Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

8. szám - Buzás Kálmán: Tározóműtárgyak térfogatának meghatározása egyesített rendszerű és csapadék csatorna hálózatokban

360 Hidrológiai Közlöny 1978. 8. sz. Búzás K.: Tározóműtárgyak térfogata nem elegendő. A mértékadó csapadék-időtartam egy meghatározott vízgyűjtő esetén kétváltozós: T m=<p{r, q), ahol q a medencéből kivezetett hozam. Az eltérés abból adódik, hogy a térfogatszámí­táshoz nem az árhullámok hozamának szélső érté­ke, hanem az árhullám teljes térfogatának a me­dencéből kivezetett hozamra vonatkozó, relatív szélső értéke szükséges. A medencék ürítése, a hálózati viszonyoktól függően nyomás alatti szabad kifolyásos (9—a. ábra) vagy szivattyús lehet (9—b ábra). Az előb­bi esetben a kifolyó vízhozam a medencebeli pilla­natnyi vízállástól függően változik, míg az utóbbi­ban állandónak vehető. Ez hatással van a szüksé­ges medencetérfogatra, ezért a két esetet a továb­biakban külön kell kezelni. Az a esetben kifolyó vízhozam, a tározás előtti időszakban, az elvezető csatorna Q—// görbéje szerint változik. A feltöltődés során pedig, amikor a vízhozam változását a Q q(t)=f­2-g-h(t) 1+ Sbe + A-l d összefüggés írja le, ahol: / — az elvezető csatorna keresztmetszeti területe Ibe — belépési, helyi veszteségtényező, X — súrlódási együttható, l — a fojtószakasz hossza, d — a fojtócsatorna átmérője, h(t)— a medencebeli vízmélység az idő függvényé­ben. A vízmélység alakulását a medence geometriai jellemzői nagymértékben befolyásolják, az össze­függés ebben a formájában nem ad lehetőséget ál­talánosításra. Ezért a 3a ábrának megfelelően, a kifolyó hozam időbeli változását a befolyás kez­detéhez és a maximális tározásnál előálló legna­gyobb kifolyáshoz tartozó időpontok közötti tar­tományban másodfokú parabolával közelítettük. A közelítés prizmatikus medence és hosszú idő­tartamú, t, csapadék esetében a legpontosabb. A szükséges tározótérfogat általánosságban nem köthető csupán a medencéből kivett hozam érté­kéhez. Jellemzőbb a fojtás mértéke. Ezen a kivett hozam és a csapadékhullám csúcsértékeinek ará­nyát értjük. Az általánosíthatóság céljából a foj­tás helyett, ami többek között függvénye az ösz­szegyülekezési időnek is, a csillapítási tényezőt al­kalmazzuk : Vio ahol Q 1 0 = W-a n-F, l/s, fiktív vízhozam, ami a vizsgált vízgyűjtőről szár­maztatható T = 0 esetben (c nem függvénye az összegyülekezési időnek), F, [ha] —- vízgyűjtőterület, a n, [l/s, ha] — az i n = a n-T~ m csapadékfüggvényben szereplő érték. Megegyezik a T=10 min időtartamú, n éves visszatérési idejű csapadék intenzitásával. A 9—-a. ábra jelöléseit figyelembe véve: V = Q-T-f-q-[T + r.(l-q.Q­1 *>]­T­M = 600 • o O 1). ábra. Átfolyásos záportározó térfogat-meghatározásának elvi ábrája (a — nyomás alatti szabad kifolyás esetén, b —- szivattyús leürítés esetén) Puc. 9 Abb. 9. Prinzipschema der Rauminhaltbestimmung der Durchlaufbecken (a — im Falle eines freien Abflusses unter Druck, b — bei Ableerung durch Pumpen) •r-qZ-Q-i Az egyenlet mindkét oldalát Q 1 0-zel osztva, rende­zés után a térfogati tényező, M, [s] általános egyenletét kapjuk: 2 T Szivattyús ürítésű medencéknél, alapján, hasonló módon felírhatok a V = Q.T-q.[T+t.(l-q.Q~i)], [1] ( illetve M = 600 • [T 1 ~ m — c • (T + r) + c 2 • T • T m], [s] Az egyenletekben T illetve r dimenziója, össz­hangban a csapadékfüggvényekkel 10 perc. 9—b. ábra

Next

/
Oldalképek
Tartalom