Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Egyesületi és Műszaki hírek

Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 378 Áll Lajos, az OVH Vízellátási és Csatornázási Főosz­tályának vezetője átfogóan értékelte a vízellátás csator­názás jelenlegi helyzetét, soronkövetkező feladatait, amelyek lényegében meghatározói a szeminárium jelen­tőségének, az egyes témakörök fontosságának. Kiemelte, hogy a vízellátás terén lényegében a nehezebben meg­oldható kérdések kerülnek előtérbe, míg a csatornázás, szennyvíztisztítás vonatkozásában a célul tűzött fejlő­dést az előkészítés megvalósítás és üzemeltetés jelentős fejlesztésével lehet csak teljesíteni. A szeminárium szakmai irányelveit dr. Öllős Géza, a szeminárium Tudományos Bizottságának elnöke foglalta össze. Röviden értékelte a megelőző szemináriumok eredményeit ós abból vezette le azt a szükségszerű fejlő­dést, amely a szemináriumok témaköreinek bővítését igényelte és az előkészítés, valamint az üzemeltetésen keresztül a megvalósult megoldások összehasonlító érté­kelésére kellett hogy vezessen. Rendszerelméleti alapból kiindulva foglalkozott a víz- és csatornaművek előkészí­tés megvalósulás összefüggéseivel és mindazokkal a kap­csolatokkal, amelyek egy adott rendszer rendeltetés­szerű működtetését meghatározzák, illetve befolyásol­ják. Elméleti összefüggésekből kiindulva foglalkozott az előkészítés üzemeltetés kapcsolat-rendszerével, az in­formáció előre és visszajelzés jelentőségével. Dr.Papp Ferenc, az OVH Környezetvédelmi Főosztály vezetője az üzemeltetéssel szemben támasztott követel­ményeket a vízi környezet szempontjából értékelte. Felhívta a figyelmet, hogy a vízgyűjtő területek védelme érdekében komplex, a vízminősógvédelem egészét ma­gába foglaló — megoldásokra kell törekedni, mert az egyre növekvő vízigények kielégítése az adott vízgyűjtő területről népgazdasági optimum alapján csak így való­sítható meg. A víztermelő és víztisztító telepek üzemeltetése témakört felölelő szekcióülést (elnök: dr. Krempels Tibor, vitave­zető: Szilléry László) dr. Karácsonyi Sándor és Költő Gábor referátuma vezette be. Ennek keretében a víz­szerzés, vízkitermelés, vízösszegyűjtés előkészítésének sajátos kérdései és annak kihatása az üzemeltetésre ke­rült értékelésre. A referátum foglalkozott a vízszerzésnek meghatározó szerepével, a vízellátó rendszerek különö­sen pedig a víztisztítás mértékére és módjára vonatkozó kihatásaival. A víztisztító telepek üzemeltetési kérdései­nél az egyes víztisztító műtárgyak üzemi tapasztalatai, a technológiai folyamatok továbbfejlesztésének, a víz­művek műszeres és automatizáltságának optimális mértéke, valamint az üzemeltetés személyi feltételei ke­rültek részletes elemzésre. E szekcióüléshez kapcsolódott dr. V. Nagy Imre az üzemeltetés információigénye című referátuma, amely a hidrológiai statisztika gyakorlatából kiindulva foglal­kozott egy adott rendszer helyes működtetéséhez a vár­ható folyamatok előrejelzéséhez szükséges információ mennyiségi és minőségi kérdéseivel az információ gyűj­tése célszerű mértékének és módjának meghatározásával a rendelkezésre álló információ megfelelő felhasználásá­val. A vízvezetékhálózatok és víztározók üzemeltetése téma­kört (elnök: Németh Bertalan, vitavezető: Várnai Iván) Hajdú György foglalta össze, amelynek keretében elöl­járóban általánosságban értékelte vezetésszervezést, a gazdasági, a műszaki-gazdasági és műszaki kérdésekkel, ezt követően áttekintette a vízellátó hálózatok és tá­rozók üzemének részkérdéseit az energiaellátás, a szi­vattyútelepek, a csőhálózat, a tározók, a lakótelepek ellátása, a mérés és veszteség, valamint az automatizálás egységekre bontva. Az irányítástechnika szerepének kérdését Aranyosi Gábor foglalta össze, amtelynek fontosságát kiemeli, hogy egyrészt az önvezérlő rendszerek alkalmazásának fokozása minden tekintetben szükségszerű követelmény, másrészt sok vonatkozásban még a tapasztalatgyűjtés időszakában vagyunk és így az erre vonatkozó leginkább kifejlesztett rendszerek és azok eredményeinek bemuta­tása az automatizálás egészére is reális fejlesztési felté­teleket teremt. A regionális vízművek üzemeltetése kér­déséről Rózsavölgyi Imre beszámolója azért