Hidrológiai Közlöny 1978 (58. évfolyam)

7. szám - Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1977. szeptember 27-én Budapesten tartott vezetőségválasztó küldött közgyűléséről

Közgyűlési beszámoló Hidrológiai Közlöny 1978. 7. sz. 319 Beszámoló a Magyar Hidrológiai Társaság 1977. szept. 27-én Budapesten tartott vezetőségválasztó küldöttközgyűléséről (Készült: a közgyűlési jegyzőkönyv alapján) A vezetőségválasztó küldöttközgyűlést Dr. Tllés (Jyörgy, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke nyitotta meg az alábbi szavakkal: Hat évtizedes múltra visszatekintő Társaságunk élettörténete újabb jelentős állomáshoz, a 22. közgyűléshez érkezett. A sokszor gondokkal és nehézségekkel tarkított, de eredményekben gazdag út során — különösen az utolsó negyedszázadban — dinamikusan fejlődtek soraink, erősödtek központi és területi szervezeteink, a vízgazdálkodás és a határtudományok képviselőinek egész sorát köszönthetjük az egykor csak néhány száz fős, ma 4000 tagot számláló egyesületünkben. A közgyűlések mindig mérföldkövet jelentenek a társaságok, társadalmi szervek életében, a számvetések idejét jelentik és a jövő útjának meghatározói. Úgy ítéljük meg, hogy éppen az utóbbi évtizedben elért eredményeink, szervezetünk fejlődése tett alkalmassá bennünket, hogy követni tudjuk az életnek a vízgazdálkodást érintő bonyolult folyamatait, különösen a nagy térségek gazdasági-társadalmi mozgását, fejlődését, ennek szükségszerű vízgazdálkodási megoldását éppen úgy, mint a vízminőséget meghatározó mikrovilágot, amelynek egyre nagyobb szerepe van a vízgazdálkodás, a környezetvédelmi feladatok értékelésében és megoldásában, de a védelmi eszközrendszerek kialakításában is. Szakosztályaink ma már átfogják a vízügyi tevékenység teljes körét, vidéki szakosztályaink az ország egész területét, tagjaink sorában köszönthetünk műszakiakat, agrár- és egészségügyi szakembereket , a természettudományok képviselőit és a közgazdasági szakértőket. A magyar vízgazdálkodásnak 1976—80 között —- együttműködve az érintett ágazatokkal és tanácsokkal— másfélszer akkora feladatot kell megoldania, mint az elmúlt időszakban. Az iparral és más ágazatokkal együtt 70 milliárd forint értékű létesítményhálózatot kell megvalósítani a lakosság, a mezőgazdaság és az ipar megfelelő vízzel való ellátása, a szennyezett vizek ártalommentes elhelyezése, a vizek lefolvási viszonyainak javítása és szabályozása, valamint a vízkárok elleni fokozott védettség kiépítése érdekében. E feladatok megoldásához kell felsorakoztatni Társaságunk erőit. Egvre inkább kezdeményezője és segítője kíván lenni a korszerű megoldások keresésének, a kivitelezésmódok és technológiák gazdaságos kialakításának, mindenkor az elméleti és gyakorlati munka egészséges szintézisével. Ä jövő egyre növekvő feladatai, amely a vízgazdálkodásra is mind nagyobb terheket hárít, Társaságunktól is erőnk megsokszorozását, lehetőségeink jobb kihasználását teszi szükségessé. Társaságunk belső szakmai szervezete, területi hálózata kialakult, korszerű. Amiben tovább kell lépnünk, az — a munkaprogramoknak a népgazdasági, ezen belül természetesen a vízgazdálkodási fő feladatokra való fokozott orientálása, — a Társaság belső szakmai sokoldalúságának jobb kihasználása az egyre összetettebb, bonyoh 1tabb, komplexebb feladatok megoldására és végül — a MTESZ-en belül az egyesületközi, ágazatközi, szakmaközi együttműködésben rejlő lehetőségek szükségszerűen jobb kihasználása. Mindezekre voltak egészséges kezdeményezések, de még hosszú a ki nem használt lehetőségek sora. Ügy ítéljük meg, hogy az MSZMP XI. kongresszusa határozatait, a közművelődés és tudománypolitika alapvető célkitűzéseit tagságunk jól ismeri, megértette, a MTESZ XII. közgyűlésének határozatával a végrehajtás mindennapi munkánk szerves részévé vált, növekszenek ez irányú kötelezettségeink és ehhez igyekszünk igénybe venni belső tartalékainkat. Amikor azonban eredményekről beszélünk vagy beszéltünk, hangsúlyozni szeretném, hogy nem lett volna elég ehhez saját erőnk, támogattak a társegyesületek, a MTESZ vezetősége, mögöttünk állt az OVH vezetése és az érintett minisztériumok, területi szerveink munkáját pedig a megyei politikai és tanácsi vezetés segítette. Ezekre a kapcsolatainkra és a segítségre, mindazok végrehajtásánál továbbra is fokozottan szeretnénk támaszkodni. Dr. Juhász József alelnök elhunyt tagtársainkról a következő szavakkal emlékezett meg: * Társaságunk nemes hagyománya az, hogy közgyűlésein megemlékezik az egyesület felvirágoztatásáért önzetlenül tevékenykedő volt vezetőiről. Az elmúlt 60 évben minden közgyűlés szomorúan ünnepélyes percei voltak ezek. A legutóbbi közgyűlés óta annyi jeles tagtársunk hagyott itt bennünket, mint eddig soha. A nagy halottak esztendeje volt társaságunk történetében az elmúlt időszak. Minden halottunk személyes ismerősöm volt, s ez érthetővé teszi azt a szubjektivitást, amivel róluk megemlékezem, hiszen nemcsak nagyrabecsült tagtársaink, társaságunk különböző tisztségében áldozatos munkásai, hanem a jóra törekvő,szeretni és harcolni tudó emberek, nekem tanítóim, hivatali elöljáróim, esetleg barátaim voltak, akikre felnéztünk, mert nagyot, maradandót alkottak életükben a maguk területén. Alig múlt el legutóbbi közgyűlésünk ünnepi hangulata, amikor kaptuk a szomorú hírt, hogy meghalt Dr. NÉMETH ENDRE tiszteleti tagunk. A megemlékezések szövegét a jegyzőkönyv tartalmazza. Tekintettel arra, hogy az elhunyt tagtársainkról a Hidrológiai Közlönyben a közgyűlés óta már megjelentek nekrológok, a közgyűlési megemlékezések szövegét itt nem közöljük.