Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Nagyistók Ferenc: Rétegvíz termelési tapasztalatok a Makói vízműnél

Nagyistók F.: Rétegvíz-termelési tapasztalatok Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. 373 2. táblázat Kitermelhető vízkészletek Tabelle.. 2. Förderbare statische Wassermenge Fizikai jellemzők: Alkalmazott modell Kőzet + Oldott víz rugal- gáz ru- Konszolimas tá- galmas dációs gulás tágulása All

z= V t • 10 yva y

0 ahol P, Zi-y

0 a talpnyomás számított értéke a megcsapolt rétegben yo = a 10 °C hőmérsékletű víz fajsúlya Z

t = a megcsapolt réteg talppontja y

v

a = a hőmérsékleti korrekció által meghatározott átlagfajsúly (Z

t — 0)-tartományban, amelyet a y

v

a - yo-4,l-10-«[í

i

ti.-10]

2 + 5

>1.10s. • c2 áti. tapasztalati összefüggéssel számítottunk. A továbbiakban a nyomásviszonyok vizsgálatánál a szivárgási tényező, azaz a gravitációs hézagtérfogat 1,10

9 1,10

9 1,10

9 0,3 0,3 — 3 • 10

1

1 3 • 10

U — 1,8-10

4 Vi 6 • 10

5 — Ni 0,2 0,2 N 0,2 0,2 0,2 0,2 — 3,3-103 — 50—100 — — 0,5—0,8 - 1 Mólységköz [111] 200—500 200—500200—500 Hatásterület [m

2] Hézagtérfogat Pórustérfogat [m

3] Víz rugalm. modul [kp/cm

2] Kőzet rugalm. modul [kp/cm

2] Semleges fesz. csökk. [atm] Hatékony fesz. csökk. [atm] Gáztelítettség Összenyomódási m. [kp/cm

2] Hézagtényező: Vízkészlet: V

r, V

g, V

k, [m

3] 1,72-10

6 9,8-10

5 3,8-10' nál nagyobb, a 200—500 m mélységben megcsapolt vízadó rétegek vízkészletében az adott depressziók mellett jelenleg még nem játszhat jelentős szerepet sem a területen lehullott csapadék, sem a terület élővízkészlete (Maros). A vizsgált 18 km sugarú idomba a beszivárgás így döntően csak a víz laterális mozgásából származhat. A rétegek dőlése a vízmozgás potenciális lehetőségét megteremti — itt az egész vízföldtani tájegységre gondolunk -— míg az effektív vízmozgásra a nyomásviszonyok háromdimenziós vizsgálata adhat választ. A kutakban mért nyugalmi vízszintadatok az eltérő geotermikus adottságok miatt nem adnak pontos képet a rétegben uralkodó nyomásviszonyokról (4. ábra). Célszerűbb volna a piezometrikus gradiens számítása talpnyomásadatok felhasználásával, de az ivóvízkutak kivitelezése során talpnyomásmérés csak elvétve történt. így a rendelkezésre álló talphőmérsékleti, kifolyóvíz-hőmérsékleti és egyéb vízföldtani paraméterekből meghatároztuk a piezometrikus gradiens függőleges (Z) irányú komponensét, melyet az alábbiak szerint definiálunk: 4. ábra. A kútfejnyomás és a talpnyomás közötti eltérés számított értéke a mélység függvényében Abb. 1. Berechnete Werte der Abweichung zwischen Brunnenkopfdruck und Sohlendruck in Funktion der Tiefe nagyságának hatását is figyelembe vettük, s a laterális áramlás bizonyítékaként a A[AUz-!c] Ar '- /() feltételt tartjuk szükségesnek. A \AU

z-k~\ szivárgási potenciálok számításánál célszerű topografikus korrekciót is alkalmazni, amely által az eolikus üledékek torzító hatása kiszűrhető. Jelen esetben a számításokat a Bszf. +80 m-es szintre végeztük. (Ez lényegében a térség átl. terepszintje is.) Az így megrajzolt térkép — amely 1969—1971. évi 35 db vízfeltáró fúrás adataira épült — Makó térségében jelentős nagyságú depressziót mutat (5. ábra). Azonban a makói vízműtelep a hódmezővásárhelyi — kb. 10 ezer m

3/nap —- illetve a szegedi Vízművek kb. 60 000 m

3/nap — víztermelése által beárnyékolt területen van. A térkép alapján így tehát a makói vízmű hatásterülete egyértelműen nem jelölhető ki. A potenciálértékek egy regionálisabb jellegű északnyugat— délkelet irányú, ill. egy kisebb sávra korlátozódó délkelet—északnyugat irányú szivárgásra utalnak. A Maros törmelékkúp és az ún. dunai szerkezeti árok üledékösszlete között a hidraulikai kapcsolat biztosított, így az utánpótlódás potenciálisan adott. A homok és a homokos frakció túlsúlya azonban Tótkomlós—-Mezőhegyes vonalában (a szerkezeti árok szárnyán) megszűnik, az iszapos,