Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

1. szám - Dr. Kőrösmezey László: A Magyar Hidrológiai Társaság Szennyvíz Szakosztályának 25. éve

Dr. Kőrösmezey L.: A Magyar Hidrológiai Társaság Hidrológiai Közlöny 1978. 1. sz. 45 (1) A pilisi, szegedi, körmendi, győri, nagytétényi sertéshizlaldák szennyvizei mind a befogadók ra, mind a környezetre igen káros hatásúak voltak. A tapasztalatok alapján Bartha István, Lesenyei Gábor, dr. Muhits Katalin és ifj. dr. Szabó Zoltán kísérleteket folytattak e szennyvíz hígíthatóságra, öntisztulására és biológiai tisztíthatóságára. (2) A közművesített, de nem csatornázott kis (üdülő) települések szennyvízelhelyezése közegészségügyi szempontból a talajvíz elszennyeződése miatt szintén javaslat elkészítésére ösztönözte tagságunkat. (3) Egyes gyógy intézmények, kórházak szennyvízelvezetése sem volt a kívánalmaknak megfelelő (pl. Kalocsa, Pásztó, Budakeszi, stb.). Ezért tagságunk a gyógyintézmények szennyvizeinek tisztítására UTASÍTÁS tervezetet dolgozott ki 1954ben. Ebből született meg a 160/1956. Eü.M. rendelet. (4) Tapasztalataink szerint a kavicsszűrők, azaz kolloidfogók az oldómedencék után seholsem váltak be. így sikerült elérnünk, hogy a közegészségügyi hatóságok (felsőbb utasításra) eltekintettek a tervbírálatok és az engedélyezési eljárások során ennek előírásától és alkalmazásától. (5) A szennyvizek öntözéses hasznosítása kapcsán az OKI beható vizsgálatot végzett az Öntözésügyi Hivatallal és az FM-mel karöltve. E vizsgálatokra támaszkodva dr. lialcsányi Árjpád, dr. Török Piroska és dr. Páter János véleménye alapján javaslat született a Földművelésügyi Minisztérium Mezőgazdasági Osztálya részére. (6) Dr. Lesenyei József és munkatársai, dr. Muhits Katalin bevonásával 1952-ben a Balaton környéki szennyvíztisztítási helyzetet mérték fel. Beszámolójuk alapján tagságunk javaslatot dolgozott ki, hogy a Balatonba ipari eredetű, még tisztított szennyvíz se jusson be, a biológiai szennyvíztisztítás után pedig további tisztító eljárást alkalmazzanak a nitrát és foszfát kinyerésére (pl. halastó). Az ipari szennyvíz bevezetési tilalma azóta jogerőssé vált. (7) Foglalkoztunk a vágóhidak szennyvíztisztításával is. Besenyőy Istvánnak beszámolója a hazai helyzetről és ennek vitája eredményenként megtervezte a keszthelyi vágóhíd szennyvíztisztítását egy csepegetetőtest, ezután fertőtlenítő medence s egy homokszűrő alkalmazásával. Elképzelése és a megvalósított berendezés nem vált be, mert a Vágóhíd a szigorú előírások ellenére sem gondoskodott házon belül vér-, szőr- és zsírfogó előzetes beépítéséről, valamint az elválasztó csatornahálózatról. (8) A természetes folyóvizek duzzasztásos öntöző és erőműves hasznosítása szempontjából szükséges volt a minimális élővízhozam megállapítása. Erre vonatkozóan Jolánkay Gyula dolgozott ki részletes tervet a Tiszára, ábrák és szöveg kíséretében, amit megvitatva szintén továbbterjesztettünk. (9) Még a VITUKI megalakulása előtt dr. Lesenyei József elgondolását öntötte tervek formájába Besenyőy István a pesterzsébeti (délpesti) szennyAíztisztító telep valós és kísérleti kialakítására, hogy ott a VITUKI, OKI, HAKI és az FM kísérleteket is végezhessen. A tervben homokfogók, előülepítők, csepegtető testek, eleveniszapos berendezések, halastavas és öntözéses hasznosítások szerepeltek, üzemi szinten. Ez — sajnos — nem vált valóra. (10) Egyes ipari szenny vízféleségek tisztítására a Bizottságon belül a dr. Lesenyei József vezette munkabizottság irányelveket dolgozott ki. (11) Az 1955-ben tartott Hévízi Társasági Ankéton bemutatta Besenyőy István a Balaton és környéke szennyvíztisztításának tervét, mely egységes és végleges körvezetékes, több szenny víztelepes megoldás lett volna úgy, hogy szennyvíz nem jutott volna a Balatonba. (E tervet előzőleg Szakosztályunk megvitatta.) (12) Még 1953-ban összeállított a Szakosztály a szennyvizek és a szennyvíztisztító berendezések fizikai-kémiai, biológiai, bakterológiai és parazitológiai vizsgálatára vonatkozó szabványtervezetet. Ebből 1954-re kb. 200 oldalas könyvtervezet készült. Sajnos e könyvformátum a későbbiekben nem felelt meg a Szabványügyi Hivatal előírásainak, noha a maga nemében ez nemzetközi szinten is újdonság lett volna. Helyette az MSZ 260/1—31 számú szabványlapok jelentek meg 1956—57-ben. A Szakosztály megalakulása óta munkájába bevonta a fővárosban ügyködő tervező intézetek, minisztériumok, felsőbb hatóságok és országszerte a vidéki tervező irodák, megyei regionális és városi víz- és csatornaművek, egyes nagyobb ipari létesítmények, kutatóintézetek, egészségügyi szervek, vízügyi igazgatóságok szennyvízkérdésekkel foglalatoskodó szakembereit részben helyben, részben társaságunk vidéki csoportjaiba tömörítve. A Szakosztály vitaestjein vitavezető, és hozzászólók megszervezésével, klubnapokon, állandóan foglalkozik felszíni vizeink védelme érdekében a szennyezettség kérdéseivel, a különböző szennyvíztisztítási és szennyvízelhelyezési, hasznosítási eljárások ismertetésével. A vitaülések témái között a felszíni vizek védelmétől kezdve a szennyvíztisztítási eljárások ismertetése, az új módszerek megvitatása, a legkülönfélébb ipari szennyvizek kérdése, a külföldi tapasztalatok beszámolói, az egyes városok tisztító berendezései, a vizsgálati metodika és a települések, valamint egyes berendezések vizsgálatának kérdései stb. szerepeltek. A Szakosztály munkásságának eredményeit ma már sokszor természetesnek látszó vívmányok jelzik. így pl. a Magyar Tudományos Akadémia Hidrológiai Főbizottságában szennyvíz-szakbizottság alakult, elkészült az országos szennyvízszabvány, intézményessé vált a Balaton és általában élővizeink szennyeződések elleni védelme. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság 1966-ban Központi Vízminőségvédelmi Felügyeletet szervezett. A fent ismertetett, általános tevékenységen túl — teljességre nem törekedve — a Szakosztály alábbi legfontosabb megmozdulásairól emlékezhetünk meg időrendben: 1953. A Szakosztály titkára Bartha Tibor lett. Részt vettünk a Központi szervezésű ,,A Balaton-