárgyakban végrehajtott szennyvíztisztítás esetében lehet célszerűen használni. E célra hazánkban is, de a szomszédainknál, Ausztriában igen praktikus megoldású berendezések léteznek. Ezekben a szennyvíz biológiai tisztítása az eleveniszap ülepítése és az eleveniszap önálló kondicionálása egyetlen összetett műtárgyon belül körkörös elrendezésű külön-külön térben kerül megoldásra (6. kép). Elvileg az oxidációs árkokban is ugyancsak aerob fermentáció zajlik le. A teljes oxidációs megoldásra tervezettekből kikerült iszap ugyancsak teljes értékű aerob fermentációnak számít. Elsődlegesen aerob iszapkezelésre épített önálló iszap6.k ép. Körkörös elrendezésű eleveniszapos biológiai tisztítóberendezés (külső: légbefúvásos eleveniszapos medence; középső: utóülepítő; belső aerobfermentáló) Bild 6. Biologische Belebtschlamm-Kläranlage in kreisrunder Anordnung (aussen: Belebungsbecken mit Lufteinblasung, in der Mitte: Nachklärbecken, innen: aerobe Fermentation

) fermentálót általában csak ideiglenes megoldásként tervezünk be, pl. úgy, hogy az anaerob iszapfermentálók (rothasztók) kiépítéséig biztosítják az iszap szervesanyag-csökkentését. Véleményem szerint egyébként hazánkban az önálló aerob iszapfermentálónak nincs létjogosultsága, mert költségkihatása és energiaigénye, valamint a haszon élőlényekre káros baktérium csökkentése vonatkozásában is egyaránt kedvezőtlenebb az anaerob iszapkezelésnél. Az aerob fermentálókból kikerült iszap víztartalma is kedvezőtlenül magas, éppen ezért jelentősebb ráfordítással lehet csak a víztartalom csökkentését az iszap további hasznosítási szintjéhez szükséges mértékig csökkenteni. Az anaerob iszapfermentálás, vagy ismertebb régi nevén iszaprothasztás beruházási költségkihatásában a kedvezőtlenebb, egyebekben igen jelentős jó tulajdonságokkal rendelkező iszapot biztosít. Az egyszerű, nyitott földmedencéktől kezdve a legmodernebb héjbeton vagy acél anyagú rothasztók ismeretesek. Korszerű kezelést csakis a zárt megoldású és fűtött kivitelű rothasztókban lehet elérni. Kényszerűségből hazánkban is (pl. Nyíregyházán) alkalmaztunk nyílt megoldású földmedencés rothasztókat, de ezek környezetvédelmi szempontból is igen kedvezőtlenek. Ezekben az iszap elásványosodása igen hosszú ideig tart, sőt a téli időszakban gyakorlatilag le is áll, vagy nagymértékben csökken a rothadási folyamat. A megfelelő keverés hiánya miatt a kikerült anyag sem homogén, és 8—15 °C hőmérséklet miatt bakteriológiai szempontból is kedvezőtlenebb iszapot szolgáltat. A mi éghajlati tényezőink mellett fűtés nélkül megfelelően kézben tartható rothasztó nem üzemeltethető. A fűtött rothasztók (fermentorok) csakis zártan készülhetnek, mert csak így tudjuk a rothasztás alkalmával keletkező értékes biogázt hasznosítani (7. kép). Kommunális szennyvizek esetében a rothasztás alkalmával keletkező biogáz fűtőértéke elégséges a rothasztó hőfokának meg-