is külön jelentős, mert a vízellátási és csatornázási helyi megol­dásokról a nagyobb rendszerekre való áttérés idősza­kába lépünk ós a már működő rendszer tapasztalatai ki­induló feltételt jelentenek a további regionális vízmű­vek kialakításánál ós üzemeltetésénél. . A csatornahálózatok és a hálózati átemelők üzemeltetése (elnök: Valló Sándor, vitavezető: Nagy L. Dénes) Szinessy Iván referátuma elsősorban a Főváros, Szőke Miklós pedig a vidéki települések kisebb volumenű há­lózatainak üzemeltetési kérdéseivel foglalkozott. A két egymást követő referátum sajátsága volt, hogy az eltérő volumenű ós rendszerű csatorna hálózatoknál igen sok az azonosan megítélt és jelentkező probléma, amelyek a karbantartás, az átemelés területén jelentkeznek és így kijelölhetők azok a fejlesztési területek, amelyek elsősor­ban kell, hogy képezzék a csatornaművek üzemeltetésé­nek javítását. E szekcióüléshez kapcsolódott dr. Wisnovszky Iván, a szakemberellátottság és oktatás helyzetével foglalkozó beszámolója, amely a víz- ós csatornaművek üzemelteté­séhez összességében, de arányát tekintve a csatornaháló­zatok és hálózati átemelők területén a leginkább égető kérdés. A szennyvíztisztító telepek üzemeltetését (elnök: dr. Benedek Pál, vitavezető: dr. Hajós Gyula) Szolnoky Elemér referátuma foglalta össze. Visszatérő kérdésként vetette fel a munkaerőellátottság és munka­erőképzés problémáit, a próbaüzemi és üzemi tapaszta­latok kapcsolatát, az üzemeltetői igény, valamint a ter­vező és üzemeltető kapcsolatát, együttműködésének kérdését. A szeminárium szakmai értékelését dr. Benedek Pál, a következőkben foglalta össze: A vízmű és csatornamű vállalatoknak, legyenek azok regionális, fővárosi vagy megyei üzemek, mindenkép­pen kettős szerepkörre kell berendezkedniük: egy mély­építési jellegű vonalas létesítmény ós egy „ipari techno­lógia" egyidejű üzemeltetésére, karbantartására és fej­lesztésére. Tényként kell elkönyvelnünk, hogy a víz ára jelenleg nem fedezi a tényleges költségeket, de a jelenlegi vízdí­jak megváltoztatása szociálpolitikai megfontolások miatt egyelőre nem várható. Célszerű azonban javasolni, hogy az 1980-as árrendezésnél ezt vegyék figyelembe. A vízigények prognosztizációjánál a megelőző évtize­dekben általánosságban aláértékelés történt, így a víz­művek üzeme már sok esetben feszültséggel indult. Általános tendencia a meglevő vízművek fejlesztése. En­nek alapja csak az üzemeltetési tapasztalatok és a meg­bízható adatok szintézise lehet. Felszínalatti víznyerőhelyek igénybevételével a kutak teljesítménye az üzemeltetés során általában csökken, így már kiépítéskor nagyobb tartalékképzés szükséges. Ahhoz, hogy a természetes környezetből kiemelt víz minősége a kútban, ill. a gyűjtővezetékben ne romoljék, a víztechnológia tevékenységét a víznyerőhelyig ki kell ter­jeszteni. A hálózatba már bekerült víz minőségromlását első­sorban a tározókban leülepedett iszapon elszaporodott baktériumtenyészetek okozzák. A tározók üzemelésénél el kell kerülni azok felkavarását. Ki kell dolgozni a he­lyes áramlási viszonyokat, fejleszteni kell a medence­tisztítási módszereket. A regionális vízellátó rendszerek szerepének növekedé­sével egyre nagyobb a víz tartózkodási ideje a hálózat­ban. A vízminőség ebből eredő romlásának megelőzése a hálózatba táplált víz minőségének a szigorúbb normák szerinti megszabását, másrészt a rendszeres, ismételt klórozás alkalmazását teszi szükségessé. Az állóeszköz vagyon növekedésével a szervezeti for­mát is korszerűsíteni kell, a decentralizálás és a korszerű hírközlés kiépítése előfeltétele az életképes szervezetnek. A vízmű üzem automatizálása területén legfontosabb az egységes rendszer alkalmazása és a valóságos igények­hez való alkalmazkodás. Nem szabad olyan vízkezelő berendezést építeni, melyben a tiszta-víz tározó elégtelen kapacitása miatt nem lehet a technológiai berendezések egyenletes terhe­lését biztosítani. Budapest csatornahálózatának jelentős része felújításra szorul, mert semmiféle egyéb módon nem lehet kiküszö­bölni a beomlási ós kimosódási veszélyt. A beruházás halasztása — a beomlások miatt — a költségek hatvá­nyozott növekedését (út, egyéb közmű egyidejű, egyéb-

Next

/
Oldalképek
Tartalom