Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)
10. szám - Nagy L. Dénes: A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei
Hidrológiai Közlöny 1978., 10. sz. 437 A szennyvíziszap hasznosításának és elhelyezésének lehetőségei* NAGY L. DÉNES** Népgazdaságunk ötödik ötéves tervében a közműves vízellátás és a szennyvízelvezetés megoldására — az eddigi ötéves tervekhez képest — a legnagyobb fejlesztés igénye került rögzítésre. Ennek érdekében — az ötéves terv során — az ország lakosságának mintegy 73%-a, az új lakások 90%-a vízellátási hálózatra kapcsolt kell legyen. A közüzemi vízművek víztermelési kapacitását az 1975. évi 2,9 millió m 3/napról 3,9 millió m 3/napra kell az ötéves terv során emelni ahhoz, hogy az előbb jelzett igények kielégíthetők legyenek. A szennyvízcsatorna hálózatba bekapcsolt lakások aránya — az összes lakásállományhoz viszonyítva — az 1975. évi 30%-ról — az ötödik ötéves terv során — 37%-ra kell emelkedjék. Ennél jelentősebben kell fejleszteni a szennyvíztisztítási kapacitást ahhoz, hogy az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény feltételeit e területen is be lehessen tartani. A közműves vízellátás 1990-re mintegy 90%-os értékű lesz, a csatornázás a jelenlegi különbséget nagymértékben szűkíteni fogja, de a teljes kiegyenlítődés csak az ezredfordulóra várható, legalábbis^a ma ismert gazdasági, műszaki és technikai adottságaink mellett. Az előbbi számokból látható, hogy az ötödik ötéves terv végére közműves szennyvízelvezetésben mintegy 4 millió lakos igénye teljesül, ami a szennyvíztisztítás vonatkozásában viszont mintegy 100%-os fejlődést kell, hogy az 1975. évi állapothoz képest biztosítson. Ez előirányzati számokból tovább következtetve mintegy napi 2 millió m 3 kommunális szennyvíz tisztítására és ebből eredően mintegy napi 2—4 ezer m 3 (88—90%-os víztartalmú) szennyvíziszap elhelyezéséről kell az ötödik ötéves terv végén gondoskodnunk. E tetemes — évi 700—1400 em 3 — iszapmennyiség mellett évente mintegy 40 em 3 (10 l/fő) rácsszemóttel és mintegy 30 em 3 (7,5 l/fő) szennyezett homokkal kell számolnunk, ill. ezek szükség szerinti kezeléséről, lehetőség szerinti hasznosításáról és elhelyezéséről kell gondoskodnunk (csatorna iszap nélkül!). Az anyag keretében nem kívánok az egyes technológiai megoldásokra részletesen kitérni, csupán a felvázolás teljessége érdekében teszek említést a hazánkban eddig szokásos megoldásokról. Elsősorban a fejlesztés kedvezőbb irányát segítő eljárásokra és ennek érdekében végzendő kutatási és egyéb feladatokra összpontosítok. A rácsszemét visszatartása, kinyerése, kezelése és elhelyezése egyaránt jelentős fejlesztésre vár nemcsak a környezetvédelem igényeinek határozottabb kielégítése, hanem a lehetőség szerinti hasznosítás és nem utolsósorban a kezelőszemélyzet higiéniai, jogos igénye miatt. Sajnálatos, hogy hazai gyártással még mindig nem tudunk olyan berendezést biztosítani, amely működés, üzembiztonság és tartósság szempontjából elvárható lenne. Ennek elsődleges oka az aránylag kisszámú igény, amely gazdaságos gyártmánykialakítást nem biztosíthatott. Hazánkban alkalmazott szenny vízrácsok közül a legkisebbek kézi tisztításúak, amelyeket mintegy 5—10 ezer lakos terhelésű és nagyságrendű * Az MTA Vízgazdálkodástudományi Bizottságának Vízellátási és Csatornázási Albizottsága 1977. február 18-án tartott előadóülésének anyaga. ** Mélyépítési Tervező Vállalat, Budapest. berendezésekhez alkalmazunk. Az ennél nagyobb berendezések részére már mintegy öt éve rendelkezünk szenny vízrácsgyártmányokkal, de ezek véleményem szerint nem a legszerencsésebb megoldásúak, ill. a folyamatos gyártmányfejlesztésük is elmaradt. Sajnos, a típusoknak víz alatti csapágyazásuk, ill. forgó részük van, s így ezek már eleve nem elégítik ki azt az előnyt, amelyet az alternatív mozgású gépi rácstisztító berendezések képviselnek. Ezek ma már a legkisebbtől a legnagyobb nagyságrendig készülnek. Mindenképpen kívánatos vagy korszerűbb gyártmányra áttérni, vagy pedig munkamegosztással a megfelelő nagyságrendű sorozat kialakításával KGST-vonalon biztosítani a jelenleginél korszerűbb, üzembiztosabb és kezelés szempontjából is egyszerűbb gépi rácstisztító berendezéseket (1. kép). Kézi tisztítású rács még a legkisebb nagyságrendben sem engedhető meg, kivételt képeznek a finom rácsok elé alkalmazott vagy önállóan is telepített — ritka tisztítási igényű — durva rácsok (10 cm fölötti pálcaközűek). Természetesen a hazai ipar is vállalkozhat erre, ha a KGST-vonalon e gyártmányt ha1. kép. Gépi tisztítású szennyvízrács Bild 1. Mechanisch gereinigtes Abwassergitter
